Viszont vannak olyan esetek, ahol a valósághűség a játék rovására megy, és ugyan szimulátorról van szó, ki a fene szeretne végigvárni több hónapot, mire kinő a búza? Meg kell találni a tökéletes egyensúlyt a hitelesség és a szórakoztatás között és ez a történelem során már sikerült jónéhány játéknak, úgyhogy nem egy lehetetlen koncepció. Lássuk, hát, hogy mostani címünk, a Spintires: MudRunner el tudja e érni ezt az arany középutat.

A játék egy nagyon furcsa egyvelege az erdei, mocsaras, esős, hegymászós traktor és könnyűterepjáró szimulátoroknak. Ó, és tegyük hozzá a Dark Souls-ból már ismert kegyetlen nehézségi szintet is, és máris megvan a receptünk a katasztrófára.
Nincs igazán sztori, amit követni lehetne, cserébe viszont kilenc kihívás és hat pálya vár ránk, melyeken randalírozni lehet. Mielőtt félreértjük, a kihívások is külön pályák, ahol más-más feladatokat kapunk különféle terepeken. Ezzel szemben a sima pályákon mindig ugyanaz a feladat (farönkök szállítása) és a környezet sem változik igazán, sőt az összes pálya ijesztően hasonlít egymásra.

Számos… khm tizenhat darab teherautó és terepjáró áll rendelkezésünkre a feladatok megoldásához, bár nem mindegyik lesz azonnal elérhető. Pályák teljesítése után nyílnak meg újabb járművek; minél többet csinálunk végig, annál nagyobbá válik a választék. Nem véletlenül kapunk ilyen nehéz gépkocsikat, ugyanis sáros, vizes utakon kell manővereznünk, vagy köves, hegyes dombokon kell felkapaszkodnunk.
Arany szabály, hogy minél nagyobb a jármű, és minél több kereke van, annál egyszerűbb folyón és sáron átvágni vele, de cserébe képtelen a hegymászásra. Erre csak a könnyű terep kocsik képesek, akik viszont röhejesen könnyen ragadnak be a legkisebb pocsolyába is.

Az akadályok hatásosabb leküzdésére három segítség áll rendelkezésünkre maximum, feltéve, ha rendelkezik az adott jármű ezekkel. Az egyik a négy kerék meghajtás, a másik a differenciálzár, a harmadik pedig egy kampó, bár ezen utóbbi minden járműnél megtalálható, elől, hátul, és oldalt is.

Az első kettővel leginkább a nehéz traktorok rendelkeznek, virtuóz felhasználásukkal problémásan, de át tudjuk vészelni a mocsár és a víz nevezetű természeti akadályokat, de ha kevésnek bizonyul mindez, ott a kampó, az univerzális megoldókulcs.
Igazából találóbb lenne horgonypisztolynak hívni, ugyanis kilőve bele tudjuk állítani fákba, feltéve, ha elég közel vannak, hogy így ki tudjuk magunkat húzni még a legmélyebb folyóból is. Emellett más kocsikat is rá tudunk csatlakoztatni ahhoz, melyet épp vezetünk, konvojt kialakítva így. Ha viszont nincs fa a közelben, akkor ott a „Restart” opció, hogy elrontsa az addig olyan jól sikerülő pályát, és vele együtt a jókedvünket.

Ez igen gyakran fog megesni velünk, hála a „nagyszerű” pályaszerkesztésnek. Állandóan késő őszi erdős, hegyes tájakat fogunk bebarangolni, ráadásul földúton, ezért a tócsák, az egyenetlen, sáros kátyúk mindennapos látványossággá lépnek elő, úgyhogy számítsunk a lassú haladásra, gyakori beragadásokra, és sok káromkodásra (saját magunktól). Néha komplett folyókat kell átszelnünk általában olyan helyen, ahol nem lehet használni a horgonypisztolyt.
Az sem lesz ritka, hogy egy tartályt kell magunkkal hurcolni, és ez csak súlyosbítja a helyzetet. Így a tolatás röhejesen nehézzé tud válni, nem beszélve a folyó veszélyeiről, ahol a sodrás könnyen el tud minket vinni, mielőtt a másik partra tudnánk érni. Nem is beszélve a hegymászós kisterepjárós részekről, ahol egy kis hiba, és máris borul a kocsink, azonnal tropára vágva a motort.

Igen, ez a játék nehéz, de céltalanul ilyen. Ha befejezünk egy pályát, teljesítve az adott feladatokat, akkor mehetünk tovább a következőre, és ennyi. Megnyílnak új pályák, új teherautók (amikből egyébként sincs túl sok), de a környezet és a feladat marad ugyanaz. Egyedül a kihívásoknál találhatunk majd némi izgalmat a bónusz feladatokkal, de hamar észre fogjuk venni, hogy ezek nagyrésze majdhogynem lehetetlenül nehéz, és nem éri meg a szenvedést csak azért, hogy egy csillaggal többet kapjon értékelésünk, aminek egyébként más funkciója nincs.
A minimális izgalom mellett ezek a kihívások „tutorial”-ként is szolgálnak, így érdemes ezekkel kezdeni a játékot. Itt kerül elmagyarázásra a játékmechanika, többek között a váltó működése (ami ennek ellenére mindig automatán volt nálam, mert túl körülményes a használata), az „Advanced Mode” használata (itt lehet kocsit cserélni, kampót másik járműre akasztani, a darut irányítani stb), a kilátópontok értelme (odaérve felderítjük a térkép jókora részét) és a differenciálzár, illetve a négy-kerék meghajtás fontossága.

A játékmenet sajna nem sikerült túl fényesre, de menthető a helyzet, egy jó prezentációval, igaz? Ha lenne, valóban, de ezen a téren se számítsunk sokra. A grafika nem rossz, egész hangulatosan van visszaadva a kietlen és embertelen tájvidék… túlságosan is, ugyanis senkivel sem találkozunk kalandjaink során, amitől S.T.A.L.K.E.R.-essé válik a környezet, annak ellenére, hogy nem egy sugárszennyezett vidéken pakolgatjuk a fát. Ezen kívül mindegyik pálya ugyanolyan színekkel, környezeti elemekkel dolgozik, amitől az egész hamar unalmassá vált.
Az egyik legnagyobb bűn, amit ez a játék elkövetett az a zene majdhogynem teljes ejtése. Egyedül a „startup”-nál és a cél elérésénél kapunk valami sablonos „rock”-os aláfestést és vége. A hangeffektusok sincsenek túlzottan elszállva, de ott legalább nem volt nagy az elvárás: a motor, a sárban való dagonyázás, a víz, a madarak, a fák, illetve a koccanások hangjai mind jól meg vannak csinálva, csakhogy ezek nem igazán fognak ébren tartani minket a lassú és frusztráló játékmenet mellett.

A következő, bár kevésbé nagy bűn a kamerakezelés és a furcsa kormányműködés. A kamerát sosem lehet olyan pozícióba helyezni, mint például a GTA-ban, ahol könnyen láthatjuk a kocsit és a környezetünket, hanem itt vagy oldalról nézzük a helyzetet, vagy túl közel, a vezetőkabin felett közvetlenül. Mondanom sem kell mennyire kényelmetlen így vezetni, amihez hozzájön a kormánynak a furcsa, egyáltalán nem hétköznapi programozása.

Itt, ha elfordulunk egy irányba, akkor a kormány lassan fordul csak vissza, ha újra ráfekszünk a gázra, így könnyedén neki fogunk tudni menni egy véletlenszerű fának, ha meg ellenkormányozni akarunk, az meg abba szokott végződni, hogy túltekerjük, és ismét nem egyenesen, hanem a másik irányba fordul a járművünk. Itt a sem a környezet, sem pedig a jármű nem akarja, hogy nyerjünk.
Multiplayerre is van lehetőség, ami egy melegen ajánlott ötlet, ugyanis a multizástól jobbá fog válni az élmény, már csak azért is, mert mielőtt kihúznánk onnan, kegyetlenül ki lehet nevetni szerencsétlen társunk, mikor beragad egy partizán sárkupacba. Éljen a barátság. Emellett gyorsabban be lehet járni az egyébként masszív térképeket, és ennek hála van esélyünk arra, hogy fejfájás nélkül be tudunk fejezni egy pályát.

Akinek nem szimpatikusak a teherautók, esetleg autóversenyre fáj a foga, vagy pusztán nem szeret idegeskedni céltalanul, kerüljék el mind a Spintires: MudRunner-t. Csakis „hardcore” traktor szimulátor imádóknak fog bármit is nyújtani ez a játék, és attól félek, hogy még őket sem fogja huzamosabb ideig lekötni.