Spintires: MudRunner teszt

Viszont vannak olyan esetek, ahol a valósághűség a játék rovására megy, és ugyan szimulátorról van szó, ki a fene szeretne végigvárni több hónapot, mire kinő a búza? Meg kell találni a tökéletes egyensúlyt a hitelesség és a szórakoztatás között és ez a történelem során már sikerült jónéhány játéknak, úgyhogy nem egy lehetetlen koncepció. Lássuk, hát, hogy mostani címünk, a Spintires: MudRunner el tudja e érni ezt az arany középutat.

A játék egy nagyon furcsa egyvelege az erdei, mocsaras, esős, hegymászós traktor és könnyűterepjáró szimulátoroknak. Ó, és tegyük hozzá a Dark Souls-ból már ismert kegyetlen nehézségi szintet is, és máris megvan a receptünk a katasztrófára.

gen, az a kis karácsonyfa nem engedi, hogy felboruljak. Yayy physics.

Nincs igazán sztori, amit követni lehetne, cserébe viszont kilenc kihívás és hat pálya vár ránk, melyeken randalírozni lehet. Mielőtt félreértjük, a kihívások is külön pályák, ahol más-más feladatokat kapunk különféle terepeken. Ezzel szemben a sima pályákon mindig ugyanaz a feladat (farönkök szállítása) és a környezet sem változik igazán, sőt az összes pálya ijesztően hasonlít egymásra.

Számos... khm tizenhat darab teherautó és terepjáró áll rendelkezésünkre a feladatok megoldásához, bár nem mindegyik lesz azonnal elérhető. Pályák teljesítése után nyílnak meg újabb járművek; minél többet csinálunk végig, annál nagyobbá válik a választék. Nem véletlenül kapunk ilyen nehéz gépkocsikat, ugyanis sáros, vizes utakon kell manővereznünk, vagy köves, hegyes dombokon kell felkapaszkodnunk.

Ez nem egy II. Világháborús játék, csak úgy néz ki.

Arany szabály, hogy minél nagyobb a jármű, és minél több kereke van, annál egyszerűbb folyón és sáron átvágni vele, de cserébe képtelen a hegymászásra. Erre csak a könnyű terep kocsik képesek, akik viszont röhejesen könnyen ragadnak be a legkisebb pocsolyába is.

Az akadályok hatásosabb leküzdésére három segítség áll rendelkezésünkre maximum, feltéve, ha rendelkezik az adott jármű ezekkel. Az egyik a négy kerék meghajtás, a másik a differenciálzár, a harmadik pedig egy kampó, bár ezen utóbbi minden járműnél megtalálható, elől, hátul, és oldalt is.

Az első kettővel leginkább a nehéz traktorok rendelkeznek, virtuóz felhasználásukkal problémásan, de át tudjuk vészelni a mocsár és a víz nevezetű természeti akadályokat, de ha kevésnek bizonyul mindez, ott a kampó, az univerzális megoldókulcs.

Basszus, hogy kerültem én ide?

Igazából találóbb lenne horgonypisztolynak hívni, ugyanis kilőve bele tudjuk állítani fákba, feltéve, ha elég közel vannak, hogy így ki tudjuk magunkat húzni még a legmélyebb folyóból is. Emellett más kocsikat is rá tudunk csatlakoztatni ahhoz, melyet épp vezetünk, konvojt kialakítva így. Ha viszont nincs fa a közelben, akkor ott a "Restart" opció, hogy elrontsa az addig olyan jól sikerülő pályát, és vele együtt a jókedvünket.

Ez igen gyakran fog megesni velünk, hála a "nagyszerű" pályaszerkesztésnek. Állandóan késő őszi erdős, hegyes tájakat fogunk bebarangolni, ráadásul földúton, ezért a tócsák, az egyenetlen, sáros kátyúk mindennapos látványossággá lépnek elő, úgyhogy számítsunk a lassú haladásra, gyakori beragadásokra, és sok káromkodásra (saját magunktól). Néha komplett folyókat kell átszelnünk általában olyan helyen, ahol nem lehet használni a horgonypisztolyt.

A visszapillantóról bezzeg nem sikerült a rohadást levakarni.

Az sem lesz ritka, hogy egy tartályt kell magunkkal hurcolni, és ez csak súlyosbítja a helyzetet. Így a tolatás röhejesen nehézzé tud válni, nem beszélve a folyó veszélyeiről, ahol a sodrás könnyen el tud minket vinni, mielőtt a másik partra tudnánk érni. Nem is beszélve a hegymászós kisterepjárós részekről, ahol egy kis hiba, és máris borul a kocsink, azonnal tropára vágva a motort.

Igen, ez a játék nehéz, de céltalanul ilyen. Ha befejezünk egy pályát, teljesítve az adott feladatokat, akkor mehetünk tovább a következőre, és ennyi. Megnyílnak új pályák, új teherautók (amikből egyébként sincs túl sok), de a környezet és a feladat marad ugyanaz. Egyedül a kihívásoknál találhatunk majd némi izgalmat a bónusz feladatokkal, de hamar észre fogjuk venni, hogy ezek nagyrésze majdhogynem lehetetlenül nehéz, és nem éri meg a szenvedést csak azért, hogy egy csillaggal többet kapjon értékelésünk, aminek egyébként más funkciója nincs.

Ezért nem mászik az ember hegyet... kocsival.

A minimális izgalom mellett ezek a kihívások "tutorial"-ként is szolgálnak, így érdemes ezekkel kezdeni a játékot. Itt kerül elmagyarázásra a játékmechanika, többek között a váltó működése (ami ennek ellenére mindig automatán volt nálam, mert túl körülményes a használata), az "Advanced Mode" használata (itt lehet kocsit cserélni, kampót másik járműre akasztani, a darut irányítani stb), a kilátópontok értelme (odaérve felderítjük a térkép jókora részét) és a differenciálzár, illetve a négy-kerék meghajtás fontossága.

A játékmenet sajna nem sikerült túl fényesre, de menthető a helyzet, egy jó prezentációval, igaz? Ha lenne, valóban, de ezen a téren se számítsunk sokra. A grafika nem rossz, egész hangulatosan van visszaadva a kietlen és embertelen tájvidék... túlságosan is, ugyanis senkivel sem találkozunk kalandjaink során, amitől S.T.A.L.K.E.R.-essé válik a környezet, annak ellenére, hogy nem egy sugárszennyezett vidéken pakolgatjuk a fát. Ezen kívül mindegyik pálya ugyanolyan színekkel, környezeti elemekkel dolgozik, amitől az egész hamar unalmassá vált.

Hát az a "kavicska" hogy a bánatba került közém és a trailer-em közé?

Az egyik legnagyobb bűn, amit ez a játék elkövetett az a zene majdhogynem teljes ejtése. Egyedül a "startup"-nál és a cél elérésénél kapunk valami sablonos "rock"-os aláfestést és vége. A hangeffektusok sincsenek túlzottan elszállva, de ott legalább nem volt nagy az elvárás: a motor, a sárban való dagonyázás, a víz, a madarak, a fák, illetve a koccanások hangjai mind jól meg vannak csinálva, csakhogy ezek nem igazán fognak ébren tartani minket a lassú és frusztráló játékmenet mellett.

A következő, bár kevésbé nagy bűn a kamerakezelés és a furcsa kormányműködés. A kamerát sosem lehet olyan pozícióba helyezni, mint például a GTA-ban, ahol könnyen láthatjuk a kocsit és a környezetünket, hanem itt vagy oldalról nézzük a helyzetet, vagy túl közel, a vezetőkabin felett közvetlenül. Mondanom sem kell mennyire kényelmetlen így vezetni, amihez hozzájön a kormánynak a furcsa, egyáltalán nem hétköznapi programozása.

Itt, ha elfordulunk egy irányba, akkor a kormány lassan fordul csak vissza, ha újra ráfekszünk a gázra, így könnyedén neki fogunk tudni menni egy véletlenszerű fának, ha meg ellenkormányozni akarunk, az meg abba szokott végződni, hogy túltekerjük, és ismét nem egyenesen, hanem a másik irányba fordul a járművünk. Itt a sem a környezet, sem pedig a jármű nem akarja, hogy nyerjünk.

Ez a dömper a favágó telepre fordult be a katonai bázis helyett, bár ez a helyieket nem zavarta.

Multiplayerre is van lehetőség, ami egy melegen ajánlott ötlet, ugyanis a multizástól jobbá fog válni az élmény, már csak azért is, mert mielőtt kihúznánk onnan, kegyetlenül ki lehet nevetni szerencsétlen társunk, mikor beragad egy partizán sárkupacba. Éljen a barátság. Emellett gyorsabban be lehet járni az egyébként masszív térképeket, és ennek hála van esélyünk arra, hogy fejfájás nélkül be tudunk fejezni egy pályát.

Akinek nem szimpatikusak a teherautók, esetleg autóversenyre fáj a foga, vagy pusztán nem szeret idegeskedni céltalanul, kerüljék el mind a Spintires: MudRunner-t. Csakis "hardcore" traktor szimulátor imádóknak fog bármit is nyújtani ez a játék, és attól félek, hogy még őket sem fogja huzamosabb ideig lekötni.