Sins of a Solar Empire teszt

Szerencsére egyik irányba sem mozdul ki végletesen a mérleg nyelve. Sziklaszilárd gazdasági háttér nélkül nincsen terjeszkedés, nincsen flotta, flotta nélkül viszont nincs birodalom.
A játékosok kipróbálhatják ügyességüket, stratégiai és taktikai érzéküket egyjátékosmódban de lehetőség nyílik több játékos számára egymás ellen illetve szövetségben irányítani a hadjáratokat, előre elkészített vagy véletlenszerűen generált pályákon. Sajnos egyjátékos kampány, történetvezérelt küldetések sorozata nem tartozik az alapjátékhoz, ám rebesgetik, hogy később kiegészítők formájában az is elérhető lesz.

A világ történetében (és az aktuális játékban is) három faj játszik meghatározó szerepet. A Vasari birodalom (Vasari Empire), A Kereskedők Vésszövetsége (Trader Emergency Coalition - TEC) és a titokzatos Advent. A Vasari Birodalom hosszú időn keresztül a galaxis egy távoli szegletének korlátlan ura volt. Flottái civilizációkat hódoltattak meg illetve pusztítottak el, és acélos ököllel uralkodtak egy hatalmas csillagközi birodalom felett. Az emberek benépesítette szabad és független Kereskedelmi Világok már evezredek óta egy furcsa, kapitalista ízű utópiában éltek, ahol a gazdasági fejlődés minden problémát megoldott, senki sem éhezett, a háború ismeretlen fogalomnak számított, hiszen az egymással kereskedő bolygók harmóniában és megértésben éltek egymás mellett. Ezt az idilli állapotot zúzta szét a hirtelen és minden figyelmeztetés nélkül megjelenő Vasari faj. Az ellenséges csatahajókat még lelassítani sem képes Kereskedelmi Világok hatalmas veszteségeket szenvedtek el nagyon rövid idő alatt.


Az emberek évszázadok óta szunnyadó makacssága, küzdeni vágyása azonban hamar felébredt és megalkotta a Kereskedők Vésszövetségét, mely egy központi kormányzat alatt egyesítette a független világokat, létrehozva egy elképesztő gazdasági potenciállal rendelkező hatalmat, mely erőforrásait gyorsan a hadi potenciál kiépítésére irányította. Mindez persze normális körülmények között nem mentette volna meg a szövetséget a Vasari Birodalomtól. A Kereskedők Vésszövetségének elemzői azonban egy fölöttébb furcsa és nyugtalanító tényre derítettek fényt: a Vasari flotta egy nagy de utánpótlás nélküli, vegyes összetételű, harci és civil hajókat egyaránt felvonultató csapat, mely figyelemre méltóan magas számban tartalmaz kolonizációs hajókat. Az elemzők végkövetkeztetése szerint az irdatlan nagy Vasari haderő egy aprócska kis része érte el csupán a Kereskedő Világokat. Ez a rész viszont szemmel láthatólag menekült. Menekült valami még nagyobb és még hatalmasabb, titokzatos erő ellen.

Néhány év elteltével az emberek megmutatták, hogy képesek megtanulni a leckét. A Vasari előrenyomulást megállították és lassan de biztosan felállítottak a hódítókhoz mérhető flottákat. Ez volt az a pillanat amikor az Advent megérkezett.

A Vasari csapás után éppen magát összeszedő Kereskedők Vésszövetsége az egyik pillanatról a másikra kétfrontos háborúra kényszerült. Ezúttal azonban nem valami idegen faj jelent meg a színen, hanem az emberi történelem egy régen elfeledett, cseppet sem dicső mozzanata elevenedett meg. Az Advent nem más, mint a különcségük és különlegességük miatt elűzött emberek egy fanatikus csoportja, akik a száműzetés évszázadai alatt egy saját kultúrát hoztak létre. Ez a nagyrészt pszionikára és egyéb misztikus szellemi hatalmakra épülő társadalom azonban nem volt képes elfeledni a sérelmet, a száműzetést, mely őseiket érte. Az visszatérés és bosszúállás utáni vágyakozás elválaszthatatlanul az Advent része lett és eleve kizárta a békés fejlődés útját, kemény és könyörtelen ellenféllé téve őket (A pszionikus erő integrálása a csatahajóik fegyverrendszereibe csupán egy példa). Itt, ezen a ponton csatlakozhatunk be ebbe az eredeti és izgalmas játék világába, akár a TEC akár az Advent illetve a Vasarik egységeit irányítva.

Maga a játék? legyen az egy vagy többjátékos mód ? a térkép, azaz a galaxis kiválasztásával majd az ellenfelek és saját fajunk beállításával kezdődik. Itt tudjuk az esetleges szövetségeket, a "mesterséges intelligencia" viselkedésének alapjait valamint a kutatás sebességét illetve a galaxisunkban található nyersanyagok gyakoriságát is megadni.

A játék elején még nem gondolnánk mekkora is valójában a bejárható (izé? berepülhető) tér. Miután azonban a bolygónk fölött keringő, orbitális fregattépítő állomásunk elkezdi tömegesen gyártani a felderítőhajókat (melyek speciális képessége, hogy maguktól elindulnak felfedezőútjukra ? ha beállítjuk) , akkor fogjuk látni milyen nagy még a legkisebb térkép is és milyen veszélyeket rejt magában az interstelláris közlekedés, melyez igen ötletesen, a bolygókat összekötő hiperűrutak hálózatával oldottak meg.


A dicső múlt nagy elődei nyomában haladva, a Sins of a Solar Empire-ben is nagy fontossághoz jutnak a különféle tudományos kutatások. Ezek alapvetően három csoportra oszthatóak: civil, katonai és flották méretét és számát meghatározó kutatásokra. A civil kutatási irány a kereskedelmet, az nyersanyagok bányászatát valamint egyéb, az adott fajra jellemző civilizációs jellegekre összpontosít, míg a katonai kutatás az egyre erősebb és pusztítóbb fegyverekre, erősebb és trükkösebb hajókra valamint a minél nagyobb védelmet biztosító pajzsokra összpontosít. A kutatáshoz pénzre és nyersanyagokra valamint a kutatási iránynak megfelelő (civil illetve katonai) orbitális laborokra van szükség. A program összetettségét mutatja, hogy nem elegendő összeszedni a szükséges pénzt és nyersanyagokat egy konkrét fejlesztés kikutatásához, az esetlegesen szükséges előzmények mellett rendelkeznünk kell a fejlesztéshez megadott számú kutatólaborral is. Ezek a laborok viszont nemcsak drágák, de megépítésük felemésztheti az egyes bolygók logisztikai pontjait is, melyek hiányában nem építhetünk más, nélkülözhetetlen "épületeket". Maguk a bolygók is fejleszthetőek: nagyobb populáció, jobb védettség, jobb logisztikai kapacitás építhető ki. Szintén érdemes kutatóexpedíciókkal felderíteni egy frissen elfoglalt bolygót, miáltal speciális, máshogyan nem megszerezhető tudományos felfedezések birtokába kerülhetünk.


A megfelelő kutatások után elkezdhetjük gyártani az egyre komolyabb és komolyabb hadihajóinkat. Itt ismét fejet hajtunk az Ironclad Games fejlesztői nagyszerű megoldása előtt. Bár a "minél nagyobb annál jobb" elv itt is érvényesül, önmagában mégsem fogja megoldani az űrcsatáinkat. A flottánk zömét kitevő fregattok és cirkálók közül annyit gyárthatunk, amennyit csak gazdaságunk elbír (bizony bizony, fenn is kell tartani a flottáinkat) azonban az általunk építhető csatahajók száma erősen korlátozott. Kezdetben mindössze egyetlen ilyen monstrumot építhetünk, és később is csak költséges kutatások segítségével növelhetjük kissé számukat. A csatahajók speciális voltának kihangsúlyozása félreérthetetlen törekvése volt a fejlesztőgárdának. Ezen hajók nem csak a legerősebb fegyvereket hordozzák, de speciális képességek birtokában is vannak. Ezen képességek igen változatosak lehetnek a csatahajók típusától és a választott fajtól függően. Nem utolsó sorban megemlítendő, hogy csatahajóink tapasztalati pontokat gyűjthetnek és szintet is léphetnek, mely során minden jellemző tulajdonságuk fejlődik, és az általunk kiválasztott speciális képességeik is erősödhetnek.

Hadihajóink nem csak méretükben, de funkciójukban is különbözhetnek egymástól. Van kolonizációs fregattunk és csatahajónk, van hosszútávra tervezett torpedóhajónk és bolygók elfoglalására (értsd: bombázására) tervezett egységünk is.

Összességében egy látványos és érdekes, kihívásokkal teli űrstratégiát kaptunk a Stardock-tól és az Ironclad Games-től. Sajnos azonban nemcsak a műfaj fanatikus rajongói találhatnak kivetnivalókat a játékban, de néhány kevésbe szerencsés megoldás rögtön nyilvánvalóvá válik a kezdők számára is. De ezekről itt egy szót se. A Sins of a Solar Empire megérdemel minden esélyt, hogy kipróbálják.