SimCity Societies teszt

Egy szó, mint száz valahogy igen-igen foghíjasra sikeredett játékprogram a SimCity Societies. Az egész olyan, mint valami kampánybeszéd négy évente: Nagyon tetszetős és sokat ígér, de igazából semmi értelme az egésznek. Túlságosan is könnyűre sikerült darab a Societies, és miután kiismertük magunkat benne, sablonossá válik, és maximum az tud vele eljátszadozni, aki nem keres benne kihívásokat, csak saját örömére építgeti virtuális városát. Ez utóbbira viszont kiválóan alkalmas, elvégre is számtalan épület és dekorációs elem található a játékban a romantikus stílustól egészen a cyberpunk-ig. Ha valaki ilyesfajta könnyed szórakozásra vágyik, akkor ideális választás.

A játék alapötlete elméletben remekül hangzik: Az egyes épületek kihatással vannak környezetükre, közvetve az egész városra. Mindegyik pozitív, illetve negatív hatást gyakorol az egyes mutatókra, amelyek meghatározzák az ott élő simjeink hangulatát. Összesen hat ilyen mutatóval számolhatunk, melyek a játékban "social energy" néven szerepelnek, (innen a játék címe) és ezek egyensúlyára kell leginkább odafigyelnünk a városfejlesztés során. Ezek mindenféle szellemi dolgot jelölnek, úgy mint például tudás, kreativitás, hatalom, termelékenység, spiritualitás és jólét. Ahogyan a városunk növekszik, úgy lesz egyre több lehetőségünk a különböző építészeti stílusok felhasználására. Nem kötelez minket ugyanakkor a játékmenet, hogy ragaszkodjunk egy-egy stílushoz, ugyanis olyan arculatot választunk városunknak, amilyet csak akarunk. A kategorizálás remekül lett megoldva, hiszen az egy-egy stílushoz tartozó épületeket egymás mellett találjuk a listákon, e megoldás nélkül lényegesen körülményesebb lenne a játékmenet.


A simeknek értelemszerűen otthont, munkahelyet, és élhető környezetet szükséges teremteni, de igazság szerint ezzel nem igazán kell foglalkoznunk, miután felhúztuk a szükséges épületeket, a már említett mutatókra (social energies) kell mindössze odafigyelnünk, úgy, hogy azok mindig egyensúlyban legyenek. Erre a program rendre felhívja a figyelmünket. Értelemszerűen úgy kell folytatnunk a városépítést, olyan épületeket húzzunk fel, hogy ezek minél kedvezőbbek legyenek. Akármilyen hihetetlenül hangzik, itt nagyjából vége is az "amire figyeljünk oda a játék során" című felsorolásnak. Ha ezek rendben vannak, akkor simjeink vidáman éldegélhetnek pixelvárosukban. Ami viszont rejtély, hogy az egyes épületek miért olyan kihatással bírnak, amilyennel. Ugyanis az egyes kategóriákba tartozó épületek is gyakorolhatnak ellentétes hatást. Például ha a hentes növeli a termelékenységi mutatót, akkor az autószerviz az miért csökkenti? Vagy a toronyóra miért növeli a tekintélyünket? Biztosan van valami logikája a dolognak, nekem személy szerint nem sikerült rájönnöm a szabályszerűségre.


Mindenesetre bölcsen kell majd bánnunk a rendelkezésre álló forrásokkal, hogy az elköltött simolean (siméknél használatos pénzegység) megtegye pozitív hatását az ominózus mutatókra, és okos városvezetőként szeretett vezére legyünk városunk lakóinak. Ezzel az egyetlen mondattal is lehetne talán jellemezni a SimCity Societies-t, azonban látszólag van még egy-két csavar a játékban, de ezek ne tévesszenek meg senkit! Ahogy azt megszokhattuk, nézegethetünk statisztikákat a bűnözési adatokról, közegészségről, szennyezésekről, és társaikról, azonban - mint a jó polgármesternek - ezzel nem kell foglalkoznunk, teljesen felesleges. Itt legfeljebb csinálhatunk magunknak kihívásokat, ha már unalmassá vált a játékmenet: Alaposan el kell szúrni dolgokat, hogy aztán megoldjuk a felmerülő problémáinkat. Mint például ha nyomornegyedet építünk, akkor garantáltan megnövekszik a bűnözés. Vagy kívánságra rendelhetünk természeti katasztrófákat, esetleg csúnyán beszennyezhetjük a környezetet, hogy aztán bűnünket mélységesen megbánva kijavítsuk hibánkat. Érdekes, hogy még más hasonló játékokban arra kell törekedni, hogy megkönnyítsük sanyarú sorsunkat, ezzel ellentétben itt nagyítóval kell keresnünk a feladatokat, mert egyébként nem igazán fogunk találkozni velük. A neves elődöknek pont az adta a savát-borsát, hogy hihetetlenül összetettek voltak, ezáltal garantálva a játék szavatosságát. Már az első rész, a megboldogult műfajteremtő, a Sim City első felvonása is ennek köszönhette sikerét. Hiába mellékvágány ez a program az eredeti sorozattól, (természetesen nem ugyanaz a fejlesztőgárda követte el, mint az eredeti részeket) tökéletesen hiányzik belőle mindaz, ami az elődjeit naggyá tette.



Egyébként, ha még ezek után érdekel valakit, a játéknak tetszetős, hangulatos grafikája van, és igyekeztek odafigyelni a részletekre is. Rázoomolva például egy állatkertre láthatjuk a lustálkodó vadállatokat, vagy a focipályán a játékosokat rohangálni. Az utcákon persze figyelemmel követhetjük, ahogyan a városlakók cél nélkül mászkálnak fel-alá, és akár egyenként kérhetünk infót lelkiállapotukról is. A játéknak nincs ugyan túl nagy gépigénye, azonban ha felhúzunk egy méretesebb várost, a képernyőn sokasodó, egyenként kezelt objektum megtréfálhatja a vasat, és hajlamos lehet iszonyatosan belassulni. Igyekezzünk megelégedni az alacsonyabb beállításokkal, ha el akarjuk kerülni az ilyesfajta kellemetlenségeket, akár komolyabb géppel is előfordulhat a program belassulása, hála a grafikus motornak. Várhatóan egy patch orvosolja majd, ekkor aztán tényleg nem érheti szó a ház elejét, ahogy a hanghatásokat sem, remekül passzolnak a játék hangulatához. Ha már a pozitívumoknál járunk, a tisztesség azt diktálja, hogy megemlítsem a tutorialt is, amivel percek alatt elsajátíthatjuk a kezelést.

Számtalan térképet választhatunk majdani városunk felépítésére, akár random is generáltathatunk, ha kedvünk tartja. Aztán, hogy a csupasz tereppel mihez kezdünk, azt a játék teljes egészében a fantáziánkra bízza. Ha nem várunk semmi eget rengető játékélményt, ha agytompító kikapcsolódásra vágyunk épp délután hazaérve, és már réges-rég unjuk a Sims-t, akkor jó választás a Societies. Ha azonban komolyabb kihívást keresünk, akkor azt ne itt! Mialatt a játékot vesézgettem, sikerült rádöbbenni, hogy az nincs elszúrva, egyszerűen csak más a célközönsége, mint a veterán SimCity rajongók tábora. Erről sokat elárul például az a tény, hogy a projektet vezető személy egy hölgy, név szerint Rachel Brenstein... (Persze ez nem feltétlenül jelent bármi rosszat, csak mindenesetre szokatlan dolog.) Az irányatása alatt született új SimCity pedig végtelenül kedves kis darab, de ha valami tartalmasabbat szeretnénk, mint szépítgetni álmaink városkáját, akkor bizony hamar lejárhat a szavatossága.