Sega Superstars Tennis teszt

Jelenlegi aktuális kedvencük a Nintendo platformja, a Sega-s anyagok ott érzik leginkább elemükben magukat, elég csak a Sonic & The Secret Rings-et, a Nights Journey Into Dreams-et, a House Of The Dead 2 & 3-at, vagy a Samba De Amigo-t említenünk, hiszen ezen klasszikusok mind-mind a Wii hardverén születtek újjá, kerültek feldolgozásra.


Jelen cikkünk tárgya viszont egy multiplatform anyag, minden konzol tulajdonoshoz eljutva ezáltal, a kapcsolat a fentebb említett címekkel igencsak szoros, nem véletlenül szóltunk róluk, bármennyire is nem passzolnak egy teniszjátékba, valahogy mégis belepottyantak, és ha már ott vannak, nem töltik tétlenül idejüket, nekiállnak labdát ütögetni. Mi is követtük a példájukat és alaposan próbára tettük az anyagot. A Sega kétségtelenül erős múlttal és háttérrel rendelkezik, rengeteg kultusz figurát hozott már világra, akik hosszú éveken keresztül szórakoztattak minket és váltak emlékeinkben halhatatlanná. Mindenki kedvenc kis szélvésze Sonic, hűséges barátja, a kis kétfarkú rókakölyök Tails, a pimasz falfirkász, gőrkoris törvények réme Beat, a super sexy, miniszoknyás, televíziós műsorvezető Ulala, AiAi a banánfaló labdazsonglőr, hatalmas füleivel, vagy Nights, a repkedő mókamester a gyerkőcök álmaiból, de meg ne feledkezzünk a rumbatök rázogatós Amigo-ról sem, ő szintén erős karakter, impresszív egyéniség a népes Sega univerzum lakói között.

Fantasztikus felhozatal, termékeny időszak, mélyen a szívünkbe zártuk őket és valljuk be, hogy nagyon hiányoznak nekünk azok a régi szépidők. A Sega úgy gondolta, hogy enyhít az elvonási tüneteinken és megkínál minket valami régivel és egyben újjal, valami olyannal, amit az egykori Sega veteránok, és az újonc gamer-ek is előszeretettel fognak tudni fogyasztani anélkül, hogy az megfeküdné a gyomrukat. A recept papiruszra vésetett, majd a kikevert hozzávalók gondos adagolásával kifőzték, melynek a végeredménye vidám pillanatokkal ajándékozott meg minket. A Sega Superstars Tennis egy kortalan szórakozás, egy tipikusan olyan produktum, amelyet szívesen játszik akár apa a fiával, srác a barátnőjével, de egy hatalmas party kellős-közepén sem marad bús egymagára, mindig megtalálja a saját kis közönségét, mert szórakoztató, bájos és bárki egy perc alatt beletanul, ráérez, majd szívesen időzik vele néhány napot esetleg hetet, annál többet nem nagyon nézünk ki belőle.


A Sega Superstars Tennis egy super light árkád anyag, gyakorlatilag egyetlen gomb nyomogatásával végigjátszható, nem igényel különösebb szakértelmet, mindemellett a tenisznek egyszerű alapszabályai vannak, így minden korosztály könnyedén elboldogulhat vele. A nyitány egy remekül megkomponált CG videó, mely alatt egy tipikus Sega dallamvilág biztosít hangulatfokozó aláfestést. A fő karakterek bemutatása mellett mindenki villant valamit a speciális képességeiből. Miután megismerkedtünk az alap felhozatallal, máris nekiláthatunk a játéknak. Külön tutorial nem áll a rendelkezésünkre, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy nincs rá szükség, mert a lehető legegyszerűbb formában tálalja a dolgokat, az első meccs alatt minden tudás megszerezhető. A számunkra legfontosabb játékmód a Superstars, ahol mindenféle érdekes és szórakoztató feladat vár ránk a meccseken és a bajnokságokon kívül természetesen, melyekből összesen több mint 100 darabot számolhatunk.


Megnyithatunk extra pályákat, karaktereket és egyéb ajándékokat is nyerhetünk. Ez képezi a játék gerincét. A tenisz mellett számos tarka mini játék is helyet kapott, ahol mindig más és más feladatot kell sikeresen végrehajtanunk, hogy elnyerjük jutalmunkat. Szedj össze 50 gyűrűt egy megadott időn belül (Sonic), vagy üss le labdával 15 zombit (House Of The Dead), egy perc alatt. Először csak néhány világ áll nyitva előttünk, amelyek között tetszőleges válogathatunk, majd egy adott univerzumba belépve találjuk kilistázva a feladatainkat, melyek teljesítésével újabb és újabb úgynevezett küldetések válnak elérhetővé. A kijelölt missziók sikeres elvégzése után különféle nyeremények hullnak az ölünkbe, úgy, mint újabb karakterek, pályák és zenei track-ek. Az alap felhozatal 8 tagot számlál, és ugyanennyi van kezdéskor lakat alatt, akiket a játék előrehaladtával unlock-olhatunk majd.

A nyitó csapat sorait gazdagítja Sonic, Tails, Nights (Nights Into Dreams), AiAi (Super Monkey Ball), Amigo (Samba De Amigo), Beat (Jet Set Radio), Ulala (Space Channel 5) és Dr. Robotnic, akikhez ha ügyesek vagyunk, hamarosan csatlakoznak újabb klasszikusok is Alex Kidd, Reala (Nights), Amy Rose (Sonic Adventure), vagy akár Gilius, a Golden Axa-os törpe személyében. A karakter választó képernyőn mindenki rendelkezik egy osztályzattal/besorolással, ami arra utal, hogy kinek mi az erénye, mert lehet valaki erős, ám lassú, és értelemszerűen ennek ellentettje, van aki viszont az arany középutat részesíti előnyben. Emellett egy speciális képesség is gazdagítja hőseink tenisz tudását.


Amennyiben ügyesen adogatjuk a labdát, feltöltődik a csillag alakú kurzorunk (Superstar meter), majd ezt az R1 gomb megnyomásával aktiválhatjuk, ilyenkor néhány ütés erejéig egészen különös dolgok történnek a pályán. Például szív alakú utat ír le a labda a levegőben és kiszámíthatatlan helyeken ér földet, vagy ránk esik egy hatalmas súly, de az is előfordulhat, hogy elcsúszunk egy banánhéjon, AiAi trükkjeinek köszönhetően. Ez karakterenként más és más, persze mindenki a rá jellemző módszerekkel nehezíti olykor a dolgunkat, vagy épp? mi az ellenfeleinkét. Vannak természetesen további módozatok is a játékban, mint például az offline multiplayer, a Tournament, a Games és az online multiplayer. Az offline többszereplős meccsekre 1-től 4 játékosig nevezhetünk, a bajnokság kizárólag egy fővel indítható. A Games menüpont mögött megbúvó módozat szintén maximum 4 résztvevővel bonyolítható, ahol mini játékokat zúzhatunk, az online móka pedig két további fő részlegre oszlik. A Ranked Match alatt a ranglistás meccsek bújnak meg, a Friendly mögött pedig tét nélküli, barátságos mérkőzéseket bonyolíthatunk a többi online játékos ellen.


Az egész játék felépítése végtelenül egyszerű, letisztult és átlátható menürendszerrel, mindig egyértelmű, hogy mely módozat mit is takar valójában, ez egy Sega-s örökség, vérbeli árkádos vonásokkal. Ha valaki nagyon nem szeret menüből menübe lépegetni és ezer dolgot egyenként kiválasztgatni, tudunk neki is ajánlani egy kiváló opciót. A főmenüben a négyzet gomb megnyomása után, minden sallangtól mentesen, random szerűen kerülünk játékba, ennél gyorsabb indítást még jómagam sem láttam sehol. Mindent a gép választ ki, mi csak hátradőlünk, és máris a pályán szerválgatunk. Persze ezen módozatnak sem tétje, sem pedig díjazása nincs, játszunk puszta szórakozásból, semmi több. A mérkőzések alatt felcsendülő muzsikák egytől-egyig ismerősen csenghetnek az egykori Sega fanok számára, csupán egy kissé feljavították, újrakeverték őket. Az egy adott pályához tartozó zenéket, amennyiben nyitottunk meg újabbakat, mi választhatjuk meg, persze csak az aktuális témához tartozó track-ek között enged válogatni. Sonic lokációja kizárólag a Sonic játékokból ismert zenéket kínál fel és így tovább.

A legnagyobb hangulat a Samba De Amigo pályáján fogad minket, ahol elsőként a Bellini hatalmas slágere, a Samba De Janeiro fokozza a hangulatot, iszonyatosan nagy feeling, leírhatatlan a nosztalgiaérzéssel elárasztott tudatállapot. Ez a szám kegyetlen nagy sláger volt a kilencvenes évek végén és szerepelt az eredeti Samba De Amigo-ban is, amit Dreamcast-on jelentetett meg a Sega annó, ráztuk is rá a rumba tököket betyár módra. Hamarosan pedig újjászületik Nintendo Wii-n a ritmusjáték kiválóság, ki ne hagyjátok. Maga a játékmenet, mint azt korábban is említettem, a lehető legegyszerűbb módon van kivitelezve, így gyakorlatilag az X gombon kívül máshoz nem igazán fogunk nyúlni. A szervákat és az ütéseket is ezzel a gombbal mutatjuk be. Ha géppel játszunk páros meccseket, akkor annyiban bonyolódik csupán a dolog, hogy az L2/R2 gombokkal tudunk utasításokat adni a velünk egy duóban lévő társunknak, hol helyezkedjen el a pályán. Az alapvonalon, közép tájt, vagy pedig közvetlenül a háló előtt adogassa vissza a lasztit. Ha összegeznem kellene a tapasztaltakat, akkor én amondó vagyok, hogy vásárlás előtt tegyetek vele egy próbát, mert ez a végtelenül leegyszerűsített játékmenet nem mindenkinek fogja elnyerni a tetszését.

Aki komolyabb tenisz élményre vágyik, annak ott a remekbeszabott Virtua Tennis 3, szintén a Sumo Digital műhelyéből. Maradandó élményekkel a Sega rajongók fognak gazdagodni, de ők sem feltétlenül azért, mert a Sega Superstars Tennis egy kiemelkedő alkotás lenne, hanem azért mert végre újra találkozhatnak régi kedvenceikkel, és ami a legszebb az egészben, hogy mindezt egyetlen játékon belül vehetik kézhez. Kissé kuszának éreztem a szereplők összeválogatását, mert Gilius helyett esetleg Billy Hatcher is lehetett volna választható, de még Wonder Boy is jobban passzolt volna az összeállításba.


Féltem némi elfogultságtól, de ahogy egyre többet nyüstöltem az anyagot, rájöttem, hogy nem ér ez annyit, amennyire a kipróbálása előtt tartottam, így nem fogom csupán túlcsorduló Sega rajongásból eredően túlértékelni. Minden a helyén, a hangulatot mindig az aktuális univerzum és annak klasszikus melódiái határozzák meg, de nagyrészt nagyon pozitív. A grafika egy erős közepesnél sajnos nem érdemel többet, nem is adok ennél magasabb pontszámot. A szavatosság a tonnányi mini játéknak köszönhetően rendben van, ám ha már mindent megnyitottunk, akkor csak az online módozat húzhatja ki az unalomba fulladás szindrómájából, de az sem viszi el sokáig a hátán. A rengeteg Sega-s univerzum, pálya, karakter és zene kitöltik a játékot és felmelengetik a rajongók szívét, ám ismét csak azt tudom javasolni, hogy kosárba pakolás előtt irány a PlayStation Store és fussatok egy kört az ingyenes trial verzióval, ha megtetszik az abban átéltek alapján, akkor bizonyára a full-os verzió is elnyeri majd a szimpátiátokat.

Én pár napig nyúztam a cuccot és valóban gyönyörű emlékeket hívott elő bennem, be is üzemeltem a Deamcast és Saturn masináimat, hogy újra játsszam a régi kedvenceimet, öröm volt újra elmerülni bennük. Ha ajánlanom kell a Sega Superstars Tennis-t, elsősorban a fiatalabb korosztály figyelmét hívnám fel rá, a másik megcélzott közönség pedig a casual réteg, akik nem a grafikát és az élethű szimulációt kutatják benne, hanem csak egy könnyed szórakozásra vágynak, őket minden további nélkül kiszolgálja majd. Többre számítottam-e? Nem tudom. Talán így jó, ahogy van. Vannak hibái, apróbb hiányosságai, de a megcélzott közönséget képes megszólítani. Sonic uralma örök.