Ennek köszönhetően a sztori valahol a negyedik felvonás vége után veszi fel a fonalat, egy születésnapi partin vagyunk, hőseink épp vígan tobzódnak, mikor előkerül egy Ouija avagy Szellemtábla, és hőseink kérdéseket tesznek fel neki (a poénokat nem lövöm el), minek következtében a Saint-ek vezetőjét elnyeli egy hirtelen támadó Pokolkapu. Johnny-nak és Kinzie-nek több se kell, utána mennek, hogy bajtársukat kiszabadítsák, és jól seggbe rúgják a Sátánt. Mert az menő dolog ugye. Kiderül, a Sátán házasítaná lányát, Jezebelt és a kiszemelt a Szentek vezére. És innentől elszabadul a Pokol.

A szenvedés arca

Már a bevezető jelenetek alatt is szemet szűr, hogy a játék grafikája nem sokat fejlődött, sőt semmit sem, ha igazán őszinték akarunk lenni. Mondhatnám rá, hogy ronda és 2015 elején csak kevesen szidnának emiatt, de mégis inkább a stílusos jelzőt aggatom rá, mert igaz, hogy a látvány erősen kopottas – gondolok itt az elnagyolt, homályos textúrákra, szögletes modellekre – de ez ugye a sorozat eddigi tagjaira is jellemző volt általában, szóval épp emiatt a játék egy gyengébb vason is hasít, mint a démonpenge.

Az animációk hozzák a szintet, a pokol kinézete inkább egy modern disztópikus metropolisz, ahol az utcán az elkárhozott lelkek vánszorognak, itt megjegyzem, hogy ahogy néztem az összes járókelő egy modell (határozott feketepont) és a korábbi játékokból ismert autók roncsai cirkálnak az utakon. A hangulatot megadja, de semmi több. A járműveket kissé jobban kifejtve, akad néhány üdítő kivétel: Rambulance anti-mentőautó, ami a pokol fájdalomszolgálatának járgánya, no meg a Sátán csatlósainak rendőrautója, egy iszonyúan badass monstertruck, bár ezek nem a grafikát, hanem a készítők elborult kreativitását dicsérik.

Itt repül a kismadár

Pokolra jutásunk után a helyi menő csávó, Ultor vesz minket pártfogásába, akinek mellesleg érdekében áll a Sátánt megbuktatni, így segít nekünk. Ennek köszönhetően egyből megkapjuk az első speciális erőnket, mégpedig szárnyainkat, amivel keresztül-kasul röpködhetünk a Pokol utcái felett. Ez a rész a játék legerősebb része, a repülés gyors, hatalmas élményt ad, jól kezelhető. Emellett persze lesznek majd más szupererőink is (emlékszem a SR 2-ben még bandaháborúk voltak, hova jutott ez a világ!?), idézhetünk koboldokat, léleklángokkal perzselhetjük ellenségeinket, ártatlan szerencsétleneket, akik a közelünkbe jönnek, tudunk majd kővé változtatni satöbbi.

Minden képesség fejleszthető a városszerte lebegő Soul Clusterek gyűjtögetésével, de ebben gyakorlatilag semmi kihívás nincs, mert iszonyat mennyiségű cluster van, akkor is begyűjtünk egy emberes adagot, ha csak összevissza repkedünk.
A Sátánhoz vezető utat pártfogók támogatásának megszerzésével tudjuk megtenni, a teljesség igénye nélkül: Feketeszakáll és Shakespeare(!!!!). Mindegyikük feladatokat ad, amiket teljesíteni kell. Ezek a feladatok mind elborult mini játékok, van Survival, Kárhozatgyűjtés (egy szerencsétlen lélekkel kell összevissza pattogni a forgalomban minél több sebzést begyűjtve) és hasonló már ismert típusok, az egyedüli, újfajta feladatot a szárnyas versenyszámok jelentik, ezek tényleg nagyon élvezetesek és pörgősek.

Jótékony elmebaj

A játék grafikája, sztorija és maga a játékmenet sem egy nagy szám, de ami kiemeli az abszolút középszerűségből, az a nagybetűs, Saints Row-ra jellemző ELMEBETEG HANGULAT. A sztori egyszerű mint a facsavar, de ahogy azt előadják az frenetikus. Játékon ennyire könnyes szemmel még nem röhögtem és ez elég nagy szó. Van például egy Musical betét, ami akkora hatalmas nagy poén, hogy simán kimondható, a játék által nyújtott élmény egyik alappillére, számomra legalábbis az volt. A Disney megkapja rendesen a beosztást, az tény.
A hangulathoz tartozik a sztori öt befejezése is, de ezt nem kacifántos döntésekkel hozhatjuk elő, csupán a sztori vonal lezárása után el kell döntenünk, melyik oldalra lapozunk a Szentek krónikájában. Mind az öt nagyon hangulatos és nem egy szintén könnyfakasztóan vicces. Azonban ki kell jelentenünk, aki nem fogékony a Szentek stílusára, annak a játék sem fog sokat nyújtani, de aki szerette a Szenteket, az itt is jól fog szórakozni.

A néma Pokol musicalje

A játékban adta volna magát egyfajta kemény rockos hangzásvilág, ám mikor szabadon csalinkázunk a városban, semmilyen zene nem szól, az autókban nincs rádió, és a küldetések alatt is csak párszor dübörögnek fel a hangszerek, e ritka alkalmakkor azért odaveri a flaszternek a program, de összességében nagyon kevés a felhozatal. Ismét kiemelném a musical részt, mert az viszont szenzációs lett zeneileg, énekhangok terén is.

Elkárhoznál?

A Saints Row: Gat out of Hell egy rajongóknak készült örömjáték. Rengeteg sebből vérzik, de a hangulat még épp fenntartja a feledés tengerének felszíne fölött. Nyomott árára és apró elfogultságomra való tekintettel írom le: Ha SR rajongó vagy, szerezd be, de ha magasak az igényeid, meglepődhetsz, csalódhatsz is. Vajon hova jutnak el legközelebb hőseink?

A Game Channel fő teszthardvere nVidia GTX 780 videókártyát, 16GB Kingston HyperX Beast memóriát és ASUS Maximus VI Hero alaplapot tartalmaz, Cooler Master HAF XB házba szerelve – Windows 8.1 rendszerrel.