A Pokol mindig is mozgatta az emberek fantáziáját, történetek, legendák szólnak erről a helyről, ami vagy létezik, vagy nem, ám amikor a Szentek (Saints) a pokolra szállnak, valami eddig sosem látott elmebaj szabadul el. A játékot a Saints Row szériát jegyző Volition csapata hegesztette, a Deep Silver gondozásában, és nem titkoltan egy Saints Row 4 Spin-offról beszélünk.
Ennek köszönhetően a sztori valahol a negyedik felvonás vége után veszi fel a fonalat, egy születésnapi partin vagyunk, hőseink épp vígan tobzódnak, mikor előkerül egy Ouija avagy Szellemtábla, és hőseink kérdéseket tesznek fel neki (a poénokat nem lövöm el), minek következtében a Saint-ek vezetőjét elnyeli egy hirtelen támadó Pokolkapu. Johnny-nak és Kinzie-nek több se kell, utána mennek, hogy bajtársukat kiszabadítsák, és jól seggbe rúgják a Sátánt. Mert az menő dolog ugye. Kiderül, a Sátán házasítaná lányát, Jezebelt és a kiszemelt a Szentek vezére. És innentől elszabadul a Pokol.
Ezzazz, ott igen.. Ott még a vesémnél is vakard meg kicsit!
A szenvedés arca
Már a bevezető jelenetek alatt is szemet szűr, hogy a játék grafikája nem sokat fejlődött, sőt semmit sem, ha igazán őszinték akarunk lenni. Mondhatnám rá, hogy ronda és 2015 elején csak kevesen szidnának emiatt, de mégis inkább a stílusos jelzőt aggatom rá, mert igaz, hogy a látvány erősen kopottas - gondolok itt az elnagyolt, homályos textúrákra, szögletes modellekre - de ez ugye a sorozat eddigi tagjaira is jellemző volt általában, szóval épp emiatt a játék egy gyengébb vason is hasít, mint a démonpenge.
Az animációk hozzák a szintet, a pokol kinézete inkább egy modern disztópikus metropolisz, ahol az utcán az elkárhozott lelkek vánszorognak, itt megjegyzem, hogy ahogy néztem az összes járókelő egy modell (határozott feketepont) és a korábbi játékokból ismert autók roncsai cirkálnak az utakon. A hangulatot megadja, de semmi több. A járműveket kissé jobban kifejtve, akad néhány üdítő kivétel: Rambulance anti-mentőautó, ami a pokol fájdalomszolgálatának járgánya, no meg a Sátán csatlósainak rendőrautója, egy iszonyúan badass monstertruck, bár ezek nem a grafikát, hanem a készítők elborult kreativitását dicsérik.
Én szolgálok, Ti féltek!
Itt repül a kismadár
Pokolra jutásunk után a helyi menő csávó, Ultor vesz minket pártfogásába, akinek mellesleg érdekében áll a Sátánt megbuktatni, így segít nekünk. Ennek köszönhetően egyből megkapjuk az első speciális erőnket, mégpedig szárnyainkat, amivel keresztül-kasul röpködhetünk a Pokol utcái felett. Ez a rész a játék legerősebb része, a repülés gyors, hatalmas élményt ad, jól kezelhető. Emellett persze lesznek majd más szupererőink is (emlékszem a SR 2-ben még bandaháborúk voltak, hova jutott ez a világ!?), idézhetünk koboldokat, léleklángokkal perzselhetjük ellenségeinket, ártatlan szerencsétleneket, akik a közelünkbe jönnek, tudunk majd kővé változtatni satöbbi.
Minden képesség fejleszthető a városszerte lebegő Soul Clusterek gyűjtögetésével, de ebben gyakorlatilag semmi kihívás nincs, mert iszonyat mennyiségű cluster van, akkor is begyűjtünk egy emberes adagot, ha csak összevissza repkedünk.
Itt úgysem jössz át! De más se!
A Sátánhoz vezető utat pártfogók támogatásának megszerzésével tudjuk megtenni, a teljesség igénye nélkül: Feketeszakáll és Shakespeare(!!!!). Mindegyikük feladatokat ad, amiket teljesíteni kell. Ezek a feladatok mind elborult mini játékok, van Survival, Kárhozatgyűjtés (egy szerencsétlen lélekkel kell összevissza pattogni a forgalomban minél több sebzést begyűjtve) és hasonló már ismert típusok, az egyedüli, újfajta feladatot a szárnyas versenyszámok jelentik, ezek tényleg nagyon élvezetesek és pörgősek.
Jótékony elmebaj
A játék grafikája, sztorija és maga a játékmenet sem egy nagy szám, de ami kiemeli az abszolút középszerűségből, az a nagybetűs, Saints Row-ra jellemző ELMEBETEG HANGULAT. A sztori egyszerű mint a facsavar, de ahogy azt előadják az frenetikus. Játékon ennyire könnyes szemmel még nem röhögtem és ez elég nagy szó. Van például egy Musical betét, ami akkora hatalmas nagy poén, hogy simán kimondható, a játék által nyújtott élmény egyik alappillére, számomra legalábbis az volt. A Disney megkapja rendesen a beosztást, az tény.
Highway IN Hell
A hangulathoz tartozik a sztori öt befejezése is, de ezt nem kacifántos döntésekkel hozhatjuk elő, csupán a sztori vonal lezárása után el kell döntenünk, melyik oldalra lapozunk a Szentek krónikájában. Mind az öt nagyon hangulatos és nem egy szintén könnyfakasztóan vicces. Azonban ki kell jelentenünk, aki nem fogékony a Szentek stílusára, annak a játék sem fog sokat nyújtani, de aki szerette a Szenteket, az itt is jól fog szórakozni.
A néma Pokol musicalje
A játékban adta volna magát egyfajta kemény rockos hangzásvilág, ám mikor szabadon csalinkázunk a városban, semmilyen zene nem szól, az autókban nincs rádió, és a küldetések alatt is csak párszor dübörögnek fel a hangszerek, e ritka alkalmakkor azért odaveri a flaszternek a program, de összességében nagyon kevés a felhozatal. Ismét kiemelném a musical részt, mert az viszont szenzációs lett zeneileg, énekhangok terén is.
A SaintBull szárnyakat ad!
Elkárhoznál?
A Saints Row: Gat Out of Hell egy rajongóknak készült örömjáték. Rengeteg sebből vérzik, de a hangulat még épp fenntartja a feledés tengerének felszíne fölött. Nyomott árára és apró elfogultságomra való tekintettel írom le: Ha SR rajongó vagy, szerezd be, de ha magasak az igényeid, meglepődhetsz, csalódhatsz is. Vajon hova jutnak el legközelebb hőseink?
A Game Channel fő teszthardvere nVidia GTX 780 videókártyát, 16GB Kingston HyperX Beast memóriát és ASUS Maximus VI Hero alaplapot tartalmaz, Cooler Master HAF XB házba szerelve - Windows 8.1 rendszerrel.
Hogy totál idiótaság az egész. Senki nem veszi komolyan, még a fejlesztők sem. A GTA-t se azért szeretik ennyien szerintem, mert hú de szép, meg de jó a sztorija, hanem mert csinálhatsz olyan ámokfutást amit a valságban nem. A Saints Row rátesz még egy lapáttal, egyre inkább elmegy az elborult irányba. De ízlések és pofonok, van aki imádja, van aki utálja 
A teszt nagyon jó lett, grat stev 
