Resistance: Burning Skies teszt

A Resistance sorozat egyébként nem tekinthet vissza olyan patinás múltra, mint sok más platform - exkluzív AAA cím, lévén a harmadik játékállomás egyik nyitó címe volt a széria első része. Maga az alapkoncepció érdekes, dióhéjban összefoglalva egy idegen faj támadja meg a Földet, korrekt kis népirtást végezvén a populációban. Mi Nathan Hale bőrébe bújtunk és próbáltuk valahogy menteni a még menthető dolgokat. Igazából egy korrektül összerakott lövölde volt nextgen köntösbe bújtatva. Most nem is térnék ki nagyon a széria boncolgatásába, lévén ez a Vita - exkluzív rész az egész sorozat előzménye. Összesen amúgy három rész készült Ps3-ra, egy mellékszál pedig PSP-re, összességében elmondható hogy minőségi darab volt mindegyik a maga nemében.

Valamit biztos jól megégettem...

Egy kicsit tartottam amúgy a végeredménytől, mert szerintem hordozható formában nagyon nehéz jó FPS-t készíteni, noha a PSV képességei adottak hozzá. Szóval, ahogy a bevezetőben is említettem, új hőst kapunk Riley barátunk személyében, aki foglalkozását tekintve egy sima mezei tűzoltó. A helyszín a jó öreg USA, az időpont pedig az invázió kezdete, szóval nagyjából előzmény az összes eddigi epizódhoz képest. Történetileg nincs nagyon túlcifrázva a dolog, az elején szeretnénk a családunkat megtalálni, később pedig csatlakozunk az ellenálláshoz, akik a mi képességeinkre hagyatkoznának egyedül. Megmondom őszintén, már ezzel a felütéssel is problémáim voltak.

Eddig jól kiképzett katonák voltak a főszereplők, akikről el lehet képzelni hogy fel tudják venni érdemben a harcot a dögökkel, de legalább értenek az emberi fegyverekhez. De azért az elég fura, hogy Riley is mindenhez úgy ért mintha velük született volna. A történet egyébként sokkal bárgyúbb mint az eddigiek, legnagyobb bánatunkra. Megyünk, lövünk, néha kicipelünk valakit valahonnan és ennyi. Az átvezetők alatti kommunikáció szintén elég nevetséges, bármelyik 90-es években készült amcsi propagandafilmhez is simán fel lehetne használni őket. Lépjünk túl ezen, a jófajta akció még kárpótolhat bennünket. Az irányítás amúgy elég felemásra sikerült, ugyanis az érintőkijelzőket is aktívan kell használnunk.

A nevető harmadik

Szerencsére a két analóg kar miatt teljesen korrektül tudunk nézelődni, haladni és lövöldözni, szóval ez abszolút nagygépes élmény. Ami necces, az a két tapipad, ugyanis a fegyverek másodlagos funkcióját úgy tudjuk előcsalni, hogy az érintőfelületet bökdössük. Hogy egy példával éljek, a sima Carbine gránátjához rá kell böknünk arra a pontra ahova szánjuk a csomagot. Ilyenkor ugye egy kézben tartjuk a gépet, plusz kormányozni is kell az emberünket, kerülgetni a lövedékeket. De van ennél cifrább is, az Auger pajzsát úgy tudjuk előcsalni, ha egy vízszintes vonalat húzunk két ujjunkkal. Szóval ahogy látjátok, ez eléggé megnehezíti az életünket. A másik necces dolog pedig a futás. Ez úgy működik elvben, hogy a hátsó masszírpadra koppintunk kettőt.

Gyakorlatilag hiába leszünk mi a fakopáncsok istene, akkor és úgy működik a funkció ahogy a rendszer kedve tartja épp. Ez azért idegesítő, mert rohangálni sűrűn kell, akár fedezékbe, akár valami nagy dög elől. Ha ezzel valahogy meg tudunk barátkozni, a többi funkció rendben van. Sajnos a helyszínekkel kapcsolatban is felemás hírekkel tudok szolgálni. A nyitány a maga szürke, unalmas, totálisan átlagos raktárépületével eléggé lehangoló, ahogy kiérünk az utcára az már szerencsére jobban fest, bár elég szűk helyünk van manőverezni. A harmadik, hidas pályával azonban végre megmozdul valami, egészen impozánsan fest ahogy tüzérségi támadás simára gyalulja a helyet aztán mi leugrunk kommandózni. Itt amúgy fogunk fincsi kis vastraverzeken is küzdeni, gyakorlatilag a nagy semmi fölött.

...ígérem legközelebb időben fizetem a lakbért!

Összesen hat pálya található a korongon, ami kevésnek hangzik, de higgyétek el hogy nem az, mert pozitívum, hogy 30-45 percig is tarthat egy-egy szakasz, lévén több alfeladatot is meg kell oldanunk, szóval a szingli kampány játékidejét 8 órára tudom saccolni, ami egész korrekt. További két újdonsággal is tudok szolgálni, az egyik a fedezékrendszer, a másik pedig a fegyverek moddolása. Az előbbit úgy képzeljétek el, mint például a Killzone 3-ba: elbújunk egy arra alkalmas felület mögött és a felső gombokkal tudunk kikukucskálni és célozni. Mindenképpen használnunk kell, mert a normál nehézségen is pillanatok alatt lekaszálnak minket ha ész nélkül megyünk, ez számomra újabb jó pont természetesen.

Az utóbbi, azaz a fegyók tuningolása már sokkal érdekesebb. Találunk a pályákon elszórva kék kockákat, amikkel új tulajdonságokat tudunk megnyitni az összes halálosztó gépezethez, szám szerint hatot mindegyiknél. Viszont itt is van egy csavar, egyszerre kettő ilyen passzív tulajdonságot lehet egyszerre használni fegyverenként, szóval meg kell fontolnunk hogy milyen szituációban melyiket vesszük elő. A bárgyúságra egy újabb példa: amikor először látjuk a kék kis tuningkockát, valahonnan elsőre ráérzünk hogy azt csak úgy a kezünkben lévő stukkerbe kell belenyomni. No comment. Főellenségek is lesznek természetesen,az első nem hagyott maradandó nyomot bennem, szimplán csak lőni kellett. Ez sajnos a továbbiakban sem javul majd.

A tűzoltók gyöngye épp lecsapni készül

A másik nagy porció a multiplayer, itt 8 játékos eshet egymásnak az éteren keresztül. Összesen három fajta móddal tudunk játszani, ebből kettő a hagyományosnak mondható deathmatch és team deathmatch, de a harmadik már érdekesebb. Survivalnak hívják a kis drágát és a lényege, hogy túl kell élnünk a Kimérák támadását amíg lehet, de amelyik társunk meghal, ő az ellenség között fog újjáéledni és ellenünk harcolni. Ideig - óráig el lehet szórakozni azért ezzel. Aggódtam amúgy még a checkpoint rendszerért is, mivel egy hordozható gépről beszélünk, lényeges hogy tudjunk 5 - 10 perceket is játszani. Szerencsére a fejlesztők ezt kiválóan megoldották.

A külcsín amúgy egész pofás, bár kategóriákkal marad el az eddigi etalon Uncharted-től. Bugok és hibák vannak sajnos, ezeken lett még volna mit javítani. Olyanokra gondolok, hogy néha eltűnnek a feliratok a párbeszédek alatt és csak tátognak a szereplők, vagy akadnak falba lógások meg ilyenek. A hangok illetve zenék rendben vannak, pontosan úgy hörögnek és morognak a Kimérák ahogy azt eddig megszoktuk. Szóval nem lesz ez rossz a picit negatív írás ellenére sem. Ki lehet emelni a korrekt egyszemélyes tartalmat, a változatos helyszíneket, amikkel nem akarok poénokat lelőni. Viszont egy pár hónap csiszolást elbírt volna még az anyag és akkor valószínűleg a pontszám is magasabb lett volna.

Gyöhöhö, lelőlek a shotgun-íjjal...(???)