Resident Evil 5 Remastered teszt

Amennyiben pusztán a tényeknél maradunk, akkor a most kiadott Resident Evil 5 Remastered egészen konkrétan a harmadik változat, amit a széria ezen darabja megélt. Ha még emlékeztek, a lastgenre megjelent eredeti mellett volt egy Gold verzió, ami kibővítette az egyszemélyes kampányt, plusz extra multiplayer módot pakolt a meglévő opciókhoz, néhány új kosztümmel egyetemben. No, ezeket természetesen most is megkapjuk az alapjáték mellett, valamint a feljavított, 2016-os szintre hozott grafikát, illetve az FPS növelést is. Az, hogy ez a pakk mennyire állja meg a helyét a rendkívül sok támadás ellenére, már egy más kérdés. Bevallom, a fanyalgókkal ellentétben nekem kifejezetten tetszett az ötödik rész.

Nyilván messze elmaradt a negyedik zsenialitásától, stílus újraformálásától, de ettől függetlenül egy jó kis akciójáték volt, megfejelve az izgalmas coop lehetőséggel, amivel a mai napig szinte kuriózumnak számít. Persze, nem lehetett célzás közben menni (és akkor itt el lehet majd dönteni, hogy jobb lett-e például a 6, hogy belerakták ezt) meg azért még nem kevés sebből vérzett, de szórakoztatott cserébe.

Valahogy így néz ki a Sziget Fesztivál az emberek után

A sztori, illetve a koncepció természetesen továbbra is változatlan. Chris Redfield és Sheva Alomar, a frissen alakult BSAA két ügynöke egy fiktív afrikai faluba, Kijujuba érkezik, hogy eleget tegyenek munkaköri leírásuknak és szétnézzenek, ki a legkeményebb biológiai fegyver a vidéken. Persze aztán tisztességgel belerepül a cucc a ventillátorba, már egészen másról lesz szó, mint egy egyszerű felderítésről.

Erről azt hiszem, teljesen felesleges többet beszélnem, mert egyrészt a RE játékokat sosem a történetük miatt kedveltük, másrészt hét évvel az eredeti megjelenése után nem hiszem, hogy túl sokat hozzá tudok tenni a témához. Egyébként itt a sztori még viszonylag élvezhető, bár tele van blődségekkel, nevetséges párbeszédekkel, de nem akarjuk minden másodpercben kivágni a tv-t az ablakon, mint teszem azt, a hatodik esetében.

Először azt hittem, teljesen ki fogok borulni a külsőségeken, de közben egy védőbeszédet is fogalmaztam, hogy azért annyira nem is vészes a dolog. Ezzel szemben egészen meglepő eredmény született, ugyanis a felújított RE 5 egyáltalán nem néz ki rosszul az esetek legnagyobb részében. Főbb szereplőinken látható a javulás érdemi része, sajnos a környezetre már jóval kevesebb erőforrás jutott. Leginkább talán a hektikus jelzővel tudnám illetni, mert új játék esetén sokszor fogja elégedett hümmögés elhagyni szánkat, de ahogy haladunk előre, úgy ráncoljuk majd homlokunkat egyre többet.

Kicsit olyan érzésem van, hogy a kezdéssel szerették volna megfogni a játékosokat, akik aztán úgyis befejezik a cuccot, szóval elég csak a nyitányt jól megírni. A rettenetes hatodik részre mondjuk még így is köröket ver, de ez nem túl nagy érdem. Technikailag amúgy meglepően stabil lett, nem nagyon találkoztam framerate zuhanással, fagyással meg bugokkal, szóval ezért megy a piros pont.

A kedvenc outfitem Sheván

A tartalomba viszont semmilyen formában sem tudok belekötni. Már maga az alapjáték se rövid (12-15 óra, első nekifutásra), de ha ehhez hozzárakjuk még az extra single fejezeteket, valamint a Mercenaries és a többi multiplayer módot, akkor szerintem Ti is egyetértetek a fenti állításommal. A coop amúgy kiválóan működik, professional nehézségen volt szerencsém egy igazi veteránnal végig küzdeni a legkeményebb részeket, igazi csapatjáték zajlott a képernyőn, ami nagyon szórakoztató volt.

Aztán persze belefutottam idiótákba is, főleg amikor Shevával voltam. Egyfolytában el akartak fenekelni, meg kérték, hogy hívjam apucinak őket. Füllel hallhatóan nem zavarta őket, hogy egy nő férfi hangon szólal meg, ráadásul még ebbe szerették volna édesapjukat is belerángatni, hát, értem, hogy 2016-ban sok minden más, de azért na.

A szinkronokat nem érte el a változás szele, hőseink pont azzal az orgánummal szólalnak meg, ahogy azt már megszokhattuk tőlük. A zenék keverésére sajnos nem fordítottak túl sok figyelmet, ezért előfordult, hogy picit dobozból szóltak a környezeti zajok. Nem annyira zavaró, de azért javíthatták volna. A cikk végén a játékmechanikáról szerettem volna még pár szót ejteni, hiszen ebben még a régi módszer szerint közlekedtek a szereplők, azaz célzás közben nem lehet mozogni.

Zavaró lesz ez? Igen, nagyon, főleg az elején, mivel jó néhányszor meghaltam, mivel rohanás és célzás helyett állandóan felfelé rántottam a puskákat. Később jobb lett? Valamivel igen, de a játék legvégéig nagyon zavart, főleg a nagyobb boss küzdelmeknél. Örültem volna neki, ha mindkét irányítási metódust belerakják a programba, de nyilván mozogva sokkal egyszerűbb lenne az alapjába véve totyorgásra tervezett gameplay.

Nyugi senki sem bánt téged. Kivéve a helikopter gépágyút. Na, az megcsinál tisztességgel.

Nehéz elhelyezni a minőségi skálán jelen tesztünk alanyát. Ha nem kedvelted már az eredeti kiadást sem, akkor viszonylag kevés esély van rá, hogy pont ez a verzió nyeri el tetszésed. Nyilván a szokásos nyerészkedős mentalitás vezérelte a Capcomot, hiszen egy címből háromszor kiadni majdnem pont ugyanazt azért elég hajmeresztő, még tőlük is.

Ugyanakkor tény az is, nagyon kevés játék támogatja az online/offline coop lehetőséget, a RE 5 Remasternek pedig pont ez az egyik fő erőssége. Emellett nem fest rosszul, van benne kihívás és tartalom, de nincs célzás közben mozgás, a sztori nevetséges, kicsit dobozból szólnak a hangok - pro és kontra, amit mérlegelni kell.

Én mégis azt mondom, hogy tegyetek vele nyugodtan egy próbát, mert minőségibb port lett, mint a hatodik.