Ratchet and Clank: All 4 One teszt

Ugye azt már az előzeteseken is lehetett látni, hogy ez a rész egy kicsit el fog térni az előzőektől, mert főleg a négy játékost támogató kooperációra fog épülni. Tegyük hozzá rögtön hogy nagyon helyesen, mert kevés olyan stuff van amiben ez a lehetőség is szerepel, ráadásul még minőségi összetevőkből is tákolták össze. A történet pontosan olyan kedvesen bárgyú mint eddig bármikor: Ratchet és hű társa, a szemtelenül szellemeseket szellentő szerepében tetszelgő mikrobi épp a szuperhős palást végleges szögre akasztásán elmélkedik, illetve azon filozofálnak hogy vajon mihez is kezdjenek az így felszabadult idejükkel. Meglátogatják régi barátjukat, Qwark kapitányt is, aki még mindig pontosan ugyanolyan IQ betyár mint volt, sőt,kellően be is égeti magát rögtön a birodalma előtt, a mi legnagyobb gyönyörűségünkre.

Mindenki azt kérdezi tőle, hogy az ős-űber-megagiga lokális gonosz, Dr Nefarious hova a pékbe tűnt, mert senki sem találja. Egy kis szerencsétlenkedés és pár snitt után ki is derül hogy az említett rosszarcú sehova sem tűnt el, csak várt a megfelelő alkalomra hogy el tudja pusztítani Luminopolist.

Igen ám, de egy kis homokszem csúszik az amúgy is elég instabil lábakon álló gépezetbe és hőseinket a zombi doktorral kiegészítve elrabolja egy ismeretlen erő. Egy távoli planétán ébrednek, nagyjából olyan állapotban mint én a cikk írása előtt. Egy Susie nevű kislány / fiú menti meg őket és igyekszik felvilágosítani homályos elméjüket, hogy minden gonoszok ősatyja készül éppen romba dönteni az ismert univerzumot, ezért ezt jó volna megakadályozni. Innen indul a nagyjából 10 órás kaland.

Miután a króm boncasztalomon sikeresen megejtettem az Y-metszést, azaz a bevezetést, vizsgáljuk meg egy kicsit jobban a belsőségeket, muhahaha (ördögien gonosz kacaj villámlással kísérve)! A jól bevált alapok természetesen változatlanok, azaz ez még mindig egy szuperül összerakott akció-platform játék, ahol tudunk ugrálni, lövöldözni és kisebb logikai feladatokat megoldani. Természetesen a négy fentebb emlegetett hős közül tudunk választani egy új játék kezdetekor.

Figyeljünk azonban arra, hogy külön kell fejleszteni mindegyikőjüket, ezért talán bölcsebb egy karakterrel végigtekerni a kampányt és aztán tápolni a többieket is. Természetesen van eltérés a négy jómozgású között, például Qwark értelemszerűen sokkal lomhább mint Clank. Ami még egy kicsit furcsaság lehet, hogy ebben a részben rögzített a kamera a co-op miatt és valamennyivel kisebbek a szereplők is, természetesen nem zavaró módon.

A játék dinamikája is eltolódott egy picit, az Insomniacnál tudják hogy hogy kell jó többjátékos mókát összehozni: sok feladat épül a csapatmunkára. Ez először csak a logikai feladványok megoldásában mutatkozik, aztán érkeznek a durva ellenfelek is, akiket csak csapatmunkával lehet profin hatástalanítani. A szériára jellemző fegyverek is tiszteletüket teszik természetesen, a jól megszokott alapstukkereken kívül kapunk még pár egyénhez rendelt darabot is. Fegyókat venni a különböző lehajigált állomásokon lehet vételezni a jól megszokott és gyűjtögethető csavarkulcsok segítségével.

Azt hiszem ez a rész senkit sem fog meglepetésként érni, szerencsére a jól bevált dolgokon nem változtattak. Mint ahogy az előbb említettem, a játék dinamikája azonban egy kicsit megváltozott, tovább fejlődött ha úgy tetszik. Vannak atomzsír lövöldözős részek és pont amikor ezekre egy kicsit ráunnánk, akkor jönnek a platform elemek, amik a csövön csúszáson át a légitaxi irányításon keresztül egy jetpackkel ereszkedős részig terjedhetnek. Összességében ezek nagyon jó ütemben váltakoznak, jó érzékkel adagolják a különböző dolgokat a készítők.

Térjünk rá egy kicsit a külsőségekre is, hiszen trendi gyerekek vagyunk, az is fontos nekünk! Az azért megállapítható, hogy nem ez lett a legszebb rész a sorozatban, de a szégyenkezésre persze semmi ok sincs. Baba, változatos helyszínekkel operál a cucc, úgymint Luminopolis, a főváros, aztán egy Deadgrove nevű lepusztult mocsaras terület, közben egy idegen planétára is ellátogatunk ahol megismerkedünk egy lokális fajjal is. Sorolhatnám jó sokáig, de a lényeg a változatosság! Nagyon szép színeket használ az anyag egyébként, kellően élénk és vibráló körülöttünk minden, sok helyen sajnáltam is hogy nem lehet mozgatni a kamerát, szívesen megkamilláztam volna jobban is az összképet.

Elérkezett azonban az idő hogy rátérjek az igazi újításra, a többszemélyes mókára. Maximum négy fő eshet neki a kalandnak. Természetesen ha nincs négy irányítód vagy ennyi barátod, akkor az internet csupa móka és kacagás világában is szerezhetsz magadnak alkalmi playereket. A tapasztalat ezzel az, hogy a legfrankóbb akkor volt amikor ketten voltunk, mert maximális fővel néha akkora káosz tud kialakulni, hogy hirtelen azt se tudjuk hogy hova nyúljunk. Repkednek a különböző irányból a bombák, tucatnyi ellenség szomjazik a vérünkre, robbanások villognak a képernyőn - ilyenkor legyen valaki lombax a talpán és találja meg saját magát! A remete gamerek se aggódjanak, ha egyedül ülünk le akkor egy gép irányította segítőnk lesz aki nagyon jól teszi a dolgát. Az azonban mindenképp elmondható a kaotikus állapotok ellenére is, hogy nagyon jól játszható lett a gerinc.

A hangok és a zenék szintén a jól megszokott minőséget képviselik, hőseink az eddigi orgánumukon szólalnak meg. A melódiák is kellemesek, jól kiegészítik az összképet, ebbe a részbe nem tudok belerúgni. A hibák felsorolását általában az írásaim végére hagyom, kivéve az igazán alja cuccoknál, de szerencsére olyannal még nem nagyon hozott össze a sors. Itt nincsenek komolyabb bajok, bár néha a nagyobb tömeghenteknél hajlamos alaposan beszaggatni a játék, de még a kibírható szinten belül van. Továbbá nem ez lett a leghosszabb rész a szériában, ha úgy nagyon nekidurálod magad, 2-3 délután alatt könnyedén rácsodálkozhatsz a készítők listájára.

Nekem néha a kezelhetőséggel is meggyűlt a bajom, mert a jobb analóg kar irányba mozgatásával tudjuk elhozni a fegyvermenüt, továbbá ha ilyenkor R1-t nyomunk akkor megkapjuk még a másodlagos felszerelések listáját is. Többször is előfordult velem hogy valakit jól meg akartam büntetni, erre ráköptem egy olyan rózsaszín takonyfelhőt ami nehezéknek jó egyedül. A gyűjtögetni valókból is elég kevés van, kapunk persze megint 42 arany csavart illetve lesz még 1-2 mellékküldi is, de ezeket nagyon egyszerű kiszúrni és felvenni. Trófeák tekintetében rendben van cucc, nem fogsz vért izzadni de azért nem lesz egy sétagalopp ha szeretnéd megkaparintani a platinát ebből.

Szóval semmi eget rengető újdonságot nem hozott a négy fős coop-on kívül, de az viszont nagyon tuti lett. Ha a széria rajongója vagy, akkor ne sokat várj, uzsgyi a boltba, egyébként pedig ha szeretnél egy vidám, laza, jól működő platformerre beruházni, akkor az új Ratchet and Clank jó választás! A fiúbanda újfent jól muzsikált, várjuk szeretettel a következő évben a következő nagylemezt!