Nem, nem én hibbantam meg, tényleg így hívják KS és az Airtight Games legújabb, letölthetős verzióban érkezett logikai FPS-ét. Igen, jól olvastátok, Swift kisasszony nem tud elszakadni a számára nagyon kedves zsánertől, aminek a gamer társadalom egy kis része nagyon örül, noha a QC finoman szólva is kevesebb büdzséből készült, mint a neves előd, ami szerencsére csak néhány pontján látszik a játéknak. A sztorit nem vitték túlzásba, bár itt nem is azon van a hangsúly: mi egy 12 éves kissrácot alakítunk, aki a kissé hóbortos nagybácsikájához, Fitz Quadwrangle professzorhoz érkezik egy kis vakációra (azért azt az embert, aki a címet és a neveket kitalálta elküldeném egy rehabra). Az eddig megszokottól azonban nem kicsit eltérően indul a látogatás: a prof sehol, ráadásul valamit nagyon elrontott, mert egy hatalmas robbanás rázza meg a birtokot és a dimenziók összekeverednek.
Itt kapjuk meg mi az irányítást egy nagyon rövid betanító szakasz erejéig, ahol elmagyarázza kedves nagybácsink egy interkom segítségével hogy tudunk ugrálni, könnyebb tárgyakat felemelni illetőleg elhajítani azokat. Az igazi móka azonban akkor kezdődik amikor megszerezzük a hangzatos nevű, áhh, meg se kísérelem leírni, szóval hívjuk egyszerűen csak dimenzióváltó kesztyűnek. Összesen négy különböző dimenziót tudunk variálni, ami azért előre is vetíti hogy a progi második felétől igencsak bedurvulnak a feladatok. Sorrendben ezek a következők lesznek amúgy: rögtön a legelső a Fluffy, ami egy beszélő név, miután minden rózsaszín, bolyhos és könnyű lesz, mint egy Coccolino maci. Ott egy széf, amit szeretnénk felemelni és az ajtónyitó mérlegre helyezni? Nosza, elő Fluffy-val! Szeretnénk egy ablakon átdobni a széfet, mert a túloldalon aktiválni kell egy kapcsolót? Éljen a rózsaszín, ismét!

A második dájmenzsön ennek pont az ellenkezője lesz, mert Heavy névre hallgat a kicsike. Ezeken a részeken általában egy könnyű kis dobozzal tudunk mókolni, illetőleg az emlegetett széffel, ugyanis ha Heavy üzemmódba váltunk akkor például lézereket is tudunk blokkolni vele. A harmadik okosság a Slow, ami a sima időlassítás, azt hiszem ezt nem is kell nagyon túlragoznom. A negyedik, egyben utolsó pedig a Reverse Gravity, azaz fordított gravitáció. Ilyenkor minden a feje tetejére áll és így kell ügyeskednünk. Van még pár érdekesség amúgy ami a gameplayhez köthető, ilyen például hogy szereplőnkre semmilyen hatással sincs a térváltás, mindig normál módon fogunk tudni mozogni. De említhetném még azt is, hogy néha először kapszulák formájában kell megkeresnünk ezeket a dimenziókat, majd egy gépbe helyezvén őket akár az összes közül is válogathatunk.
A feladatokat jól építettek fel a készítők, bár az eleje az egy szem Fluffy miatt uncsi lesz, ráadásul itt még nem is nagyon kell megdolgoztatnunk a szürke hályogunkat. Ahogy haladunk előre, természetesen egyre nehezedik az egész, sőt, a végén már nagyon erős agymunkára lesz szükség egy-egy terem megoldásához, ami nem baj hiszen ez a lényege a játéknak. Szintén kedves hangulatfokozó maga a professzor, mert végigdumálja az egész játékot és durrogtatja a néha debil, néha jópofa poénjait. A külcsín amúgy az egyik nagy negatívuma a proginak, mert borzalmasan repetitív és elnagyolt lett. Persze nem vártam mondjuk Killzone 3 minőséget, de ha már Unreal Engine 3 hajtotta a motor, akkor ez bizony nagyon karcsú. Egyébként ilyen rajzfilmes jellegű az egész, picit hasonlít a Team Fortress 2-höz, csak annál jóval meseszerűbb.

Sajnos további negatívum még hogy próbáltak platform-elemeket is becsempészni a stuffba, de ez a visszájára sült el, mert baromi nehéz például egy időlassított lebegő dobozkán ugrálni. De igazából a fentebb említett negatívumok is megszokhatóak, sőt, igazából megbocsájthatóak mert a fejtörő része az nagyon rendben van. A hangokról illetve a zenékről is essen pár szó, mivel az őrült professzor szerepére sikerült megszerezni John de Lancie-t, aki sokaknak biztos ismerős lesz a Star Trek illetve a Stargate SG1 sorozatokból. Feltűnik még amúgy Ike, aki/ami úgy néz ki mintha egy plüssnyuszit összegyúrtak volna valami mókussal, tehát a kötelező gügyögés faktor garantált esetében. Majd elfelejtettem, a játékidő több mint korrekt, első nekifutásra 7-8 óra körül lesz, de rámehetünk az acsikra időeredményeink javításával.
Szóval a pénzünkért cserébe kapunk egy jól összerakott logikai FPS-t, ami kihívás szintjén simán hozza a Portal szintjét. Külsőségben természetesen elmaradt tőle, de a dimenziók váltása, az aranyos szereplők, a korrekt szavatosság és a gondolkodás kárpótolhat minket ezért. Ha a stílus szerelmese vagy, ki ne hagyd!