PES 2016 teszt

Rögtön a teszt elején le is szögeznék valamit: ez az év bizony a Pro Evo-ról fog szólni, ugyanis a Konami által kiadott játék sokkal pergősebb, sokkal izgalmasabb, valamint határozottan jobban kapja el a flow-t, pontosabban azt az érzést, amiről a mai világ focija szól. Az általunk irányított játékosok nagyon agilisak és reszponzívak, pont úgy, mint a valóságban.

Ha gyorsan tudunk reagálni a meccsek váltakozó ritmusára, akkor bizony nagy jutalmakban részesülünk, míg a bénázást, lassúságot sokkal jobban bünteti a játék, mint eddig bármikor - meg persze pont úgy, mintha a való életben fociznánk.

Báj báj Szása, rossz voltál velem

Térjünk is rá egyből a részletekre, mert valljuk be, az utóbbi részeknek ez volt a rákfenéje. Már a legelső meccs elindítása után is szembeötlő lesz a hatalmas fejlődés a grafikában - nem tudom, hogy ezt a Metal Geart is hajtó FOX Enginnek köszönhetjük, vagy csak simán megtanultak programozni az alkalmazottak, de az biztos, hogy PES játék soha nem festett ilyen impozánsan.

Minden egyes stadion és játékos szinte a végletekig ki van dolgozva, az animációk rendkívül folyékonyak, valamint a fényjáték is egészen káprázatosra sikeredett. Ki kell még a labda fizikáját és animációját is emelnem, mert ennyire szerintem még semmi sem állt közel a valódi focihoz. Persze azért apróbb hibák még becsúsztak, mert a pályákon lévő fű nem a legszebb, valamint ha szakadó esőben játszunk, akkor igencsak furák lesznek az addig rendben lévő mozdulatok.

Sokan már most azt kiabálják, hogy a PES 2016 egy mérföldkő a focis játékok életében, sőt, ez a valaha készült legjobb game a témában. Értem, hogy vannak fanboyok meg minden, ugyanakkor kezeljük ezeket feltétellel. Sokkal jobban sikerült, mint a mostani FIFA? Igen, ez így van, tagadhatatlan. Hibátlan lett a mostani PES? Nem, rettentő messze van a tökéletestől, pont ezért ne is higgyünk a sületlenségeket kiabáló hangocskáknak.

A miértre az első válasz az bizony továbbra is a licensz kérdése. Mivel a FIFA birtokolja a legtöbb focis jogot, ezért továbbra is nagyon sok csapat kapott lehetetlen fantázia nevet. Vannak, akiket nem zavar az, hogy London FC, Merseyside Red meg East Dorsetshire van a Chelsea, Liverpool és Bournemoth helyett, ugyanakkor ott a népes ellentábor is, akik szerint nevetséges, hogy ezt nem tudták még megoldani a Konaminál. Egyébként szerintem is az.

Egy kis cicázás

Persze ez csak az egyik baj, van még bőven más is. A menük továbbra is rettentően túlbonyolítottak, a különböző tutorialok egészen egyszerűen a használhatatlan szintet verdesik - ezek a Fifában sokkal egyszerűbbek, kiforrottabbak, jobban átláthatóbbak és kezelhetőbbek. Ez egyébként azért is fura, mert például a 2K16 esetében figyeltek ezekre.

A Master League mód átesett egy tisztességes ráncfelvarráson, szóval ez már közelít a Bajnokok Ligája színvonalához, viszont a Become a Legend és a MyClub még mindig fura, nem rendelkeznek túl jó atmoszférával, pont ezért a Fifában található megfelelőik sokkal jobbak. Ez amúgy nagy kár, mert mindkét opcióban nagyon durva tartalom van, ráadásul, ha a MyClub így folytatja, lassan szó nélkül átgyalogol az Ultimate Team-en.

Ahogy írtam fentebb, a meccsek közbeni atmoszféra nagyon nagy fejlődésen ment keresztül, ugyanakkor el kell ismernünk, hogy még mindig a Fifa mögött kullog. Jó példa erre az idei kommentátor páros, Peter Drury és Jim Beglin. Ha egy nagyobb csapatot irányítasz, akkor még viszonylag rendben van a színvonal, ellenben ha valami kisebb, esetleg nem licenszelt klubra esik a választásunk, ott bizony hamar fel fogjuk idegesíteni magunkat rajtuk: unalmas, repetitív, közhelyes dolgokat puffogtatnak, ráadásul sokszor még csak köszönőviszonyban sem lesz a pályán történtekkel. Jó példa erre, amikor az ellenfél 2 góllal vezetett az első félidő derekán, aztán közölték, hogy alig van már lehetőségem a javításra, mert mindjárt lefújják a meccset. Sajnos nagyon sok ilyenbe futunk majd bele.

Diego Costa meg az olló

Ezek a hibák viszont abszolút a háttérbe fognak szorulni, amikor elkapjuk a ritmust és csak az adott meccsre koncentrálunk. Nagyon nehéz válaszolni arra, hogy az idei PES miért ilyen erős. Talán azért, mert a játékosok dinamikája, a labda fizikája vagy a kezelhetőség rettentően kiemelkedő?

Esetleg az az ok, hogy a sztárok pontosan úgy viselkednek, reagálnak a játékban, mint ahogy azt a való életben megszoktuk? Nézzétek meg Cé-t, Messit, esetleg Benzemát itt és az életben. Döbbenetes a végeredmény. Talán ott keressük még az indokot, hogy egészen káprázatos, ahogy a folyékony passzokból építünk fel egy kontrát vagy kijátsszuk a felállt védelmet? Igazából teljesen mindegy, mert a PES 2016 egy gyönyörű leképzése egy csodálatos játéknak.

A nem éppen realisztikus karakter animáció és interakció volt a tavalyi kiadás egyik gyenge pontja, viszont idén ezt úgy hozta helyre a Konami, hogy talán az legnagyobb erőssége lett a játéknak. Az aktuális Fifa epizódban ez azért többnyire rendben volt, de az idei PES ezt bizony egy új szintre emelte. Egészen durva, ahogy a játékosok küzdenek a labdáért, rárontanak a másikra, hogy egy jó ütemű becsúszással elvegyék tőle a lasztit, vagy pedig bánkódjanak, mert ment minden, a labda és a baba is.

A cselek szintén sokat finomodtak, pontosabban magával a bogyóval lévő interakció: minden egyes szerelési kísérlet vagy a szabad labdáért zajló harc egy-egy feszült pillanattá válik. Noha senki sem tudja, hogy ezt az összetevőt miként sikerült ilyen fenemód jól kikeverni, de őszintén, kit érdekel, amíg ennyire valóságossá változtatja a küzdelmet?

Most akkor mivan, he?

Ugye itt jóval távolabb helyezkedik el a kamera, mint a rivális esetében, ami miatt sokkal kisebbnek tűnnek a játékosok. A Fifa esetén ez ugye máshogy van, így ott egy picit jobban kidolgozottabbnak tűnik az összkép. Ha viszont közelebbről megnézzük a PES-t, akkor a szuper animáció, a rendkívül valósághű bőr, mez, haj és fények kárpótolnak minket, úgy nagyjából mindenért.

Ha csak állnak, akkor Cé, Suarez vagy Messi is jobban mutat az EA játékán, viszont mozgás közben sokkal meggyőzőbb a Konami üdvöskéje, mert elhisszük neki, hogy hús-vér embereket irányítunk, nem pedig robotokat. Egyébként a különböző időjárási viszonyok is frankók, mert szakadó esőben látványosan bizonytalanabbak lesznek játékosaink.

Ahogy már fentebb taglaltam, a Pro Evo is nagyon messze van a tökéletestől. Egy másik nagyobb hiba a védekezés megszervezése. Igen, pont az, ami a riválisnak az egyik legnagyobb erőssége. Arról van szó ugyanis, hogy az AI teljességgel kiszámíthatatlan: az egyik pillanatban a legnemesebb szervünket is fogja, hogy utána meg csak lézengjenek az általa irányított emberek.

Van, hogy 90 percig esélyünk sincs gólt szerezni, hogy aztán belefussunk egy olyan meccsbe, ahol minden támadás gólt ér. A Fifában a védekezés sokkal konzisztensebb, sokkal okosabban és jobban dolgozik a mesterséges intelligencia. Noha ez gyakran megtöri a játék lendületét, ugyanakkor mégis kevesebbszer lesz olyan végeredmény, ami miatt egy felnőtt brazil sírva fakadna.

Gól vagy nem gól, az itt a kérdés

Szintén nem sikerült túl jól a kapusok modellezése, de ezt írhatnám úgy is, hogy sokkal profibbnak kell lennünk a hálóőrökkel, mint a rivális esetében. Nyilván ez nem nagy segítség akkor, amikor gyépés lövésekből kapunk gólt, ráadásul a meccset is elveszítjük emiatt. Ez természetesen egy kétélű fegyvert, mert például ha online játszunk, akkor láthatjuk, hogy mások is szívnak emiatt.

Szerencsére azért ezt ki tudjuk valamennyire küszöbölni úgy, ha mondjuk egy top csapattal játszunk, ahol a kapusok teljesítménye is sokkal jobb lesz, vagy pedig inkább mi irányítjuk a legényt az AI helyett. Az idei Pro Evo a meccsek közbeni atmoszférában, vizualizációban, átláthatóságban mindenképp elmarad a Fifától, hogy a gyökszi kommentátorokat már ne is említsem.

Kirúgásból öngól. Nekem sikerült

Ugyanakkor abban a pillanatban, ahogy a pályára kerülnek az embereink, olyan, mintha egy másik dimenzióba kerülnénk. A grafika hirtelen rettentően erős lesz, játékosaink animációja több mint zseniális, csakúgy, mint a labda fizikája.

Azt a részt is nagyon eltalálták, ahogy embereink reagálnak az adott szituációra, valamint ha elkapjuk a flow-t, akkor szó nélkül órákra is képes berántani minket a PES 2016. Igen, védekezni nagyon nehéz benne, valamint a kapus poszt sem megoldott, de ha brutális izgalomra, adrenalinra és tökösségre vágyunk, akkor ez lesz a mi játékunk.