Overlord II teszt

/>Kevesen tudják, de az Overlord név nem a 2007-es megnyilvánulás esetében volt használatos legelőször a videojáték-iparban. Először 1990-ben adtak ki ilyen néven játékot (Európában Supremacy: Your Will Be Done néven került forgalomba), amely egy jó kis stratégia volt az akkori kor platformjaira, majd három évvel később NES-re is. Kicsit később azonban újra elővették az Overlord nevet, és 1994-ben egy második világháborús harci szimulátort címkéztek fel így, amely akkoriban PC-re, valamint Amigára látott napvilágot. A következő a sorban már a 2007-es, sokak által ismert Overlord, amely a fentebb felvázolt névrokonokhoz képest teljesen más irányba mozdult, és egy érdekes, hátsónézetes akciójátékként vonult be a köztudatba. Az alkotás megélt egy kiegészítőt is, azonban a 2009-es esztendő egy újabb örömteli évet jelenthet az első rész szerelmeseinek, hiszen megérkezett a teljes értékű második rész, egyszerűen Overlord II néven.

#tv#


A második nagy felvonást rengetegen várták, hiszen a mögöttes illetékesek számos olyan újdonságot ígértek, amely szebbé, jobbá és összetettebbé teszi az Overlord univerzumát, és ez ugyan meg is történt, a végeredménynek sokan talán mégsem fognak nagyon örülni. Néhány szóval úgy lehetne összefoglalni az Overlord II-t, hogy az első epizód továbbgondolt változata, és ez a definíció abszolút megállja a helyét, hiszen újdonság tényleg van, az alapkoncepció viszont fikarcnyit sem változott az évek alatt. Ha gonoszkodni szeretnénk, akkor azt is mondhatnánk, hogy a fejlesztők nem akartak mellényúlni holmi világmegváltó újdonságokkal, és inkább felturbózták az első részt, majd megjelentették Overlord II néven. Baj lenne? Egyáltalán nem, mert a végeredmény jó.

Az alapkoncepcióval ellentétben viszont a sztoriban ne keressük a folytatás szikráját sem, hiszen az nincs, vagy csak nagyon kis mértékben. Főgonoszságunkat ismét egy kisebb önfeláldozó minion csapat szabadítja ki öröknek hitt álmából, hogy összecsapjon a nagy birodalommal (akik enyhén szólva hasonlítanak a rómaiakra). Utunk során természetesen nem csak velük lesz konfliktusunk, hanem elfekkel, elhízott és bűn ronda sellőkkel, erőszakos pókokkal, sőt még egyszemű jetikkel és oroszlánfókákkal is összeakasszuk a bajszunkat, de túlkoros pandamacik is belénk kötnek egy kis bunyózás erejéig, persze mindhiába, hiszen az erősebbek akkor is mi leszünk. Célunk a játékban az, hogy mi legyünk a lehető leggonoszabbak a földkerekségen, leigázzunk, megöljünk és leromboljunk mindent, ami csak az utunkba kerül, végül pedig világuralomra törjünk. A vér-belek koncepciót természetesen elfelejthetjük, hiszen az alkotást áthatja egy fekete és morbid humor, amivel most sem hibáztak a fejlesztők, hiszen egy-egy beszóláson, vagy néhány momentumon nagyon könnyen le lehet fordulni a biztonságot nyújtó székünkről, de nem a sírástól, hanem a torokszaggató nevetéstől.


Világmegváltó terveinket viszont, mint a sorozat ismerői nagyon jól tudják, nem egyedül, hanem néhány talpnyaló kíséretében hajtjuk végre, akik hatalmas szerepet vállalnak az Overlord sorozat életében. Ők a minionok, akikből ismét négyféle változattal találkozhatunk a játékban, azaz lesznek barnák, pirosak, zöldek és kékek. Mindegyik faj, más és más tulajdonságokkal rendelkezik, így röviden tömören lássuk melyik mire jó. A barnák azok, akik a kezdetektől velünk vannak, ők az igazi harcosok, akik tárgyakat, így fegyvereket, vagy akár pajzsokat, sisakokat is magukra tudnak aggatni, de persze a mókát ők is ismerik, hiszen ha a sors úgy hozza, akár még egy hóember fejét is képesek magukra húzni. A vörös minionok a tűzzel szemben védettséget élveznek, de nem csak tüzet oltani, hanem gyújtani is tudnak, hála kifogyhatatlan tűzgolyó képességüknek. Közelharcban szinte semmit sem érnek, viszont távoli objektumokra támadva, vagy magasabb ponton levő ellenfelek megtámadására tökéletesen alkalmasak. A zöldek az igazi hátba támadó típusok, hiszen akár náluk többször magasabb, illetve nagyobb ellenfelekkel is megbirkóznak, persze csak ha hátulról tudják elkapni a grabancunkat. Emellett még immunitást élveznek a mérgező gázok ellen, valamint ha mozdulatlanok, akkor képesek láthatatlanná válni. A kék minionok a leggyengébbek, ha harcra kerül a sor, ennek ellenére mégsem nevezhetők haszontalannak, hiszen képesek úszni, valamint elhullott talpnyaló társaikat feléleszteni. Emellett még védelmet élveznek a mágiával szemben is, tehát korántsem használhatatlan dögök ezek a kék kis szörnyetegek.

Mint láthatjuk, a minionok körében sem történt változás (irányításuk is ugyanaz, mint az elődben volt), minden maradt a régiben velük kapcsolatban. Ők lesznek a mi jobb és bal kezeink, ha van nálunk belőlük néhány darab (lehívásuk ugyanúgy kőrakásokból fog történni), akkor nekünk a kisujjunkat sem kell mozdítanunk, hoznak, visznek, megmozgatnak bármit, amit csak megparancsolunk nekik, viszont az nagyon észrevehető az Overlord II-ben, hogy sokkal jobban rá vagyunk kényszerítve arra, hogy főhősünket is használjuk, főleg a harcok során, de előfordul, hogy minionok nélkül, egyedül kell eljutnunk valahová, és ott elintéznünk valamit. Továbbá nem árt ha tudjuk, hogy a négy minion fajta közül először csak egy, a barna változat lesz elérhető számunkra, és a játék előrehaladtával feladatként kapjuk a többi megszerzését. Természetesen rá is leszünk kényszerítve a megszerzésükre, hiszen hozzájuk kapcsolódnak a fejtörők többségei, így például egy máglyával elzárt úton addig nem tudunk továbbhaladni, amíg nincsenek a birtokunkban a pirosak, vagy egy zöld gázzal szennyezett falat sem tudunk bezúzni addig, amíg nem állnak rendelkezésünkre a zöldek, és így tovább.

#tv2#

Küldetéseink is ugyanúgy, mint az előző rész esetében fognak feloldódni, és elérhetővé válni, tehát folyamatosan több kihívás elé állít minket a program, hogy hová megyünk és melyiknek állunk neki, az legtöbbször rajtunk múlik. Akad azért kivétel is, hiszen egy olyan területre, ahol például csak kék minionokra van szükségünk, de nekünk még nincs meg az ő fészkük, egyértelműen hiába lépünk be, hiszen maximum körülnézhetünk, de a továbbjutásra, illetve a feladat megoldására nincs esélyünk.

Mivel eddig szinte csak azt írtuk le, amit akár egy szimpla Overlord egyes tesztnél is leírhattunk volna, lássuk mitől kapta meg a játék a 2-es számot, mint a második rész jelölését. Először is itt egy hatalmas rakás új helyszín, amelyeket még nem láthattunk soha, így szerencsére már gonoszkodhatunk havas-jeges tájakon, de eljutunk trópusi, illetve őserdei környezetbe is, hogy a kihalt, sötétebb tájakat, vagy a földalatti világokat már meg se említsük. Értelemszerűen nem csak a játéktér kinézetén változtattak, hanem számos más apróságon is, a teljesség igénye nélkül tekintsük át most ezeket.


Újdonságként köszönthetjük például azt, hogy minionjaink már meglovagolhatnak különböző állatokat, ezzel is növelve saját sebzésüket és hatékonyságukat. A barnák például képesek lesznek farkasokon ügetni, amik segítségével szakadékokat tudnak átugratni, ellenben a zöldekkel, akik undorító pókok hátára pattanhatnak majd (miután kivégeztük királynőjüket), hogy az előzetesen megfont pókhálókon olyan helyekre jussanak el, ahová alapesetben képtelenség lenne. További újdonság még például, hogy az Overlord II-ben nem csak az anyaföldön, hanem hajóra szállva is hódíthatunk majd, erről a részről viszont sok jót sajnos nem lehet elmondani, hangulatosnak hangulatos, de az irányítás lehetett volna jobb is. További kiváló újítás még az, amikor nagyurunkat hátrahagyva csak kis minion-hadseregünket irányítjuk. Ilyenkor uraságunk egy kicsit hibernálja magát, majd a legfejlettebb és legérettebb minion átveszi az irányítást a többiek felett, így lehetőségünk lesz általuk olyan helyekre eljutni, ahová uraságostól nem lenne lehetőségünk. Több esetben is szükségünk lesz az opció használatára, hiszen nem csak több fejtörő, de komplett küldetések is épülnek erre az újdonságra. (Például a zöld fészek megszerzése...) Az elhangzottakon kívül értelemszerűen még számos újdonság helyet kapott a második Overlord-ban, így például kis dögeink képesek lesznek nagyobb katapultokat, vagy fegyvereket kezelni, de sokkal több lehetőségünk is lesz velük kapcsolatban. Utóbbi állítás egyébiránt a játék egészére is igaz, hiszen mindenből több, szebb és jobb került az Overlord II-be az elődhöz képest, tehát gonoszan azt is mondhatnánk, hogy a második epizód az első egy felturbózott és kibővített változata. (Apróságokon értsd: felrobbantható hordók, felgyújtható olaj-tavak, új fegyverek, varázslatok, képességek, stb.)


Az Overlord II-ben is lehetőségünk lesz természetesen olyan dolgokra, amelyeket már megszerettünk az első felvonásban. Így kis tornyunkat, vagy főhadiszállásunkat csinosíthatjuk, asszonyt vihetünk a házhoz, de tuningolhatjuk, vagy feltámaszthatjuk minionjainkat, képesek leszünk magunkat is fejleszteni, vagy új fegyvereket vásárolni, hogy egyre erősebbek és erősebbek lehessünk. A sima ütlegelés mellett most is varázsolhatunk, hatalmas sziklákat teleportálva növelhetjük életerőnket, illetve mana szintünket, de gyűjtögethetünk is különböző kristályokat, ugyanúgy kis színes labdacsokat kell szereznünk minionok lehívásához, tehát nem lehet nem hangsúlyozni, hogy az Overlord II tulajdonképpen egy szépen kibővített Overlord egyes.


Ez természetesen egyes szempontok szerint nem nevezhető hátránynak, hiszen ami egyszer már bevált, az kicsit jobban kidolgozva és sokkal több lehetőséggel még nagyobbat üthet, és a fejlesztőknek majdnem be is jött a számításuk, de azért akadnak hibái a játéknak. Az első egyértelműen a sok ismétlődés, hiszen tulajdonképpen a játék 10-12 órás játékidejében mindig ugyanazt tesszük, elmegyünk valahová, szétzúzunk mindent és mindenkit, majd örülünk. Hosszútávon ez elég unalmas tud lenni, arról nem is beszélve, hogy sokszor lesz olyan érzésünk, ezt már láthattunk, ha nem is a közelmúltban, 2007-ben mindenképpen. Emellett még negatívumként hozható fel a kevés olyan újítás, ami már-már forradalminak nevezhető, tehát érződik a produkción, hogy bizony a fejlesztők féltek merészet álmodni, és ezt biztosan sokan pozitívumként élik meg, nekem sajnos negatívum lett.

A játékmenet áttekintése után viszont muszáj néhány mondatot írnunk a kinézetről és a hangokról is, hiszen azok elég nagy erősségei az Overlord kettesnek. A grafikán sok változtatás történt az előd óta, ami így egyszerűbben fogalmazva, szebb lett. Ismét színes minden, az effektek csodálatosak, a kidolgozottság pazar, természetesen egyes elemek lehettek volna részletesebbek is, illetve jobban kidolgozottak, de a végeredmény akkor is majdnem a kiváló szintjét súrolja. Nem mellékes továbbá az sem, hogy rendkívül jól optimalizált játékról beszélünk, ami a mai világban már plusz pontot érdemel. Persze mit ér a bejáratott játékmenet, valamint az elragadó látvány, ha ezt az egészet olyan hangok és effektusok kísérik, amelyektől a hátunkon végigfut a hideg?! Egyértelműen semmit, de szerencsére az új Overlord-ban ismét ráéreztek az illetékesek arra, hogy milyen szinkronhang illik egy gyagyás minionnak, egy megfélemlített falusinak, vagy éppenséggel milyen hanghatás kell egy dagadt földanyóka elhalálozásához. A hangokba nem nagyon lehetne belekötni, a zenékbe viszont már egy kicsit, ugyanis több dallamot is jó lett volna hallani a hosszadalmas játékmenet alatt, amelyek főleg az unalmas futkározásokat dobták volna fel (teleportálni is tudunk bizonyos pontokon) hiszen amiket hallunk, azok kellemes daraboknak mondhatók.

A végszó tehát nem is lehetne más, minthogy a fejlesztők ismét jó munkát végeztek, a gond csak az, hogy az alapoktól alig-alig tértek el, így aki ismerte, szerette az Overlord első epizódját, az csalódni most sem fog, hiszen az irányítás, a kinézet, az alapkoncepció és még félszáz másik tényező az első részből lett átmentve. Ez nyilván sokaknak pozitívum, és egyes szempontok alapján valóban az, de talán egy kicsivel többet várt mindenki. A járt utat az Overlord II nem hagyta el a járatlanért, de reméljük az illetékesek egy trilógiává bővítés esetén sokkal nagyobbakat mernek majd álmodni, mindenesetre a közelgő DLC-k még színesíthetnek az összképen. Gonosznak lenni jó, aki szerette először, az oda lesz érte másodszor is!

#tv3#