Az Ori and the Blind Forest megkapó prológussal indít. Hatalmas vihar csap le Nibel erdejére, könyörtelenül tépázza az érző, lelkeknek nyughelyet adó fákat. Egy magányos falevél leszakad, majd a szél tovarepíti egy távoli helyre, ahol a kis levél felfedi valódi énjét, az Élet Fájának fénylő gyermekeként talál rá Ori-ra a hatalmas termetű ámde végtelenül kedves Naru, a medveszerű erdőlakó.

Naru és Ori barátok lesznek, a nagy szőrös lény félti, óvja kis cimboráját. Élik gondtalan mindennapjaikat, csemegéznek a fák bőséges terméséből, szökellve játszanak a hatalmas réteken – egészen addig amíg meg nem érkezik a sötétség. A fény hiánya az élet pusztulását hozza magával, a fák elhullajtják leveleiket, szomorúan kókadoznak, nem teremnek többé gyümölcsöt. Naru egy utolsó mosollyal hagyja itt az életet és ezzel kis barátját, Ori-t is.
A kis fény-lény ekkor kel útra, hogy legyőzze az örök sötétet, és visszahozza a fényt, ezzel pedig a vidám, gondtalan életet Nibel fái közé. Utazása során Sein kíséri el őt, egy kis szellem, aki nem csak figyel apró hősünkre, hanem védelmezi is őt, a támadásokban kulcsszerepe van. Kalandjaink kezdetekor Ori az éhezéstől és a szomorúságtól legyengülve alig tud ugrani, lassú és esetlen. Azonban ahogy egyre több és több helyet fedez fel, fejlődik, a Spirit Tree segítségével pedig folyamatosan regenerálódik, egyre erősebb.

Sajnos hiába készítettünk rengeteg saját képet a játékról, az Xbox One nem igazán remekelt a mentésben, így kénytelenek voltunk a hivatalos képekből megosztani…

A 2D platformjátékok minden jól bevált elemét követve, ugrálva, mászva, harcokat nyerve a különböző képességek növelésével fejlődünk és egyre több dologra leszünk képesek. Szépen, egyenletes tempóben megjelenik a dupla ugrás, a falon futás és egyéb olyan képességek amivel könnyebb lesz kalandjaink túlélése. Amikor ellenfél bukkan fel, vagy éppen egy tüskés bokor állja utunkat, Sein segítségével megkűzdünk a gazzal, vagy a… gazzal…
Fejlődésünk elemeit háromféle színnel tudjuk megkülönböztetni, így amikor felszedünk egy buborékot, tudjuk mi fog fejlődni pontosan. A sárga színű gömbök az alapvető fejlődésünket segítik, a kék felelős a támadási képességünkért, a zöld pedig az életerő növelését segíti elő. A támadási képességhez tartozik a különféle ajtók kinyitása is, vannak helyek ahol csak kellő számú gömb összeszedése után tudunk továbbjutni, a zárt kapu felnyitásával.

A játékban egy egészen egyedi mentési lehetőség áll rendelkezésünkre, egész pontosan akkor és ott mentünk ahol és amikor akarunk, feltéve ha rendelkezésünkre áll a megfelelő mennyiségű képesség. A Soul Link-nek nevezett képesség egy checkpointot hoz létre, ahonnan újrakezdhetjük a kihívást, amiben épp elbuktunk. Ez a játék első harmadában nem fog olyan nehezen összejönni, később azonban folyamatosan bonyolódik a helyzet, jobban be kell osztanunk, melyik képességet mikor és hol, legfőképpen pedig hogyan használjuk fel.
Az Ori and the Blind Forest ugyanis egy idő után roppant nehézzé tud válni, sokszor fogunk újjáéledni. Vannak helyek, amiket csak kitartó gyakorlás után lehet teljesíteni, amivel igazán retró érzést vált ki a gamerben a stuff, egészen régi emlékeket képes felidézni ezzel. Nagyjából a kilencvenes években tapasztalt nehézségű részekkel találkozhatunk időnként, ami nagyon jó, mert ez ritka a mai játékoknál, amikor maximum a jobbra vagy balra irányításban kell legtöbbször dönteni.

Ahogy haladunk előre az erdőben, lekűzdve a rengeteg nehézséget, úgy szabadul fel, nyíilik meg a fény előtt az út. Nibel erdeje egyre szebb és világosabb, újra élet költözik belé. Többek között ez a folyamatosan megújuló látvány, az átalakuló környezet sarkallja a játékost arra, hogy ne tegye le a kontrollert, hanem küzdjön tovább, amíg el nem éri a célt, az erdő és ezzel az élet megmentését.
A játék grafikája valami elképesztően sikerült, a Unity motorral hajtott látványvilág álomszép, a festmény és a rajzfilm egyesítése, mindez egy platformjátékba ültetve már-már tökéletes elegyet alkot. A hang és a zene külön megérne egy misét, ilyen szívbemarkoló muzsikával ritkán találkozhatunk játékban, de még filmen is. A kép és a hang együtt egészen fergeteges elegyet alkot, döbbenet, hogy egy indie játékról van szó.

Az Ori and the Blind Forest egy gyönyörűen megkomponált mese, aminek mi vagyunk a főszereplői. Egy megható történet sötétségről és fényről, gonoszságról és jóságról. Kihagyhatatlan indie alkotást tett le az asztalra a Moon Studios.