Officers teszt

Oroszország nyelvi területén már jó ideje elérhető a produktum, és rengetegen várták is, hogy végre angolul megérkezzen. A kérés teljesítve, a játék eljött közénk, és ugyan akadnak hiányosságai, mégis az idei év erős középosztályában tartózkodik, legalábbis jelen állás szerint. De nézzünk először a dolgok mögé, és utána mondjuk ki a végső ítéletet.

A játékban a szövetségesek oldalán lépünk be a háborúba a náci Németország haderői ellen, 1944. június 6.-án, méghozzá Normandiában, a D-Day keretein belül. Omaha Beach partjainál fogunk tehát először élesben hadba indulni, természetesen csak egy átfogó betanító pálya után. Az Officers, mint fentebb már elhangzott, egy RTS játék, azonban kicsit másabb, mint a nagy átlag. Itt ugyanis a területfoglalós stratégia keveredik a háromdimenziós és a megszokott RTS játékmenettel, amelyből egy érdekes, izgalmas, és nem mellesleg roppant nehéz végeredmény született.


Adott egy hatalmas térkép, amelyen valós időben történik minden. Mi csak azokat a területeket láthatjuk, amelyeket már elfoglaltunk, hogy a többin mi folyik, arról sejtésünk sincs. Bármikor előkerülhet a semmiből egy német páncéloshadosztály, megtámogatva erős nehéztüzérséggel, valamint kevés gyalogsággal. Egy térkép általában 6 nagyobb szeletre van osztva. Mindegyik kis szelet tartalmaz egy stratégiai pontot, avagy főhadiszállást, amit elfoglalva, megszerezzük a területszakaszt, előretoljuk a frontvonalat. Ezek a stratégiai pontok általában nagyobb városok, repülőterek, vagy éppen gyárak lesznek, és egy kisebb hadsereg fogja védelmezni őket. A térkép területein továbbá nem csak a főhadiszállást találjuk, hanem kisebb elfoglalható objektumokat is, amelyek lehetnek egyszerű támaszpontok, vagy kis falvak, farmok, és a többi.


Ezek elfoglalása természetesen nem lesz egyszerű feladat, hiszen nem mindig a túlerő fog számítani. Itt pedig érvénybe is lép az anti-realizmus, amely kicsit összezavarja a képet, de abszolút elnézhető. Példaképpen elég csak azt megemlíteni, hogy egy M4A1 Sherman tank szembeszáll és kilő két Tigris tankot. Ez nem csak a játékban, a valóságban is abszurdum volt. Egy Sherman Firefly már rendben van, hogy kilőhetett jó esetben egy Tigrist, de egy M4A1 kizárt, maximum akkor, ha közvetlen közelről fenéken találja a vadállatot. Ilyen, és ehhez hasonló szintkülönbségeket fedezhetünk fel a játék betöltése után, amely mellett azért lehet elmenni szó nélkül, mert ha a Tigrist vagy a németek másik kiváló páncélosát, a Párduc tankot realisztikus erővel ruházzák fel, nem valószínű, hogy egyetlen pályát is végig tudnánk játszani apró Sherman páncélosokkal. Akinek ez negatívum, az már most hátat fordíthat a játéknak...

De lássuk kicsit közelebbről a játékmenetet. Az adott térkép egyik szektorát általában mindig mi uraljuk (akad kivétel is), itt kell védekeznünk, majd kitörnünk, hogy elfoglaljuk a német állásokat, területeket. A játékban értelemszerűen nincs nyersanyaggyűjtés és építkezés, csak és kizárólag az elfoglalt területek után kapunk ételt, erősítést és egyebeket. Általában kis számú hadsereggel indulunk meg a németek hatalmas túlerőjével szemben, de segítségünkre lesz egy szövetséges is, avagy maga a gép, aki ügyesen, okosan (néha azért nem) akkor támad, védekezik, amikor szükségünk van rá. Azt azért ne gondoljuk, hogy az oldalukon minden csatát meg fogunk nyerni, hiszen nem minden rohamunk vagy támadásunk lesz sikeres, sokszor még a célunkat sem fogjuk elérni, mivel nem tudjuk pontosan, hogy útközben mi vár ránk. Ennek ellenére elég nagy segítséget nyújtanak, például ha előrenyomultunk és elfoglaltunk egy stratégiai pontot, akkor ő elkezdi bombázni a közelben lévő kisebb objektumokat, vagy ha megindulunk egy nagyobb hadosztállyal küzdeni, akkor ő is rögtön ott terem néhány segítő lánctalppal.

#tv#

Ha esetleg egy lerohanásunk csúnyán végződne, és elvesztenénk az adott terület csapatainak jelentős részét, vagy szimplán kevés egységünk van a pályán, semmi gond, tudunk erősítést hívni. Persze nem annyit, amennyit akarunk, meg lesz kötve a kezünk, de ha esetleg kifogynánk a tartalékosokból se essünk kétségbe. Egy-egy terület, vagy fontos támaszpont elfoglalása után ugyanis mindig érkezni fog mögénk néhány egység, akiket bármikor és bárhová lehívhatunk, a legközelebbi stratégiai pontból fognak megérkezni oda, ahová szeretnénk. Erősítésnek hívhatunk páncélosokat, orvosi teherautókat, légvédelmi lövegeket, nehéztüzérséget (hihetetlen erősek), de hús-vér katonákat is természetesen, sima lövészeket, vagy tankelhárítókat, amikre éppen szükségünk van. Ezek mellett még lehetőségünk van zárótüzet kérni, bombázókat vagy felderítő repülőket hívni, de akár ejtőernyősöket is dobathatunk le, ha éppen rájuk van szükségünk. Sőt, ez még mindig nem minden. Kisebb objektumokon ugyanis szintén német haderők állomásoznak, páncélosok, önjáró lövegek, nehéztüzérség és így tovább, amelyeket ha ügyesek vagyunk, akár még el is foglalhatunk magunknak. Olyannal sajnos nem találkoztam, hogy egy csatából visszamaradt volna bármilyen német jármű, de lehet csak én játszottam túl diktátori és kegyetlen módon. Fontos egyébiránt figyelni harci gépeink üzemanyag-mennyiségét, lőszermennyiségét is többek között, hiszen szinte mindegyik külön tulajdonságokkal rendelkezik, de pozitív, hogy kisebb sérülés esetén minden javítható, bár nem annyira részletesen, mint például a Men Of War esetében. Járműveink és katonáink tulajdonságait mindemellett egy külön kis ablakban vizsgálhatjuk meg, láthatjuk melyik mire jó, mi ellen hatásos, milyen lőszert használ, vagy éppen mekkora páncélzata van. Azt sajnos nem tudom, hogy ezek mennyire történelem hű adatok, mivel idő hiányában nem tudtam mindennek utánanézni, viszont érdekességképpen a Sherman M4(105) verziójának frontpáncélja 51-108 mm vastag volt, a játékban levő Sherman M4A1 típusúé pedig csak 25 mm, ami nekem elmondott mindent.

A játék tehát így épül fel, a körítés pedig a megszokott, kijelöl, kattint, majd lelő triumvirátusban kimerül, itt nincs is szükség reformálásra. A kamerával is bármit megtehetünk, közelíthetünk, távolíthatunk, bejárhatjuk vele az egész hatalmas terepet, segítségünkre pedig egy kis stílusos jegyzetfüzet lesz majd, ahol minden apró objektumról és történésről pontos jegyzeteket kapunk. A játék kezelőfelülete mindemellett számomra kicsit zsúfoltnak tűnt, de azért még áttekinthető, és maga a játéktér is szépen látszik tőle. Bal alsó sarokban találhatjuk a kis térképet, jobb alsó sarokban alapesetben az utánpótlás opcióit, egységet kijelölve pedig a saját tulajdonságaikat. A képernyő tetején egy vékony csík az aktuális idősíkról tájékoztat minket, de itt tudunk belepörgetni az eseményekbe is, amit én kihagytam volna, mert szerintem teljesen felesleges opció, valamint az itt szereplő adatok is simán elfértek volna az alsó sarkak valamelyikében, de hát ez egyértelműen csak szőrszálhasogatás.


A játék nehézsége viszont már nem az, hiszen legalacsonyabb fokozaton is okozhat nehézségeket, viszont a legnehezebb fokozat sajnos játszhatatlan. Őszintén kíváncsi lennék, hány embernek sikerül ilyen nehézségen végigjátszania a hat pálya valamelyikét, mivelhogy "csak" hat térkép áll rendelkezésünkre a csatározásokra, de mielőtt valaki ezt kevesellné, elárulnám, hogy egy térkép itt nem néhány órás játékot ígér. Személy szerint 2 napig hadakoztam a normandiai partraszállás után a német haderővel, amíg teljesen kitakarítottam őket a területről, közben pedig rengeteg veszteséget elszenvedtem, hiszen halottak nélkül nincs háború. Az Officers betöltése után sem lesz, ebben biztosak lehetünk. Mindemellett, aki kevesellné a hat pályát, annak öröm lehet a többjátékos mód, amely élő játékos ellen nagyon jópofa élmény, sőt, egyszerre nem csak egy-egy, hanem akár hat játékos is küzdhet egymás ellen, a cél pedig értelemszerűen ugyanaz, mint a játékban: Birtokolni az egész területet!


A játék egyetlen kissé negatív pontja talán a grafika lehet. Nem csúnya a látvány, szó se róla, sőt, az egységekre ráközelítve kellemes látvány fogadhat minket, a gond csak az, hogy az opcionális kameranézet, -ami annyit tesz, hogy normálisan átláthatjuk a csatateret- sajnos olyannyira eltávolodik az egységektől, hogy ha a katonákat nem jelölnék kis rohamsisakokkal, meg sem lehetne találni őket. Az összkép viszont így is nagyon kellemes, igazi világháborús hangulattal rendelkezik a produktum, és külön kiemelendő a robbanás után megfigyelhető porfelhő, amely nem csak realisztikus, hanem még a szemnek is kellemes. A mai kor játékait nézve viszont egy keveset mindenképpen le kell csípni a grafika pontszámából, amit ellensúlyoznak olyan tényezők, mint a napszakok folyamatos váltakozása, amely a játék menetére is kihatással van, vagy az elragadó robbanás effektek, amelyek szintén roppant élethűre sikeredtek.

A hangokra szintén nem lehet panaszkodni, a lánctalpasok csörögnek-zörögnek, a személyzet beszél hozzánk, ha rájuk kattintunk, a lövések, robbanások hangjai nagyon jók lettek, a repülők szintén realisztikus hanghatásokat kaptak, egyszóval nem érheti panasz a ház elejét ezen a téren sem, én egyedül a zenékkel kötözködnék kicsit. Van, amikor nincs, van amikor van, utóbbi esetben kellemes dallamok hallhatóak, de néhány jófajta katonaindulóval sokkal nagyobbat lehetett volna dobni a hangulaton.

Mindent összevetve egy kellemes játék született az Officers képében, azonban az összképet kicsit lehúzza néhány hiba, de találkozhatunk bugokkal is a hosszú játékmenet során (az egységek útkeresése sokszor több, mint borzalmas), ennek ellenére az Officers akkor is kellett a II. Világháború RTS színtérre. Nem reformált meg semmit, de kellemes játszani való, és hiába viszi magasan a zászlót a tematikában fogant RTS játékok közül az idei évben a Men Of War, az Officers így is a közelébe ért, de azért annyira nem, hogy veszélyeztetni tudja a helyzetét. Persze idén még akadnak játékok (nem is egy), amelyek megpróbálják a lehetetlent, köztük a legígéretesebb a R.U.S.E. és az Order Of War lesznek, de amíg ezekre várunk, addig mindenképpen érdemes kipróbálni az Officers-t, nem csak stratégia fanatikusoknak, hanem második világháború fanatikusainak is.

#tv2#