Octodad: Dadliest Catch teszt

A PlayStation 4 tulajok szerintem joggal elégedetlenkedhetnek az elég kevés játék miatt. Hiába a viszonylag sok platform exkluzív cím, egészen egyszerűen egy kezemen fel tudnám sorolni, hogy mely játékokat érdemes beszerezni. Nagyon kéne örülnünk, hogy az Octodad konzolos fronton csak a Ps4-re jelent meg, de igazából ezzel is csak a mennyiség nő, nem pedig a minőség.

A büszke csápos

Ahogy az elég szürreális képeken is látszódik, főhősünk egy polip, akit az emberek befogadtak maguk közé egészen addig, amíg öltöny van rajta. Új játék elkezdése esetén egy esküvőn találjuk magunkat, amiről elég gyorsan kiderül, hogy a csápos legényé, aki viszont rettenetes késésben van. A tutorial egyébként egészen jól indít, mivel hősünknek segíteni kell felöltözni, hiszen esetében ez nem túlzottan egyszerű. A játék legfőbb paraméterét, az elég speciális irányítást is itt fogjuk betanulni. Az R1 és L1 szimbolizálja a két felső csápunkat, vagy ha jobban tetszik, a kezünket, az R2 és L2 pedig a jobb és bal alsó végtagunkat. Az egészben a nehézséget pont az alapötlet adja: nekünk kell az összes precíziós mozgást elvégezni a fenti gombok és az analóg karok segítségével. Meg akarunk fogni valamit? A bal csápunkat nagyjából irányítsuk arra és ragadjuk meg. Menni szeretnénk? A két alsó gombot nyomogassuk úgy, mint ha lépdelnénk és közben próbáljuk meg irányítani magunkat.

Ez még az elején egészen szórakoztató, mert nem követelnek meg tőlünk túl kemény dolgokat: fel kell rakni a nyakkendőnket, meg kell keresni egy kulcsot, valahogy el kell lavíroznunk az ajándékok és a padok között hogy aránkhoz jussunk. Aztán ugrunk az időben, már két, egészen nagy gyermek szülei vagyunk, akiknek tejet kell vinnünk, kávét kell főznünk, le kell nyírnunk a gyepet a kertben. Nem azt mondom, hogy egy leányálom idáig eljutni, de itt még mindig nagyobb a szórakoztatási faktor, mint a mérgelődés, de ez egy pillanat alatt meg fog változni.

Yeahright

Ellátogatunk ugyanis egy akváriumba, ahol egy kis közjáték után végig kell verekednünk magunkat egy halom minijátékon. Ez még rendben is lenne, de könyörgöm, a stuff koncepciója a nem túl precíz irányításon alapszik, ezért szerintem joggal kérdezem a készítőket, hogy mégis hogy a jó életbe gondolták azt, hogy sebészi pontosságú műveleteket tudunk hősünkkel végrehajtani? Meg kell próbálunk hat darab kosárlabdát átjuttatnunk egy rettenetesen pici gyűrűn, hogy aztán Snake módjára lopakodnunk kelljen. Nem is sorolnám tovább, hogy milyen frusztráló hülyeségeket találtak még ki nekünk a fejlesztők, mert csak megint felhúznám magam. A lényeg az, hogy az első két óra relatív könnyedsége után a pokolba fogjuk kívánni az egészet, ki is nyírván a játékot tisztességgel.

A grafika amúgy nem annyira vészes, próbáltak a viccesen rajzfilmes irányba elindulni a fejlesztők, több - kevesebb sikerrel. Nagyjából minden pálya elnagyolt, hogy tudjunk közlekedni, sőt, van néhány kifejezetten jól megtervezett szakasz is, de azért összességében senki ne várjon csodát a dologtól, itt nem ezen volt a hangsúly. A zene is rettenetesen kiborított. Nyilván nem lehet jóféle, igényes metált vagy elektrót bevágni alá, de az a valami, ami végül a főcím alatt megy, engem rettenetesen frusztrált. Olyan érzésem volt végig, hogy akkor az IQ bizony elég drasztikusan csökken, valamint beugrottak olyan képek bizonyos japán rajzfilmekből, amiben polipok erőszakoskodnak csillogó szemű diáklányokkal.

Aki ezt kitalálta...

A tartalomra az ár függvényében nem lehet panasz, hiszen egy 4-5 órára simán leköt minket a stuff, ráadásul ha jól láttam még platina is kiszedhető belőle, szóval ez akár még motiváció is lehet a gyűjtögető életmódot folytatóknak. Nagyon sajnálom egyébként, hogy ilyen rossz pontszámot kell adnom az Octodad: Dadliest Catch-ért. Az alapötlet, hogy mi végezzünk el mindenféle motorikus tevékenységet, egészen kiváló, ami aztán kész katasztrófa lesz. Sokkal jobban átgondolt feladatokkal még a nyár egyik üdítő színfoltja is lehetett volna, így azonban mindenki csak arra fog emlékezni, hogy volt valami, amiben egy öltönyös polipot kellett nem irányítani. Jó szívvel nem tudom ajánlani senkinek, de ha már nagyon nincs mivel játszanod, valamint végigtoltad a Dark Soul 2-t, akkor nyugodtan nevezz be erre is, garantálom, hogy vissza fogod sírni sok esetben a kaszaboldát.

Egy tipikus jelenet