Van valami misztikus és rejtélyes a ninják életében. Ki az, aki ne játszott volna el a gondolattal, hogy fekete ruhába öltözve hajigálja a dobócsillagokat, és bánjon úgy a karddal, ahogy egy átlag ember soha nem lenne képes? Emlékszem, az első ilyen jellegű játék, amihez szerencsém volt, az a Last Ninja sorozat volt még Commodore-on. Valamiért mostanában nem erőltetik a játékkészítők ezt a témát, számomra érthetetlen módon.
Az utóbbi időkben talán csak a Tenchu sorozat volt említésre méltó ebben a stílusban, más pedig azért nem jut eszembe, mert vagy minősíthetetlen játékok voltak, vagy egyszerűen nem is léteztek. Kivételt képez ez alól a Ninja Gaiden, és a Ninja Gaiden Black, amik az előző generációs Xbox-on láttak napvilágot, és a mai napig sokan emlegetik, mint az egyik legkiválóbb hardcore akciójátékot. A hangsúly nem a lopakodáson, valamint a háztetőkön való akrobatikus ugráláson volt, hanem a kőkemény, izzadságszagú és látványos csatározásokon. Végre valahára, sok gamer örömére megérkezett a második rész is.
Sokan tartottak attól, hogy a
Ninja Gaiden II már nem lesz ugyanolyan, mint méltán nagysikerű elődje. A sorozat első része azzal vívta ki magának a különböző médiumok és kardpárbajokra éhes emberek elismerését, hogy pokolian nehéz volt. A Team Ninja azonban azt híresztelte, hogy ez a rész egy átlag játékos képességeivel is simán végigvihető lesz, ami némi aggodalomra adhatott okot. Ez részben meg is valósult, ám bátran kijelenthetjük, hogy a nagyszerű játékmenet egy fikarcnyit sem változott. Számomra talán pont ez volt a legnagyobb baj a NGII-vel, mert egy kicsit olyan érzésem volt, mintha majdnem ugyanazt kaptam volna, mint három évvel ezelőtt.
Ez persze nem akkora gond, hiszen a játékmenet így is a kiváló szinten mozog, csupán az a baj, hogy akik anno kijátszották valamelyik elődöt, azok hamar végigkardozzák ezt a részt is. A kombók bevitele, a mozdulatok grafikai megvalósítása vajmi keveset változott. Induláskor természetesen a dragon sword és a jó öreg shuriken páros van csak nálunk, de hamar szert tehetünk az általam legjobb fegyvernek tartott Lunar Staffra valamint egyéb harci eszközökre is. Ezeket a fegyvereket fejleszthetjük is, mindegyiket háromszor. Ekkor nem csak új mozdulatokkal bővül Ryu amúgy sem gyenge harcmodora, hanem a gyilkoló alkalmatosságok is új külsőt kapnak. Vannak továbbá távolsági fegyverek, mint a fent említett shuriken, de a későbbiekben magunkhoz vehetünk íjat, valamint robbanó dobókéseket is.
Vannak továbbá varázslatok is, amiket hősünk el tud sajátítani, és hasonlóan a fegyverekhez, ezek is fejleszthetőek. Ha egyszerre több ellenfél támad ránk, akkor érdemes lehet használni ezeket a képességeket, hiszen területre hatnak. Idézhetünk apró késeket, amik az összes körzetben álló lényt sebzik, de akár az egész környéket lángba boríthatjuk, ha úgy tartja kedvünk. Nem csak az alap ellenfelekkel tudunk ilyen módon elbánni: néhány főellenség ellen is hatásosnak bizonyulhat egy magasabb szintre fejlesztett ?nimpo?.
Főellenségekkel minden pálya végén fogunk találkozni, ezek legyőzése különösen nagy koncentrációt és gyors reflexeket igényelnek. Minden esetben rá kell jönnünk, hogy mi a megfelelő taktika ellenük, hol a leggyengébbek, és milyen fegyverrel érdemes rájuk támadni. Van, akit simán le lehet győzni közelharci fegyverrel, míg mások csak akkor sebződnek, ha a megfelelő ponton találjuk el őket. Végül vannak olyanok is, akik ellen csak a távolra ható fegyverek érnek valamit.
Újdonságnak számít, hogy ezúttal a víz felszínén, illetve a víz alatt is tudunk harcolni. Mindenképpen üdvözölendő ez a lehetőség, végre nem csak azért kell hosszú perceket úszkálnunk, hogy eljussunk a-ból b-be, gyakran fognak az életünkre törni a vízben is különböző lények. Az úszással vannak apróbb gondok, kicsit nehézkés megszokni, hogyan is kell arra haladni, amerre szeretnénk, de nem olyan vészesen bonyolult a dolog. Az, hogy képesek vagyunk a víz felszínén jézus módjára futkározni, az elején kicsit idegennek hat, de egy jó ninja mindenre képes. Szerencsére ezeket a részeket nem erőltetik túlságosan, éppen akkor fognak véget érni, amikor már nagyon kezd elegünk lenni belőle.
Nincsen Ninja Gaiden platform részek nélkül, és ez alól jelen vizsgálódásunk tárgya sem kivétel. Az előző részekben kifejezetten sokat kellett pixelre pontosan ugrálgatni, ami gyakori dühöngésre, illetve a televíziónk képernyőjének joystickkel való átszabására adhatott okot. Bár ilyen helyzetek itt is előfordulnak, ezek korántsem annyira idegörlőek, mint a nagy elődben, valamint a számuk is jóval kevesebb. A NGB-ben volt egy olyan rész, ahol apró kis helikopterek lézereztek egy igen bonyolult ugrálós terepen, és ha valamelyikük eltalált, akkor kezdhettük elölről az egész pályaszakaszt. Örömmel jelenthetem, hogy ilyen idegesítő résszel emlékeim szerint nem találkoztam, így azok is végig fogják vinni a játékot, akiknek gyengébb a tűrőképességük.
Az akció viszont maradt a régi. Kifejezetten reflexjáték, nem elég betanulni a bonyolultabbnál bonyolultabb kombókat, hanem az ellenfelek mozgására is nagyon oda kell figyelni. Ha nem védekezünk eleget, illetve nem ugrunk el időben a felénk repkedő robbanó nyilak seregétől, akkor hamar véget érhet a játék. A harc talán pörgősebb is egy kicsivel az előző részeknél, de így is követhető. Érdemes először a nyilasokat illetve a keményebb ellenfeleket kiírtani a körzetben, mert ha az alap lényekre fókuszálunk rá, akkor a távolról lövöldöző lények nagyon le fognak sebezni minket. Ha mindenkit megöltünk, akkor energiánk visszanő a maximumra. Van azonban maradandó sérülés is, amit az energiacsíkunkon belül piros színnel jelez a program. Ez azt jelenti, hogy száz százalékra csak akkor gyógyulhatunk fel, ha egy olyan italt iszunk meg, ami semlegesíti ezt a csíkot. Ha elmentjük a játékot az erre alkalmas totemnél, vagy kék színű energianyalábot gyűjtünk be a legyőzött ellenfelektől, akkor is eltűnik a maradandó sérülés.
Fegyvereket, illetve egyéb kiegészítőket találhatunk ládákban, vagy vásárolhatunk is a pályákon lévő boltokban. Vannak olyan dolgok, amiket szinte nem is érdemes megvenni (pl. nyilak, mert ha kell valamelyik résznél, akkor úgy is van a közelben) míg másokra nem szabad sajnálni a nagy nehezen összegyűjtött pénzünket. Ilyenek a különböző életitalok, a varázslatot feltöltő ital, valamint a fegyverünket sem árt minél gyorsabban a maximumra fejleszteni. Ebben a játékban is megjelenik az, amit sok játékban nem igazán értek. Az egész világ veszélyben van, mi vagyunk az egyetlenek, akik szembe tudunk szállni a mindent elsöprő gonosszal, de az a fránya boltos akkor is csak pénzért hajlandó eladni nekünk a szükséges dolgokat. Hiába, ez a vadkapitalizmus.
Ha nagyon szeretnénk, akkor egy-egy pályaszakaszt megörökíthetünk az utókornak is. Ez az opció azonban majdnem feleslegesnek bizonyult számomra, hiszen amikor visszanézünk egy filmet, akkor gyakorlatilag semmi beleszólásunk nincsen a dolgok folyásába. Nem válthatunk kameranézetet, nem lassíthatjuk vagy gyorsíthatjuk a filmet, nem csinálhatunk vele az égadta világon semmit, azon kívül hogy nézzük. Ez elég nagy kapufa szerintem, mert ha meg lehetne vágni a filmet úgy, ahogy azt mi akarjuk, akkor rövid időn belül elárasztaná az internetet a rajongók által készített filmek áradata. Így viszont ez egy olyan opció, amit kevesen fognak használni.
Amit mindenképpen meg szeretnék említeni, az a külcsíny a belbecs mellett. Grafikailag az előző részek az akkori hardwareből kihozható maximumot nyújtották, az NGII viszont korántsem üt akkorát, mint elődei. Kicsit olyan hatást kelt, mintha hangyányit emeltek volna a poligonok számán, valamint áttették volna az egészet nagyfelbontásba, és ennyi. Szépnek szép, de semmi extrát nem nyújt. Ha most beraknánk az NGB-t a gépbe, és összehasonlítanánk a kettőt egymással, akkor nem biztos, hogy annyira látszanának az eltelt évek. Ez nem az NGII-t írja le, hanem talán az előd fényét emeli még jobban. A zenék és hangok kifejezetten olyanok, mintha egy az egyben átemelték volna az összes hangeffektet a Ninja Gaiden Blackből. Ettől függetlenül szépen szól a program, és jól is néz ki, de valami mégis hiányzik.
Összegzésnek talán annyit lehetne mondani, hogy a
Ninja Gaiden II egy olyan folytatás, mint mondjuk a Rainbow Six Vegas II volt. Szebb is, jobb is, de annyira kevés újdonság van a játékban, hogy kicsit keserű szájízt hagy az emberben. Ettől függetlenül csak ajánlani tudom mindenkinek, aki elég türelmes hozzá, mert valóban egyedi játékról van szó, és minden perce élvezetes. És ha kijátszod nehezebb fokozaton is, akkor már tényleg semmi nem állhat az utadba.
