A 2K Games belevaló kosaras játéka idén is - menetrendszerűen - betoppant. A tavalyi epizód sokak szerint a sorozat egyik legjobbja volt, a megreformált irányításnak és a remek játékmódoknak köszönhetően, pluszban még belejátszott a sikerbe az állejtő grafika és persze LeBron James sztori szála is. Csukákat fel, pályára, jön a kezdődobás!
Ismerős pálya
Az idei év központi figurája visszatérő arc, már ami a borítót illeti, hisz Kevin Durant már a 2K13 borítóján is ott feszített. A játékmódok nem sokat változtak, egy új elem lépett fel a parkettára mégpedig a MyLeague mód melyben saját bajnokságot pakolhatunk össze, akár egy évre vagy akár több szezonra is. Itt minden testre szabható, a csapatok száma és összetétele mellett a sorsolások menete is állítgatható, gazi NBA producernek érezhetjük magunkat.
A Karriermód hasonló az előző évihez képest, sőt az egyéb elemek sem sokat változtak, bár az élményfaktor töretlen. Blacktop, Freestyle és Scrimmage meccseket tolhatunk, akár a gép vagy barátaink ellen. Az online lehetőségek is visszatérő ismerősök, a MyTeam kártya alapú mókája bővült egy aukciós házzal, ahol eladhatjuk játékosainkat, és vehetünk is új arcokat a csapatunkba.
Easy Flyer, öcsém, Easy Flyer
Kigyúlnak a fények
Ha elindítottuk csapatunkat a siker felé vezető rögös úton, vagy csak egy gyors meccset tolunk is le, hamar elkezdődik a lényeg, a MECCS. Első blikkre semmi jelentős változás nem fedezhető fel a grafikával kapcsolatban, az előző részhez képest, ám ez nem probléma, mert a játék annyira jól néz ki, hogy akár a TV-ben nézett meccsel is össze lehetne keverni. Ám amint a bíró feldobja a labdát és fiaink belevetik magukat a csatába, tűnnek fel az apró, de annál szembetűnőbb változások.
A tavalyi rész nagy újítása a mozgási rendszer volt, ezt ebben a felvonásban még tovább csiszolták. Játékosaink folyékonyan mozognak, a felugrások, zsákolások veszettül jól néznek ki. A faultok néha nekünk is fájnak, és ha egy nagyobb név a levegőbe emelkedik, a jól ismert gesztusaival, hogy beveressen egy hatalmas zsákot, elakad a szavunk.
Egyetlen szívfájdalmam van, hogy a meccs közbeni, a játék grafikus motorjával készült bejátszásokban a mozgások hajlamosak darabosak, lenni, ez azok után illúzióromboló hatással bír, hogy meccs közben egy apró megtorpanást se láthatunk. A látványosabb zsákolások a visszajátszásokon kívül egy gyorselemzésen is bemutatásra kerülnek, megmutatják milyen messzire és milyen magasra szárnyaltak a pontszerzők.
Hát, tudja, sok müzlit ettem, azért lettem ilyen magas.
Az NBA 2K15 az aktuális NBA és nemzetközi szövetség adataira épül, maximálisan naprakész élményt nyújt, a játékosok felismerhetőek, gesztusaik emberiek, karakteresek. LeBron, Durant nyilvánvalóan mind rendben vannak, ezen felül a sok száz licencelt játékos, edző, de a régebbi sztárcsapatok nagyjai is tökéletesek. Számomra, aki a 90-es évek hőskorán nevelkedett, külön élmény volt Michael Jordan és Shaquille O?Neill összecsapása a Bulls akkori, legendás parkettás pályáján.
Az irányítás a megszokott, komplex, elég sok tanulást és gyakorlást igénylő, de remek rendszert használja, azonban a készítők elkövettek egy elég nagy hibát a kezdő játékok felé: kikerült az oktatómód, helyette pedig nagy nevek által kommentált oktatóvideók kerültek be, sőt a PC-s verzióban a PS4-hez készült snittek láthatók.
A játékhoz kontroller ajánlott, billentyűzettel gyakorlatilag lehetetlen kivitelezni az egyszerűbb trükköket is, kivéve ha nincs a felmenőink között egy polip. Az előző részhez képest a kikerüléses mozgások rendszere finomodott, és a dobóerő mutató is informatívabb lett, jobban használható.
Ám az események nem csak a pályán zajlanak, a NBA2K15 eszméletlen körítést kapott. Kezdjük ott, hogy a meccsek előtt kapcsolják a Sprite NBA stúdiót, ahol fejtegetést hallgathatunk a meccs esélyeiről. A kommentár remek, illeszkedik meccshez, jól reagál a hirtelen fordulásokra leindításokra, egy epikusabb jelenetnél pedig örömmámorba fürdenek a kommentátorok. Félidőben, ha valami nagyobb név játszik, gyakran van pálya széli gyorsinterjú, és ezek is remekbe szabottak, az előző részben látottakhoz képest is javultak, csiszolódtak.
A közönség is sarkalatos pont, de a hangulat tökéletes, egy egy nagyobb helyzetnél vagy kosárnál népünnepély van, egy meredekebb leindításkor felugrik a tömeg, a hangulat kézzelfogható.
Flaszter Blaszter
Amerikában a kosárlabda mindig is részben az utca gyerekének játéka volt és az évtizedek alatt saját zenei stíluskorona alakult ki körülötte. A 2K Games megint telitalálatot lőtt a zenei anyag összealításával, Pörgős rockos számok, és beton kemény gettórap muzsikák széles választékát sűrítette egybe néhány lazább, poposabb számmal. A "történelmi" meccsek alatt korhű muzsikák dübörögnek, mindegyik évtized alatt más és más. A kommentátor hangok és az interjúban megszólaló nagy nevek mind tökéletesek.
Ilyen vertikális emelkedés láttán, jó hogy elszürkültek az irigységtől!
Sima győzelem?
A NBA 2k Sorozat már az előző résszel felnőtt, az idei epizód az apró kötelező újításokon kívül pár frissített játékmóddal lép pályára. Egyetlen nagy hibája van, az is inkább a kezdők életét keseríti meg, mégpedig a már említett oktató mód lecserélése, ami szerintem hatalmas baki, de ez a játékmenetre és a program remek mivoltára nincs hatással.
Kosárlabda rajongóknak még mindig kötelező darab, de aki már a tavalyi "szezonra" is benevezett, az gondolkozzon el a vásárláson, mert finom csiszolásokon kívül nincs sok újdonság a cuccban.
A Game Channel fő teszthardvere nVidia GTX 780 videókártyát, 16GB Kingston HyperX Beast memóriát és ASUS Maximus VI Hero alaplapot tartalmaz, Cooler Master HAF XB házba szerelve - Windows 8.1 rendszerrel.
Jó teszt lett. Nem vagyok nagy kosárrajongó, de erre lehet, hogy ránézek majd.
