MotoGP 08 teszt

Ez volt az a játék, amelyben egymást kellett leverni a mociról, puszta kézzel, lánccal, baseball ütővel, vagy ehhez hasonlatos célszerszámmal, emellett persze a minél jobb helyezés elérése volt a legfőbb cél. A harmadik emlékezetes, motoros villanás szintén a Sega nevéhez fűződik, de immáron teljes mértékben polygonizált, háromdimenziós környezetben élvezhettük a kétkerekű száguldozást, a Manx T.T. Superbike-kal. Az innovatív árkád kabinet nagyot dobott az élményen, de az otthoni TV-k alatt lakozó Sega Saturn-on pörgetve sem volt egy utolsó móka, kár, hogy tartalmilag nagy nulla volt. Ha nagyon el szeretnék vonatkoztatni a realitástól, akkor még az Extreme G szériát is e kalap alán rántom, mert az egyik nagy közönség kedvenc volt és a nevéből fakadóan, elég elrugaszkodott, futurisztikus téma, amely Nintendo 64-en nyitott, majd folytatódott és PlayStation 2/Nintendo Game Cube pároson ért véget, a harmadik epizóddal. Én nagyjából ezekre emlékszem vissza jó szájízzel, ezek a produktumok tettek le az asztalra maradandót a múltban, több kiválóság nem domborított nálam említésre méltót, persze sohasem loholtam a motoros játékok nyomában, egyszerűen csak jöttek maguktól, nem az én világom, de a sors nem felejt, és néha bizony kegyetlenül elbánik az emberrel. A sors szó vallásonként szabadon helyettesíthető, én Marco nevét írom a helyére a történetben, hiszen ő a bűnös, ő követte el azt a merényletet, amelyet úgy hívnak köznyelven, hogy MotoGP 08 játéktesztelés.

Kibúvóm nem volt, sajnos a lakcímem ismert a számára, így a csomag gond nélkül megtalált, ahogy ő maga is tette volna, ha a pakkot netán visszatolom a kedves feladónak, hivatkozván a cím valótlanságára. Sarokba szorítottak, innen nem volt menekvés, remélve, hogy a gépem kopásában, használati amortizációjában nem sok vizet fog majd zavarni a korong, betuszkoltam, elindítottam és levéstem a kötelezőt. Mint azt sokan már jól tudjátok, a MotoGP játékok kiadásának abszolút jogát a Capcom szerezte meg magának, egy kemény, öt évre szóló szerződés keretében, így az idei szezont feldolgozó játékadaptáció is az ő égiszük alatt látott napvilágot. A tavalyi, Milestone-féle, PlayStation 2-es változatot már a Capcom segítette piacra, ám korábban a THQ tulajdonát képezték a terjesztési jogok, egy szűkebb platformleosztás alatt. A Capcom, mint kiadó, kiterjesztette a band-et, melynek köszönhetően, most először debütál a MotoGP PlayStation 3-on, áldásos mellékhatása ez, a kiadó váltásnak. Nem elhanyagolható az sem, hogy a kiadó mellett a fejlesztő is majdhogynem vadonatúj, a MotoGP mögött, az idei feldolgozás megvalósításáért a versenyjátékok készítésében jártas Milestone felel, lesz is mivel elszámolniuk a színünk előtt.


A felvezetőben nem árt tisztázni, a gyengébbek kedvéért, hogy a MotoGP sorozat gyakorlatilag a motorok Formula versenyének felel meg, 18 eseménnyel a naptárban és számos nemzetközi kiválósággal, a világhírű motorkerékpár márkák nyergeiben. Büszkén szúrjuk a sorok közé, hogy kishazánknak is van egy saját MotoGP kiválósága, Talmácsi Gábor, aki az idei szezonban ugyan nem tudta megvédeni kiérdemelt címét, a tavalyi sorozatot világbajnokként zárta, a 125cc-s kategóriában. Mivel a MotoGP 08 teljes körű liszensszel rendelkezik, kiváló rider-ünk is részét képezi az idei játékadaptációnak. Bár népszerűségi fronton nem veheti fel a versenyt a négykerekűek száguldó cirkuszának popularitásával, a motoros sorozat nem kevesebb, mint a világ 187 országába jut el élőben, televíziós közvetítés formájában. Érdeklődve vártam - némi túlzással élve, ez olyan költőies - a jó előre beharangozott, eltérő irányítási fajtákat, hiszen a kiadó lelkesen promótálta, hogy a produktumban szabadon választhatunk majd háromfajta megoldás közül is, melyek a casual barát árkádos vezérlés, a haladóknak szánt középnehézségi szint és a realitást kedvelőknek marad a színtiszta szimulátoros felállás.


Ebből már lehetett sejteni, hogy az alkalmi játékosok szívéhez is szeretnének sikerrel eljutni, nem csupán egy hardcore kihívásokat kedvelő, vérprofi szinten versenyző magot szólítanak meg az idei szezon megjátékosításával. Érezni akartam a különbséget a stílusok között mielőbb, ezért elsőként a Quick Race opciót vettem célba szándékaimmal. A gyors versenyek kitűnően alkalmasak arra, hogy a kezdő rider-eket bevezessék a motorozás rejtelmeibe, tét nélkül gyakorolhatunk, és persze szabadon variálhatjuk az adott versenyek komponenseit. Első körben a gépszörnyek kategóriáját kell kiválasztanunk, nem bonyolult művelet ez, bökjünk az általunk preferált teljesítményű osztályra, a három (125cc, 250cc, MotoGP) közül. Következő lépés a versenypálya kiválasztása, kinek milyen szintű önbizalom lapul a szívében, ennek megfelelően konfirmáljon a lapozgatás után. A harmadik szelektálandó összetevő maga a motorosunk lesz, annak megfelelően, hogy milyen géposztályt vettünk célba. Ha máris Talmácsival állnál rajthoz, akkor természetesen a 125cc a helyes setting. A legfontosabb dolgok tehát beállítva, a továbbiakban meghatározhatjuk még a versenytársaink keménységi szintjét, a leírandó körök számát, az időjárási viszonyokat (esős, borús, napos) és persze az irányítási modellt. A gyengébbek Arcade-on nyissanak, a már tapasztalt, minden hájjal megkent lovasok a Simulation-t célozzák meg, aki pedig szerénysége okán megragadt a kettő között, az Advanced, azaz haladó vezetési modellre szúrjon. Ezzel ki is merítettük a gyakorló versenyszámnak tekinthető Quick Race beállítási lehetőségeit, irány a kanyargós aszfaltcsík. Gyakorlásra alkalmas módozat még a Time Trial menüpont, ahol egymagunk szállunk szembe az idővel, úgyszintén tét nélkül.

A kellő mennyiségű gyakorlást követően jöhetnek a komolyabb, tétre menő kihívások, amelyeket a Career módozat mögé bújtatva lelünk meg a főmenüben. A vezetési modell szerencsére ebben a játék móduszban is szabadon választható, nem különben a versenyek alatt leróni szándékozott körök száma, és a karrierünk nehézségi szintje. A következő lépésben rider-ünk személyes adatait vihetjük be, név, rövidnév és származási ország pontokban, majd, ha már ezen is sikerrel túlléptünk, akkor kezdhetjük az alapoktól. Mivel ebben a stádiumban még csak egy noname arc vagyunk a nagyok között, kizárólag a legalacsonyabb géposztályban tevékenykedhetünk, majd a karrierünk építgetésével eljuthatunk egészen a legfelső, MotoGP kategóriáig. Értelemszerűen a motorok választéka is igen-igen szegényes, a pályafutásunk kezdeti szakaszában, karrier pontok hiányában csak olyan motorokra szállhatunk, amelyek ingyen és bérmentve pattannak alánk. A komolyabb paripákért küzdenünk kell, keményen, nem keveset. A versenyszakaszok indulása előtt finom hangolhatjuk a műszert (Bike Settings), emellett beletúrhatunk a gyorsulásért, fékezésért, menetstabilitásért, és a maximális sebességért felelős alkatrészek halmazába, teljesítményfokozási célzattal. Konyhanyelven ez a tuning szekció (Bike Upgrades).


A megmérettetések előtti kvalifikációs körök lefutására is lehetőség van, éljünk vele, hiszen addig is rögzülnek a pályák, tanulmányozhatjuk a betartandó féktávokat, és persze gyakorolhatjuk az ideális íveket, nem mellékesen előkelőbb helyről indulhatunk a tétre menő versenyeken, amennyiben feljebb verekedjük magunkat az előfutamokon. A kis csapatok istállóitól később átigazolhatunk a nagyobb, élvonalbéli verseny team-ekhez, rajtunk áll, hogy meddig jutunk karrierünk építgetésében. A Career módozat mellet egy Championship játék is megfér békésen, ez gyakorlatilag a jól bevált bajnokság sorozat, a megszokott összetevőkkel, és már gördülünk is tova, a következő móduszra, amely a sejtelmes Challenges név mögé bújt a főmenüben. Igen, ez a különféle kihívások szekciója, ahol más és más jellegű elvárásoknak szükségeltetik eleget tennünk. Több variáció áll a rendelkezésünkre, ezeket kell majd megnyitogatnunk, egyiket a másik után, összesen egyébként 50-et számolhatunk össze belőlük. A palettán szerepel az idő elleni, check point-os körözgetés, az egy adott szakaszon való ellenfél leelőzése, vagy a hajts át az ellenőrző pontokon magasabb sebességgel, mint az éppen megjelenített alsó határérték. A jutalmaink a sikereink után itt sem maradnak el természetesen, ugyan nem díszes trófeákért és mindenféle bajnoki címekért küzdünk, hanem valódi felvételekért. Minden Challenges esemény teljesítése után megnyílik egy újabb megörökített pillanat az idei MotoGP szezon versenyeiről, amelyet a jó szemű fotósok, videósok kaptak lencsevégre. A Challenges módozat igazán mókás, hiszen mindig más és más kihívás elé állítja a játékosokat, az elhivatott MotoGP rajongók pedig értékes felvételekkel fognak beljebb lenni, adott a motiváció és egyben a szórakozás, tekinthetünk erre úgy, mint a játék díszére. A koronát pedig nem más helyezi fel az idei produktumra, mint az online Multiplayer, mert, hogy a kötelező összetevők listájáról manapság már ez sem hiányozhat.


Kiemelnivalóm nincs, kreálhatunk, és különféle kritériumok alapján kereshetünk számunkra megfelelő körülmények között bonyolított online versenyeket és persze csatlakozhatunk a világháló lelkes rider-jeihez összemérni kvalitásunkat, maximum 12 versenyző részvételével. Néhány kör megtétele után, felfokozott idegállapotomra való tekintettel megváltam a többiektől, nem rúgtam labdába, de ez nem is fájt igazán, nem fűtött a bizonyítási vágy, elhivatottságom teljes hiányában. Ami viszont fájó pontom, az a zene teljes mértékű mellőzése volt többek között. A főmenüben zörgő muzikális matéria kellően fokozza a vágyakat, amely hamar alábbhagy a pályán, ahol a motorok hangján kívül a világon semmi sem teszi színesebbé az eseményeket. A kötelező jellegű, ügyesen összevágott és zeneileg megtámogatott intro videó nagyon felpörget, meghozza mindazok kedvét is, akik nem mutatnak különösebb orientálódást a motorsport világa felé, de a csalódás a zenei repertoár hiányának felfedezése után csillapíthatatlan. Én elfogadom azt, hogy sokak számára nem autentikus zenei aláfestéssel MotoGP-n száguldozni, de ha már gondoltak az alkalmi gamer rétegekre az árkád irányítási modell implementálásával, akkor a legkevesebb az lett volna, hogy minimum custom track-eket engedélyez lejátszani, de sajnos ez sem opció, így marad a hosszútávon idegtépő motorhang és az egyéb versenyzajok kombinációja.

További problémáim is akadtak a produktummal, nem rejtem véka alá, így a lista folytatódik az ütközésálló ellenfelekkel. Fizikai kölcsönhatásba keveredni versenytársainkkal, nagyobb sebesség mellett kockázatos manővernek számít, mert ha valaki könnyen megborul, azok sajnos mi vagyunk, mialatt az irreálisan stabil riválisok szépen tovasurrannak, komoly előnyre tesznek szert. Nem korrekt megvalósítás, emellett nagy monoklit gyárt a realitás szeme alá. Vizuális megközelítésből sem jeleskedik a MotoGP 08, nagyrészt erősen középszerű képet mutat, az egyetlen említésre méltó effektus, az esővíztől tükröződő aszfalt, amit szó se róla, szépen megoldottak a Milestone grafikusai és a parádé ennyiben ki is fullad. A járgányok külsejét sem érheti különösebben lehúzó kritika, emellett viszont a pályák grafikai kivitelezése nem domborít valami nagyot. Több helyszínen is szembetűnő az egyhangú, kétdimenziós, pályaszéli sablonnövényzet síkbelisége, a szurkolókkal egyetemben, ez utóbbi megállapítás rájuk is vonatkozik. Egy jelen generációs erőgéptől komolyabb teljesítményt várunk el, nem adjuk alább az igényeket. Egyéb kozmetikai hibák is mutatkoznak, de legalább a sebesség érzését korrektül képes visszaadni, nem feltétlenül folyamatos frame rate mellett, de valóban lejön a látványról a kilométerórán megjelenő sebességérték, ez pedig nagy pozitívum, amiből nem jutott rogyasztó mennyiség az idei felvonásba.


Hivatalos játékadaptációról lévén szó, az összes szezonbéli rider, csapat, motor és pálya felvonul a produktumban, ez is fontos szempont, e téren nem tudok fogást találni rajta, ahogy az egymástól radikálisan eltérő és érzésem szerint korrektül eltalált irányítási modelleken sem. A grafika középszerűsége és a versenyek zenei csendje erőteljesen frusztráltak, majd előbbi felett szép lassan napirendre tértem, míg utóbbi számomra megbocsájthatatlan volt. Én egy középszerű iparos munkának fogom titulálni, kijött, mert ki kellett jönnie, hézagpótlás esete áll fent a PlayStation 3 platformján történő megjelentetéssel és persze itt be is jön a képbe az a szomorú szállóige, hogy csak ez van, ezt kell szeretni és pont. Hiába az árkád, egyszerűsített vezetési modell, mégsem szólítja meg egyértelműen a szélesebbik réteget, ez a játék érezhetően a MotoGP addiktokat vette célba, ők pedig megveszik, mert nincs más alternatívájuk, esetleg kihagyják az ideit és körözgetnek tovább a tavalyival. Ennél sokkalta több és komolyabb fejlődés szükséges, mert ez így kevés lesz, nem vagyok meggyőzve arról, hogy jó vásárt csinálnék vele, pedig engem nem vészesen nehéz levenni a lábamról, esetünkben ez nem valósult meg. Megvételre csak azoknak ajánlom, akik valóban érdeklődnek a sportág iránt, egyéb esetben nem veszteség elmenni mellette. Személy szerint komolyan kétségbe vonom azt, hogy Nálad helye lehet a prológusban felsorolt címek kiemelt pozíciójában. A Milestone nem ásott le mérföldkövet.