Mit számít azonban egy év, az edzett PC-sek ugyanis már megszokták, hogy a nagy konzolos címek, főként a keletről érkezők mindig késnek erre a platformra, inkább annak örülünk, hogy Hideo Kojima legendás sorozata – még ha csak egy érdekes spin-off erejéig is, de – ismét ellátogatott erre a platformra. Tény, hogy amennyiben tavaly már megérkezett volna a port, akkor jobban tudtunk volna örülni neki, sőt mi több, biztosan jobb értékelést is kapott volna tőlünk, de azért így is nagy a boldogság részünkről, még annak ellenére is, hogy a Metal Gear Solid-szériához a történeten és a körítésen kívül sajnos nem sok köze van. Ez azonban nem feltétlenül jelent negatívumot!
Miről is volt ugyanis a múltban híres a Metal Gear-sorozat? Számomra elsődlegesen arról, hogy a lopakodós játékok alfája és ómegája volt, amelynek keretein belül hangoskodással és rambó-hajlamokkal nem sokra juthattunk, így a kimért és nyugodalmas játékmenet jelentette – természetesen kizárólag többek között – a franchise savát és borsát. A Metal Gear Rising: Revengeance esetében azonban ezek azok a momentumok, amelyeket a sorozat legtöbb sajátosságával egyetemben szinte teljes egészében elfelejthetünk, a Platinum Games csapata által külsős munkaként elkészített alkotásban ugyanis annyi lopakodós elem van, mint szűzlány a ValóVilágban.

Ez nem mintha baj lenne, de első körben igencsak szokatlan lesz, különös tekintettel arra, hogy a Metal Gear Rising: Revengeance főhőse a cyber-nindzsává avanzsált Raiden lesz, aki a Deus Ex-sorozat főhőséhez hasonlóan különféle implantátumokból szerzi erejét, ergo lényegesen több rajta a robotikus és mechanikus alkatrész, mint egy űrhajón. A játék története egyébiránt a Metal Gear Solid 4 után mintegy négy teljes esztendővel veszi kezdetét, vagyis a sztoriban bizony akad párhuzam a korábbi, mondhatni már-már legendássá érett epizódokkal, azonban a különféle privát katonai szervezetek párharca – amibe magunk is belecsöppenhetünk – egy kis friss színt hoz a sorozatba, akárcsak a fentebb már sokat emlegetett játékmenet, ami olyan intenzív lett, hogy ennyire pörgős élményt talán még sosem élhettünk át számítógépeken.
Raiden ugyanis egy kíméletlen és kifulladhatatlan robotharcos, akinek szinte csak egyetlen fegyvere van, mégpedig pengeéles kardja, ami olyan speciális anyagból és technológia felhasználásával készült, hogy úgy vágja át még a legvastagabb fémet is, mintha az csak valami félzsíros teavaj lenne. Ne szaladjunk azonban ennyire előre! A Metal Gear Rising: Revengeance játékmenete a műfaj tekintetében egy külső nézetes akciójáték, amelyben többnyire emberi-, és hatalmas főellenfelekkel vesszük fel a harcot, méghozzá hatalmas kombók, és összetett mozdulatsorok kíséretében, amelyekhez nem kell megjegyeznünk bonyolult gombkombinációkat, így az irányítás és a kamerakezelés tekintetében is többnyire kezelhető, átlátható marad a végeredmény.

A fejlesztők úgy tudták ezt elérni, hogy Raident kombók helyett inkább speciális képességekkel ruházták fel, valamint gyakran alkalmaznak a nagyobb összecsapások során QTE-jeleneteket is, illetve már alapvető támadásai is olyan sokrétűek, hogy egy pillanatig sem fognak hiányozni azok az elemek, amelyeknek köszönhetően a billentyűzet gyakran landolt a monitorban, mert képtelenség megjegyezni egyszerre nyolcvan gombkombinációt a siker érdekében. Fontos azonban megjegyezni, hogy az alkotás harcrendszere éppen az egyszerűség miatt egyfajta ritmusosságot is kapott, magyarán alaposan rá kell érezni az összecsapások szisztémájára ahhoz, hogy ugyanolyan sikeresen tudjunk megküzdeni egy átlagos katonával, mint egy óriási robotlépegetővel.
Raiden egyébiránt a fentiekben említetteknek megfelelően kizárólag hiper-szuper kardjával veszi fel a harcot ellenfeleivel, de akadnak pillanatok, amikor fel tud venni másodlagos fegyvereket is, így például rakétavetőt vagy gránátokat. Érezhetően azonban a Platinum Games azt akarta, hogy a kard kerüljön a főszerepbe, így jöjjön bármilyen főellenfél, vagy szimpla harcos, a helikopterek kivételével többnyire csak a karddal tudunk érvényesülni majd, hiszen Raiden különleges képességei is a kérdéses fegyver köré épülnek fel.

Hogy mik ezek a különleges képességek? Ott van többek között például a Blade Mode, aminek köszönhetően a mozgás ugyan ellehetetlenül, de közvetlen közelünkben szó szerint apró szeletekre tudunk vagdosni bárkit, aki a környékünkre merészkedik, méghozzá lassított felvételben, QTE-jeleneteken alapuló kivégzések társaságában. Mi sem természetesebb annál, minthogy a játékban többféle kivégzéssel is találkozhatunk majd, így például ott lesz a Zandatsu, aminek köszönhetően szó szerint kitéphetjük ellenfeleink gerincét a helyéről. Raiden természetesen számtalan egyéb módot is aktiválni tud a harcok közben – Alert Mode, Ripper Mode és így tovább -, de a legnagyobb hasznát az összecsapásokon kívül alkalmazott Ninja Runnak látjuk majd, amivel csak egyetlen gombot nyomva már-már parkour-mozdulatokkal verekedhetjük át magunkat a pálya akadályain.
A Metal Gear Rising: Revengeance azonban nem csak ettől a sokszínűségtől lesz igazán érdekes, illetve izgalmas, hanem attól a sajátos megvalósítástól, ami csak a keleti videojátékok jellemzője. Ilyen például, hogy szó szerint elképesztő sebességű harcok várnak ránk, ami főleg a főellenfelekre igaz, hiszen kis híján a józan ész határaival ellentétes események – például Raiden a kilőtt rakétákon futva éri el a legyőzendő ellenfelet – garmadáját élhetjük át az alkotás egyes pályáin, mindezt ráadásul dögös metal zenével a háttérben, ami alaposan feldobja az ütközeteket.

Természetesen maradt azért a játékban néhány olyan elem is, amelyek a klasszikus Metal Gear Solid-epizódokra hajaznak, így nem csak a sajátos grafikai megközelítés, hanem példának okáért olyan különleges elemek, mint a túlzsúfolt kezelőfelület, vagy éppen a – nem tudok rá jobb szót – tipikusan japános hang- és vizuális effektek. Természetesen a sorozat klasszikus rajongói számára akadnak azért egyéb utalások is, így példának okáért lesz majd pillanat, amikor a fejünkre húzott kartondoboz rejt el minket az ellenfél szeme előtt, de alapvetően a lopakodás olyan messze áll a játéktól, mint Gabe Newell attól az elhatározástól, hogy itt lenne az ideje már egy Half Life 3-nak.
A Metal Gear Rising: Revengeance kapcsán azonban vannak sajnos negatív érzelmeim is. Az egyik ilyen, hogy túlságosan rövid, így a kampány alig 5-6 óra alatt kijátszható, és bár akadnak még utána VR küldetések – a PC-s változatban ezek ugye alapból elérhető extrák, nem kell külön fizetni értük -, azonban jöhetett volna még egy kooperatív mód, és legalább kétszer ilyen hosszú kampány. Nem igazán voltam megelégedve összességében a változatossággal sem, vagyis a harcok egy idő után átmentek öncélú effektorgiába, illetve monotonitásba, és sajnos a küllem sem olyan szemrevaló már – speciel én tavaly sem találtam annak a konzolos változat esetében -, hogy ez elvinné a hátán a végeredményt.

Természetesen ettől függetlenül is azon a véleményen vagyok, hogy becsüljük meg amink van, a Metal Gear Rising: Revengeance ugyanis egy olyan ritka és üde színfolt lett a PC-s színtéren, amihez foghatót még csak nem is láthattak a múltban a platform kedvelői. Túlzás lenne azt állítani, hogy a végeredménynek nincsenek hibái, de hát Kojima-mester sem lehet mindenhol ott, hogy ellenőrizze a minőséget. Inkább örvendjünk, hogy itt egy Metal Gear-játék, ami ráadásul még jó is lett!

A teszt során nVidia GTX 780 videókártyát és 16GB Kingston HyperX Beast memóriát használtunk, ASUS Maximus VI Hero alaplappal, Cooler Master HAF XB házba szerelve – Windows 8.1 rendszeren.