Nagyon sokáig gondolkodtam azon, hogy ezt a tesztet hogy és milyen stílusban írjam meg. A bennem lakó tesztelő azt mondta, hogy írjam le tényszerűen, apróbb poénokkal megfűszerezvén azt, hogy miért kapott ez a program annyit, amennyit. Viszont a szintén bennem őrjöngő hardcore gamer ezt nem tudta benyelni, ezért most a cenzúrázatlan, kendőzetlen igazságot fogjátok látni, olvasni. És hogy mi is az? Az új MoH az FPS paletta egyik legnagyobb jelen generációs szégyenfoltja. Pedig a reboot, vagy ha úgy tetszik a Medal of Honor 2010 nekem kifejezetten tetszett, minden koncepciós és játéktechnikai hibájával egyetemben. Jó volt egy kicsit olyan emberek bőrébe bújni, akik közül lehet hogy most épp ebben a pillanatban is kockára teszi az életét valaki.
Az új rész alcímet is kapott, mégpedig a Warfightert. Ez nagyon szabad fordításban annyit jelent, hogy aki a harcot vívja. Ebből is látszik, hogy nem akartak eltérni a koncepciótól, miszerint nem egy fiktív harmadik világháborút mutatnak be, hanem sokkal inkább a nagyon valós terrorfenyegetésekre helyezik a fő hangsúlyt, abszolút emberi szereplőket helyezvén a történet középpontjába. Én értem és el is fogadom, viszont ahogy ezt prezentálták nekünk, na azt már nem nyelem be szó nélkül! Kezdjük talán azzal a ténnyel, amikor először behelyeztem a gépbe a korongot egyből egy 203 megás patch-et húzott le. Néztem is nagy bambán hogy mivan? Hiszen a premier napján kaptam tesztelésre a programot! Ahogy azonban a főmenü is betöltődött, már éreztem hogy komoly gondjaim lesznek a játékkal.

Mivel alapjába véve a single szekciókat részesítem előnyben a multival szemben, ezért természetes volt hogy az egyszemélyes kalandokra leszek kíváncsi először. Tizenhárom pályát számoltam, ami akár korrektnek is nevezhető, bár az várható volt hogy nem több tíz órás tartalmat pakolnak bele az EA-nél. Első pálya, intro, kiemelkedem a vízből, nagyon zord arccal, éjszakai környezetben. Előttem egy őr, int a társam hogy likvidáljam, amit meg is teszek. Valami dokk részen vagyok, kicsit szemerkél az eső, alaposan körbe is nézek. Elégedetten konstatálom hogy bizony egész pofás a külcsín, nagyon szépek a fény-árnyék hatások, vagy ahogy a tócsákon megcsillannak a lámpák fényei. Előrébb araszolunk, hidegre teszünk még egy-két őrt (király a tomahawk), aztán bombát erősítek egy teherautó platójára. Itt aztán el is szabadul a pokol, mert kábé az egész dokkot sikerült berobbantanom ezzel az egy csomaggal, hőseink sem értik hogy mi történik, elég látványos menekülést rendeznek. Az egész szakasz nem tartott tovább 5 percnél.
Snitt következik, egy terrorista kiképző központban vagyunk és egy szemüveges ember magyarázza el az irányítás alapjait. Jé, de érdekes, mintha pontosan ilyen lenne az első és második Modern Warfare-ben is. Egészen konkrétan egy az egyben lenyúlták ezt a részt onnan, mivel itt is egy akadálypályát kell teljesítenünk időre. Oké, ezt is megoldom, ez a rész is max 5 perc volt. Kicsit kilépek a főmenübe és kezdem ráncolni a szemöldököm: a 13 pályából kettőn túl is vagyok. Oké, semmi gond, nagy levegő, nem leszek ideges. A harmadik, gyakorlatilag első rendes szakasz Szomália partjaihoz vezet el minket hogy szembesüljünk nagyon sok dologgal egyszerre. Bizony a külcsín így világosban már nem túlzottan impozáns, sőt, akár úgy is mondhatnám hogy elég randa. Teljesen sablon emberek lövöldöznek teljesen sablon romos városi helyszínen, sablonos fegyverekkel és hangokkal. Itt már kezdett elmenni a kedvem az egésztől, de azért becsülettel végigjátszottam a programot. Tudjátok hogy ehhez mennyi idő kellett?

Durván négy és fél óra! Ennyit tud nyújtani számunkra a tizenhárom pálya, Normal fokozaton, kényelmes tempóban játszva. Oké, megnyílt aztán a Tier 1 mód, de ez meg kit érdekel? De igazából még ezzel sem lenne abszolút semmi baj, ha a szakaszok olyan magával ragadóak lennének hogy napi öt-hatszor kellene megismételnünk egy-egy részt. Na, itt szó sincs ilyesmiről, hiába kaptunk két főhőst, Preachert és Stumpot, két szálon futó sztorit. Apropó sztori! A Danger Close-nál komolyan vették a dolgot és tényleg az emberi oldalukról akarták bemutatni ezeket a való életben létező katonákat, hogy ők is apák és férjek mint olyan sokan közülünk. Viszont annyira ebbe az irányba mentek el, hogy közben szépen belezavarodtak a terrorfenyegetéses dologba és egy hatalmas blődség lesz az egészből. Nagy kár érte. Visszatérve a grafikára, szerencsére a későbbi pályákon már szebb lesz az összkép, de igazából teljesen hullámzó végig: egyszer tényleg nagyon pofás, aztán okádék ronda.
Pedig itt is a Frostbite 2 motor duruzsol, mint például a Battlefield 3 esetében is. A próba kedvéért egymás után beraktam a két játékot, és szegény MoH nagyon szégyenkezhet. A helyszínek dögunalmasak, semmiféle interakcióval nem rendelkeznek, csak megyünk előre a cső alakú pályákon és kész. A program nagyjából minden egyes apró mozzanata kikövetkeztethető, annyira sablonos az egész. Van azonban egy újdonság, itt is fogunk „breachelni”, azaz lassított felvételben rosszfiúkra törni az ajtót és lekaszálni őket. Az említett új dolog itt van, ugyanis kiválaszthatjuk hogy milyen eszközzel tépjük fel az ajtót: simán berúgjuk-e, tomahawkkal betörjük, berobbantsuk, shotgunnal átlőjük. Viszont ennyiben ez ki is merül, mert semmilyen hatással sem lesz az akcióra. Az pedig a másik fele a dolgoknak, hogy innentől kezdve nagyjából 4-5 percenként fogunk ilyen ajtótörős mutatványt csinálni. Senki sem tudott volna szólni a fejlesztőknek hogy ez igazából ordenáréan u-n-a-l-m-a-s???

Sajnos a tűzharcok sem kárpótolnak minket, mivel olyan, hogy mesterséges intelligencia nem létezik. Az ellenfelek össze-vissza rohangálnak, hogy aztán minden átmenet nélkül megdermedjenek amíg vígan leszedjük őket. Vagy elbújnak egy fedezék mögé úgy, hogy a felső testük teljesen kilóg. Vagy csak szimplán álldogálnak egy helyben. De hogy azért pozitív dolgot is kiemeljek (talán az egyetlent az egész játék alatt), hogy a kötelező járműves rész itt bizony elég jól sikerült! Persze nem esik messze az alma a fájától és autós szakaszt kapunk, viszont ez tényleg szórakoztatóra sikeredett, még ha a Metal Gear utánérzés kocsival nem is annyira menő. Az előző Medalban voltak szerintem a legbrutálisabban szóló fegyverek. Na ezt is sikerült itt lerombolni viszont egy teljesen más ok miatt, ami viszont az eddig felsorolt negatív dolgokra is rá tud tenni egy lapáttal: a játék olyan bugos, mintha valami félkész béta verziós cucc lenne!
A hangok sok esetben eltűnnek, az átvezetők beakadnak, az ellenséget nem lehet lelőni, átlógunk köveken ésatöbb. Szóval az elején az a 200 megás javítás is bőven kevés ahhoz hogy ne keserítse meg az életünket a félkész program. Igen, talán így tudnám jellemezni a legjobban az egészet, mert bizony a Warfighter csak egy 70%-ban elkészített anyag amit majd menet közben fognak toldozni-foldozni. És hogy vajon miért is történt ez? Bizony, a Black Ops 2 a ludas, mivel az EA szerette volna kiadni a soron következő Call of Duty előtt a saját anyagát amit jelen pillanatban mi, a játékosok szívtunk meg a legjobban. Hoppáhoppá, majdnem el is felejtettem, természetesen online multit is kapunk, amibe beleöltem pár órát, de valami olyan durva szinten nélkülöz minden eredetiséget és ötletet, hogy egy idő után egyszerűen fizikálisan képtelen voltam többet játszani vele. Pedig van egy valag választható kaszt, különböző nemzetek elit alakulatai, tonnányi extra, és mégis uncsi.

A játékmódok is az abszolúte megszokottak, tényleg semmi újdonság, vagy legalább valami kevesebbszer látott ötlet. Totálisan kiábrándító. Egyébként azt sem értem, hogy miért kell a játéknak végig fogni a kezünket? Ha valakit nem tudunk lelőni, biztosak lehetünk benne hogy jön egy helikopter és felrobbantja. De a legszánalmasabb az konkrétan egy pálya, ami egyetlen egy lövésből fog állni. Szóval ahogy láthatjátok, totális bukás a Medal of Honor Warfighter. Hiába a realitásra alapuló játékmenet, a jóféle autós részek illetve a néha jól működő Frostbite 2 motor, ha egyébként úgy en bloc az egész nem több mint egy jól összerakott techdemó?
Nem is tudok megbocsájtani a programnak! Annyi potenciál lett volna benne, simán egy súlycsoportba kerülhetett volna akár a Battlefileddel, akár a Call of Duty szériával. Így viszont mit kaptunk? Egy olyan porszemet amit az idők szelei nagyon csúnyán fognak elsöpörni.