Ez így elsőre lehet, hogy valamilyen értelmetlen halandzsának tűnik, pedig higgyétek el, tényleg nem az. Tesztünk alanya ismeretlen terepen mozog, hiszen nincs nagyon olyan program, ami egyszerre próbálná meg ötvözni a platformerek ügyességi részét, miközben egy tonnányi lövedék elől térünk ki a jobb analóg kar rángatása közben.

Ismeretlen, de nem veszélytelen ez a dolog, hiszen a fentebbi műfajok önállóan is pont elég komplexek, hát még egy ilyen mixtúra esetén. A játék fejlesztőinek persze elég komoly tapasztalata van, hiszen ők hozták tető alá a Dead Nation-t, Resogun-t, illetve az Alienation-t is, hogy csak párat emeljek ki a minőségi címek közül. Most azonban úgy érzem, túl nagy fába vágták a fejszéjüket, pontosan ezért lássuk inkább a részleteket.
Az emberiség felfedezett egy új anyagot, elkezdett vele kísérletezni, ami nyilván balul sült el, így keletkeztek a gonosz robotok, akik el akarnak pusztítani mindent, mi meg jól szétrúgjuk a hátsójukat – igen, ez a sztori, de egy ilyen pjupju stufftól remélem senki sem várt többet. De hát nem is ez a lényeg, ugye. Ennél szerencsére sokkal meggyőzőbb például a grafika, ami kifejezetten pofásan fest.

Hősünk egy high-tech páncélba bújt, ami kellően badass külsőt kölcsönöz neki, szóval ez adott. A pályák, azaz világok egészen változatosak illetve dinamikusak, sokszor volt olyan érzésem, hogy most fel és le is lehet menni valahol, közben nyilván nem. A színeket szintén ki kell emelnem, mert elképesztően élénkek és vibrálóak, tényleg gyönyörű palettát kezel a program.

Technikailag persze atom stabil, egy pillanatra sem döccen meg, ami dicséretes, hiszen lesz olyan helyzet, amikor több tucatnyi valami robban fel a képernyőn egyszerre. Nyilván támogatja a 4K-t valamint a HDR-t is, így egy ilyen tévén (PS Pro-val ofkorsz) még látványosabb a dolog.

Sajnos az első döccenők akkor mutatkoznak, amikor megpróbáljuk irányításunk alá vonni emberünket. Őszintén szólva fogalmam sincs, hogyan lehetett volna jobban megoldani, de gyanítom, hogy a bevezetőben említett műfajok egybeolvasztása miatt sehogy máshogy.
Egészen egyszerűen túl sok mindent lehet benne csinálni, ráadásul egy kicsit sem áll kézre az egész. Ott kezdődik, hogy a jobb analóg mozgatásával és forgatásával lövünk, valamint az R1-el ugrunk. Erre jön az L1, ami a legfontosabb mozgást, a „becsúszást” hozza elő.

Csak és kizárólag ennek segítségével tudjuk hatástalanítani a felénk tartó bullet hell-t, mivel egy pillanatnyi immunitást nyerünk vele. Sőt, ezt kell alkalmaznunk ellenségeinken is, mivel ha így nekik megyünk, mozdulatlanná dermednek, mi meg persze darabokra lőhetjük őket. Ezt a slide-ot lehet (és kell) alkalmazni az égtáj bármelyik irányába, plusz a levegőben is, mondjuk dupla ugrás után.

De itt még nincs vége, mert az L2-vel aktiválhatjuk a matter gun-t, ami pedig a kékes színű platformokat tölti meg anyaggal, hogy használhassuk pajzsnak esetleg egy platformnak, amiről el kell rugaszkodnunk.
És igen, ha ez a túlbonyolított kezelhetőség nem lenne elég, akkor ott lesznek a kifejezetten nehéz, idegesítő ügyességi szekvenciák. Nem elég, hogy ezzel küzdünk, még a nyakunkra hoznak egy valag szemét ellenfelet, hogy teljes legyen a kép.

Ezt könnyítendően többször is eltalálhatnak minket, ráadásul viszonylag sűrűn dobnak visszatöltőt, plusz a négyzettel aktiválhatjuk a megahalál csapásunkat, amikor mindenkit kinyírunk a képernyőn.

Nem azt mondom, hogy nem lehet megszokni ezt az egészet, de az nem kevés idő lesz, ráadásul nem csak ez az egy gond van a stuffal. Sajnos elképesztően rövid lett. Összesen három világot kapunk, egyenként szintén három pályával, illetve egy főellenséggel, akik eléggé fantáziátlanok és gyengék lettek.

A szakaszok olyan 10-25 perc alatt teljesíthetőek, tehát kiszámolható, hogy pár óra alatt a végefőcímet bámuljuk. Ismétlésre maximum az biztathat, hogy egy komolyabb nehézségen letoljuk újra, így sokkal több pontot kapván, amit aztán feltolhatunk az online leaderboard-ra, megmutatván, mekkora a virtuális genitáliánk.
A harmadik gond pedig az árral van, ugyanis elég borsosan mérik ezt a szűkre szabott szórakozást. Hogy ne rossz szájízzel zárjuk le az értekezést: a zenék és hangok teljesen rendben vannak. Ilyen 8-bit jellegű prüntyit képzeljetek el mostani hangzással – én ezt imádom, plusz rettentően illik ebbe a futurisztikus környezetbe.

Az értékeléssel a fentiek miatt igazán nehéz helyzetben vagyok. Adott egy kifejezetten merész, vagány, látványos, pörgős játék, ami ha nem tolja túl a képernyőn lévő dolgokat, akkor nagyon szórakoztató. A baj csak az, hogy sokszor fullban nyomja amit nem kéne, szinte megszokhatatlan és körülményes az irányítása, plusz ha nagyon nekifekszünk, két óra alatt a végére is érünk, utána pedig maximum a kimaradt embereket tudjuk megkeresni, vagy még több pontot elérni.

Ha tehetitek, próbáljátok ki vásárlás előtt, mert lehet, hogy nagyon beránt valakit, de az ellenkezője is simán benne van. Én szóltam!