A lassan húsz éve megjelenő Mario Party sorozat nem sokat változott az 1998-as Nintendo64-es első epizódhoz képest. Az alapvetően minijátékokra építő többjátékos móka természetesen küllemében rengeteget fejlődött, azonban a koncepció mit sem változott: a Mario sorozat figuráival kell különböző nehézségű táblákon helyt állni, többnyire úgy mint egy virtuális Gazdálkodj okosan!-ban. Dobnunk kell egy számot virtuális dobókockánkkal és annyit léphetünk előre a táblán, amennyi azon van.
A dobókocká(ka)t a kontrollerrel rázhatjuk meg és dobhatjuk el. A dobott számok alapján – mint minden társasjátékban – tehetjük meg a lépéseket a starttól a célig érve. A mezőkön különféle nehezítő vagy könnyítő lehetőségek vannak, ezek takarják a Mario Party gerincét alkotó minijátékokat. Aki játszott bármelyik előddel, szinte semmi újítást nem fog találni a játékmenetben, a szivecskék gyűjtögetése, az elsőként célba jutó külön jutalmazása semmit nem változott.

Az öt táblára több mint hetven minijátékot sikerült bezsúfolni a stuffba, ami ugyan nem kevés első hallásra, azonban mivel nem nyújtanak nagyon eltérő élményt, annyira nem is hoz nagy változatosságot a játékmenetbe. A sorozat 8. része volt utoljára az, amelyikben még külön-külön haladt mindenki a pályán, az előző részben debütált a kocsiba ülős, együtthaladós móka, ami nem valami jó megoldás egy társasjáték esetében, hiszen pont az egyedül haladás élményét veszi el.
Nem tudok elég objektív lenni, ha azt mondom, számomra kétségtelenül a Bowser Party a legszórakoztatóbb játékmód, amiben rommá szivathatom a játékostársakat, vagy ha nincsenek, akkor a gépet. Ebben a módban az órási Bowser szerepében fogunk tetszelegni, aki a kiskocsiban ülő négyes csoportot kell hogy megakadályozza a pálya végére jutásban.

Időnként kis segédje, Bowser junior is segédkezik a szivatásban, de az igazi élvezet az, amikor egyenként pusztíthatjuk őket mondjuk tűzokádással, vagy éppen a falon menekülő kis csapatot nyakon csapkodva leszórni őket.

Rendelkezésünkre áll még a Bonus Games menüpont is, ahol a különböző minijátékokat tudjuk egyenként is elérni, beleértendő a Bowser-er pályákat is. Az Amiibo Party-ban miniumum egy amiibo figurával lehet részt venni, ebben a játékmódban a sorozat eredeti koncepciója szerinti játékmenetet kapjuk, mindenki külön halad a táblákon. Mario, Wario, Bowser, Toad, Luigi, Peach, Yoshi, Rosalina és Donkey Kong figurákkal lehetünk. Sajnos a megvalósítás roppant vérszegény, a táblák határozottan sivárak, unalmasak lettek.
A zenei aláfestés, a hanghatások, valamint a grafikai megvalósítás megfelel annak, amit egy ilyen játéktól elvár az ember. Harsány színek, vidám figurák és tinglitangli muzsika repít vissza minket a gyerekkorunkba.

A Mario Party 10 legnagyobb hátránya hogy mindenképp több játékos kell ahhoz hogy kiélvezzük, de online mókára nincs lehetőség, márpedig az olyan éjjeli baglyoknak mint mndjuk én, általában alszik a családja akkor, amikor nekem kedvem támadne egy kicsit társasozni.

További negatív tényező lehet némelyek szemében, hogy túl gyerekes a hangulat, viszont ha belegondolunk, pont ez a „feladata”: önfeledt, erőszakmentes kikapcsolódást nyújtani. És ennek bizony nagyon megfelel.