Nem kell globális felmérést végeznünk ahhoz, hogy lássuk, hogy a játékosok körében a háború mellett a legnépszerűbb játéktéma a fantasy. A "felturbózott középkorból" már megszámlálhatatlanul sok alkotást üdvözölhettünk, s ugyan sok közöttük az olyan, amelyek ideig-óráig kötik csak le az embert, szinte minden évben akad egy-egy igazán nagy durranás, melyet évek múltán is szívesen veszünk elő, hogy pár napig belemerüljünk a világba, ahol nem feltétlen a kard az úr, ahol a nem csak az emberek hordanak páncélt, és ahol mindig mi vagyunk a hősök. Hogy jelen cikkünk alanya a két csoportból melyikbe tartozik, az alant kiderül.
Magicka teszt következik.
/>
Ha két-három évvel ezelőtt kellett volna jellemeznem a Magickát, akkor valószínűleg azzal kezdtem volna az irományt, hogy kifejtem, mennyire sablonosak a kor játékai, s a kreativitásnak nyomát sem lehet látni. Két évvel ezelőtt a független fejlesztők száma töredéke volt a mainak, ebből adódóan sokkal ritkábban bukkant fel egy-egy egyedi játék a virtuális piacon. Mint azt már bárki kitalálhatta a fenti sorokból, a Magickát jegyző Arrowhead Games Studios is egyike az utóbbi év azon feltörekvő stúdióinak, amelyek távlati célja ugyan megegyeznek a nagyobb cégekével, tehát pénz csinálni az alkotásukból, viszont jellemzően ezt kreatívan teszik, nem a vásárlók lehúzásával. Lássuk hát, hogy mit sikerült letenni a svéd csapatnak arra a bizonyos asztalra!
Sztoriját tekintve a
Magicka nem egy elragadó alkotás, ami azt illeti, épphogy van neki egy kis sovány kerettörténete. A játék kezdetekor egy fiatal mágus felett kapjuk meg az irányítást, akinek azt a feladatot adják, hogy eredjen Hávindr városának a segítségére. Hősünk persze nem ellenkezik a paranccsal, bólogatós kutya módjára egyetért azzal, hogy csak Ő hozhatja el a megváltást az ostrom alatt lévő városnak. Így tehát útnak indul, hogy megmutassa a környék összes szörnye számára, hogy a mágusokkal nem bölcs dolog ujjat húzni.
A
Magicka legkülönlegesebb, egyben az utóbbi idők játékainak egyik legkreatívabb eleme nem más, mint a mágiarendszer, mely az Arrowhead Games alkotásában helyet kapott. A legtöbb - mondhatni összes - fantasy játékban, amennyiben varázsolni szeretnénk, mindösszesen annyi a dolgunk, hogy rátenyerelünk az előre beállított, esetleg általunk megadott gombra, és élvezzük a látványt, amint az ellenségeink rögvest lángba borulnak, vagy éppen elporladnak a szemünk előtt. Nos, a Magickában használt rendszer is hasonló alapokon nyugszik, annyi különbséggel, hogy a játék kezdetén mindösszesen nyolc varázslatot kapunk, melyekkel gazdálkodva kell még erősebb csapásokat létrehoznunk. Nincs lehetőségünk külön gombokhoz rendelni (hotkey-ezni) a varázskönyvek által feloldott mágiákat, hanem az alap varázslatokból kell "kikevernünk", azaz a megfelelő mennyiséget és sorrendet alkalmazva előhívni őket.

A játék ezen része, tehát a varázslatok kezelése meglehetősen dinamikusra sikeredett, nem egyszer vigyorodtam el örömömben, amikor egy-egy olyan dolgot fedeztem fel, amely ugyan a józan ész szabályai szerint lehetséges, mégsem láthattuk még egyetlen egyszer sem. Ha például le van szakadva a híd, nem kell kilométereket gyalogolnunk, elég, ha csak egy kis jeget fújunk a vízre, és nyomban megfagy, így járhatóvá válik. Ha az ellenségeink nagyon szívósak, érdemes lelocsolni őket vízzel, mert így többet sebzünk a villámmal.
Érdemes megemlítenem, hogy a játék nem kivételez velünk. Ez azt jelenti, hogyha vizesek vagyunk, akkor bizony minket is át fog járni a boogie-láz, ha villámokat próbálunk szórni, mint ahogyan, ha véletlenül rossz irányba küldjük a halálos sugarunkat, akkor állhat az útjában a legrettegettebb bestia, vagy a legjobb barátunk, mindenképpen csúnya vége lesz a dolognak.
Ugyan első blikkre azt hihetnénk, hogy a
Magicka a fantasy-k nagy részéhez hasonlóan szerepjáték, valójában egy ízig-vérig akciójátékkal van dolgunk. A pályák lineárisak, küldetéseket nem kapunk, mindössze előre kell mennünk, és körülbelül másfél-két percenként legyilkolni egy kisebb csoport ránk támadó szörnyet. A pálya végén vár ránk egy nagy harc, majd kezdődik minden előröl.
Tárgyakat nincs lehetőségünk felvenni, mindösszesen a kardunkat és a varázsbotunkat tudjuk lecserélni, ha találunk jobbat az éppen aktuálisnál. Persze a szablyának nem sok hasznát vesszük kalandozásunk során, így ha az alap pengével rohangálunk a koboldok között, akkor sincs semmi probléma.
Az előző év végén olvashattatok a Deathspankről itt, a GCO hasábjain, melynek egyik legfontosabb tulajdonsága nem más volt, mint a véget nem érő poénáradat, amit a játékosra zúdított. Noha a
Magicka ilyen téren nem ér fel a Hothead Games alkotásához, mégis nyugodt szívvel ajánlom bárkinek a játékot, akinek az a vágya, hogy a vicces oldaláról ismerje meg az Arrowhead Games által megalkotott univerzumot. Külön kiemelném az achievementeket, melyeken végignézve nem egy film fanatikusnak fog mosolyra húzódni a szája.
A fentiek alapján úgy tűnhet, hogy az Arrowhead Games egy nagyon megnyerő, magával ragadó alkotást tett le az asztalra, s noha ez az állítás részben igaz, sajnos a játék több sebből is vérzik. Ugyan a játék már hivatalosan is kapható, jelen teszt írásakor naponta jönnek hozzá az újabbnál újabb javítások, melyek próbálják javítani a játszhatóságot.

Egyrészt a játék kezelhetősége hagy kívánnivalót maga után. Mint azt már említettem, a program nem kivételez velünk, így míg mi jókat röhögtünk más játékokban azon, hogy a földre küldött ellenségeket ugyanúgy tudtuk sebezni, amíg próbáltak feltápászkodni a talajról, ezt most visszakapjuk. Nem egyszer történt meg, hogy semmit sem tehettem a halál elkerülése érdekében, hála a koboldíjászoknak. Az egyik földre küldött, s mire pont felálltam volna, addig elért a másik szörny nyila, amitől ismét padlót fogtam. Újra megpróbáltam felkelni, de ismét csak ugyanúgy végződött minden. A varázslatokat sem mindig arra küldi névtelen kis mágusunk, amerre mi szeretnénk, így nem egyszer kellemetlen módon megfordulhat a csata állása, ha egy-egy elvétett sugár után túlságosan is közül kerül hozzánk az éppen aktuális ellenség.

Ugyan a játék nem túl felhasználóbarát kezeléséhez idővel hozzá lehet szokni, azt nem tudtam megbocsájtani, hogy a készítők ennyire elbaltázták a mentési lehetőséget. A programban nincs arra lehetőségünk, hogy szabadon mentsünk, mindösszesen a nagyobb boss-ok előtt található néha-néha egy-egy ellenőrzőpont. Mint azt már említettem korábban, a játékban körülbelül másfél percenként kell csatároznunk (bár ez az érték inkább egy perc), így a veterán játékosok már kisakkozhatták, hogy mi is a fő probléma: ha meghalunk, rengeteg harcot kell megismételnünk, ami roppant monotonná, egy idő után pedig idegesítővé teszi a játékot. A
Magicka ugyanis nem számít könnyű alkotásnak, ezt az érzést pedig csak növeli a szabad menthetőség hiánya.
A játék egyik legerősebb pontja kétségkívül a kooperatív játékmód. Egy varázsló erős, ezt senki nem vitatja, na de mi a helyzet akkor, ha egyszerre négy köpenyes szórja a szikrákat a harctér négy különböző pontján? Bár, mindez nagyon jól hangzik, egyelőre még csak jövő időben beszélhetünk epikus csatákról, ugyanis a
Magicka szinte játszhatatlan ilyen módon. Az online játékok laggolnak, rengetegszer kapcsolnak szét a szerverek is, egyszóval minden, csak nem élvezet így játszani.
A játék kinézetére nem szeretnék túl sok karaktert áldozni. Néhány éve még szépnek számított volna a látvány, ma már kissé kopott a grafika, de ez ne jelentsen senkinek se akadályt!
A hangok terén vegyesen tudok nyilatkozni. Egyrészt az effektek rendben vannak, és a játék muzsikája is egész kellemes. A szinkronnal elméletben nem lenne semmi baj, gyakorlatilag azonban számomra eléggé zavaró lett. A játékban nem létezőt nyelven beszélnek, akár a The Sims szériában, csak éppen egy kis északi beütéssel. Lehet, hogy csak nekem szúrta a szemem - pontosabban a fülem -, de roppant zavarónak találtam, hogy teljesen mást hallok, mint amit olvasok, így nem egyszer elvesztettem egy-egy hosszabb monológ során a fonalat, mert önkéntelenül is a hallott szövegre figyeltem, nem pedig arra, ami éppen a szemem előtt volt. Szerencsére azonban, mivel a játékban az egyetlen feladatunk az, hogy előre haladva küldjünk át boldog-boldogtalant a másvilágra, nagyon nem okozott problémát az, ha egy-egy sor fölött átsiklott a szemem anélkül, hogy megértettem volna a jelentését.

A fenti sorok fényében úgy tűnhet, hogy a játék nem sikerült valami jól. Nos, ez részben igaz, de nagyon fontos megemlítenem, hogy a cikkben foglaltak a jelenlegi állapotokat tükrözik. A programot folyamatosan foltozzák a készítők, így mire ez a teszt megjelenik, valószínűleg már sokkal kevésbé lesznek jelen a zavaró dolgok. Amennyiben a svéd csapatnak sikerül rendbe tenni a
Magicka online részét, s netán egy kissé felhasználóbarátabbá tenni a játékot - például gyakoribb ellenőrzési pontok beiktatásával -, akkor egy egész kellemes alkotással lesz gazdagabb a fantasy játékok hatalmas birodalma.