Lumines Supernova teszt

A Lumines Supernova hozza a marokkonzolon lefektetett, frenetikus hangulatot, az addiktív játékmenetet és még számos bónuszt, Tetsuya Mizuguchi csapata ismét kitett magáért, ezt jó előre leszögezhetjük. Ha netán egy kő alatt lapultál volna mostanáig, elzárva a külvilágtól, felvázoljuk, hogy érthető legyen, miben rejlik a Lumines csábos varázsa. Adott egy négyzetrácsos felület, ahová fentről kockákká összeállt blokkok hullnak, minden pálya esetében csak két eltérő színű, négy kisebb kockából felépülve. A kis kockák különböző színvariációkban állhatnak össze a kétszer kettes tömbökön belül, a mi dolgunk pedig a blokkok elforgatása és elhelyezése. Ily módon rendszerezzük őket, hogy lehetőleg az azonos színűek alkossanak minél nagyobb tömböket, majd kemény pontokért eltüntethesse azokat a pályán meghatározott időközönként végigsöprő, vertikális pásztázó húr, becsületes nevén Time Line. Amennyiben négy azonos színű kis kocka egy nagyobb kockává áll össze a játéktéren, akkor az köddé válik, amint eléri a balról jobbra haladó, függőleges Idő Vonal scan-sugár.

Ha csupán ennyiből állna a híres Lumines, már remekül szórakoznánk, pedig az innováció jóval túlmutat ezen. Minden egyes művelet, gombnyomás, az adott téma alatt futó zenéhez passzoló hangeffektet produkál, tehát ahogyan forgatjuk és pakolgatjuk, majd beillesztjük a tömböket a kiszemelt helyekre, kiegészítjük az általa keltett hanghatásokkal a muzsikát. A pásztázó nyaláb szintén generál hangokat, amikor eltűntet egyesített blokkokat, és ha ügyesen manőverezgetünk, hangzatos audio elemekkel toldjuk meg a felcsendülő zenei anyagokat. A ritmus egyáltalán nem lételeme a játéknak, a gép nem pontozza őket, azokat magunk szórakoztatására próbálhatjuk meg minél hangzatosabbá kalapálni. A lényeg, a fókusz azon van, hogy ne érjék el az aláhulló blokkok a négyzetrács tetejét ? ergo ne hagyjuk betelni a játékteret -, mert különben bekövetkezik az elhalálozás, és kezdhetjük, előröl az egészet, akárcsak a klasszikus Tetris-ben. A vizuális, illetve audio változatosságot a tonnányi skin, azaz háttér téma, és az ahhoz tartozó, egyedi zenei anyagok biztosítják, olyan élvezetes egészt alkotva, amilyet még nem igazán pipáltunk a műfajon belül.


Bizonyos időnként egy vadonatúj témára váltunk, vadonatúj zenével, amely újabb tempót és újabb színpárosítású, mintázatú kockákat hoz a képbe, tehát úgyszólván durván három percenként teljesen átöltözik az egész játéktér, persze skin váltásoknál az adott állásunkat folytatjuk minden esetben tovább, a folyamat nem szakad meg, csak átalakul egy egészen új világgá. A zavarba ejtő változatosságnak van egy huncut hátulütője is, hajlamos alaposan összezavarni a látásunkat, érzékelésünket, és az összpontosításunkat, hol átláthatóbbá téve az egészet, hol pedig teljesen megkavarva a pontvadász gamer-ek folyton változó reakcióit. További nehézséget okoznak a tempó váltások, minden szinten más és más gyorsasággal pörögnek a dolgok, vonulgat a pásztázó húr, ez naná, hogy erősen kihat a koncentrációnkra is. A felvázolt módozat a Lumines Supernova gerince, őt a Single Player Game-n belül, a Challenge Mode-ban leljük, amely további két részre bomlik, Basic és Advance szintekre. Érdemes mindkettőt kipróbálni, hiszen teljesen eltérő skin-ekkel és zenékkel szórakoztatnak.

#tv#

A menüben mellette, jobbra elhelyezett Skin Edit módozatban a már megnyitott témáinkat rendezhetjük tetszőleges sorrendbe, majd játszhatjuk az általunk kreált sorozatot. Itt a lényeg nem változik, a szabályok maradnak, csupán mi határozzuk meg, hogy a szintek milyen egymásutánban következzenek a custom játék folyamán. A Time Attack szekcióban 60, 180, 300 és 600 másodperces időintervallumok alatt bizonyíthatunk, az általunk választott időkorláton belül kell minél több blokkot megsemmisítenünk, semmi extra, ez esetben a gyorsaságunkra helyeződik a hangsúly. A Supenova-ban debütáló Dig Down Mode viszont már alaposan felborítja a megismert rendszert, ugyanis itt eleve egy meghatározott vastagságú tömb alapba kell belevájnunk egy lyukat, hogy elérjük a pálya legalját, erre csak korlátozott időkeret áll a rendelkezésünkre. Izzasztó módozat, jó idegek és kombinatív látásmód szükségesek. Tovább lapozgatva a Puzzle Mode-ba botlunk, ebben, a nevéből kifolyólag különféle alakzatokat kell kiraknunk a pályán, a megmintázandó formációk között van tulipán, kígyó, kérdőjel, rombusz és rengeteg más, furfangos alakzat.

Végül pedig a Mission zárja a szingli móduszok érezhetően gazdag sorát, a listán felsorolt küldetések előre kikötnek egy-egy feltételt, a pályán elhelyezett leosztásokat kell egy, vagy adott esetekben több lépésből eltakarítanunk. Nincs sok lehetőségünk ? számos esetben csak egy -, a megfelelő lépéseket kell valahogy kiötlenünk és jön a következő, gondolkodásra késztető misszió. Multizni is tudunk, ha betoppan egy vendég a kiskapun. A többjátékos szekcióban sajnos csak egy mellettünk helyet foglaló játékossal mérkőzhetünk, az online multi kimaradt a képletből, mely mondanom sem szükséges, óriási hiányosság, nincs mentség, ez szigorúan felvésendő a negatívumok egyébként igen kurta listájára. Aki rendelkezik némi muzikális érzékkel, akár saját anyagokat is szerezhet a vadonatúj Sequencer menüpontban, ez gyakorlatilag egy digitális zeneszerkesztő szimplára butított változata, előre eltárolt hangmintákból mazsolázgatva dobálhatunk össze zenei matériákat, amelyeket azután felhasználhatunk a játék ritmusos aláfestésére.


Megadhatjuk a kívánt tempót, majd ötféle hangszer, egyenként húsz hangmintájából válogathatunk. Ha ügyesen pakolgatunk, egészen remek kis csörömpöléseket pattinthatunk össze, persze előtérben az elektronikus zenei irányzat lesz. A zenék szerkesztése képes kitolni órákkal a Lumines Supernova szavatosságát, amennyiben szívesen kísérletezgetünk a különféle hangok egymáshoz passzintgatásával. Persze a száraz tényeken túl Lumines egy roppantul hangulatos, számos szempontból egyedi alkotás, amellett, hogy a legfőbb inspirációt nyilvánvalóan a Tetris nyújtotta, sikerült annyi különleges dologgal felruházni, hogy az napjaink megnövekedett elvárásait is maximálisan kielégítse. A Lumines Supernova óriási előnye, hogy egy vérbeli, kortalan szórakozás, egyszerűségében az ereje, ettől kezdve épp úgy lehet light-os casual célpont, mint elvetemült, harcore score vadászat. Trófeások szintén kényeztetve, itt-ott beszedhetünk belőlük párat, csak, a teljesség kedvéért.


A puzzle műfaj könnyed móka, mindenkinek van legalább egy kedvenc darabja a kategóriában, viszont ilyen hangulatos, igényesen megkomponált kirakósdit keresve sem találunk a kínálatban. Igazán színessé az egyszerű koncepciót a látványos, feeling-es és témában széles skálán mozgó, dinamikus hátterek, zenei darabok teszik. A background-ok mindegyike animált, folyton mozgolódik, változik, egyszóval kellemes a szemnek az akció hevében. Példaként felhozhatjuk a LittleBigPlanet skin-t, de Mizuguchi-ék úgyszintén örömmel dolgozták fel a kávé élvezetét egy szürreális megvalósítással, sőt szintén megemlékeztek a 8 Bit-es korszak pixel figuráiról egy hangulatos szint erejéig. A Lumines-ról szuperlatívuszokban illendő beszélni, és legyünk őszinték, rászolgált a rengeteg elismerő jelzőre, mert képes órákig a tévé elé láncolni, nem anyázós, nem agyérgörcsös élményekkel leszünk beljebb, hanem a logikai játékok által nyújtott, színtiszta élvezettel. Sikerült számtalan dolgot belepumpálniuk a nagy konzolos műbe, rengeteg, egymástól erősen különböző téma, hozzá tartozó zenékkel és hangeffektusokkal.

A minijátékok száma úgyszintén impozáns, úgy érzem, mindent kihoztak a témából, amit csak lehetett. Az első pillantástól érződik rajta a minőség, már a főmenü dizájnos stílusától is állt a szőr a kezemen, majd ez csak fokozódott és kitartott végig a játékkal eltöltött napok alatt. A Lumines kitölti azt a lyukat, amit néhány puzzle alapmű hagyott üresen, felvillanyoz, és újbóli játékra csábít, az egyhangúság érzését a legkevésbé sem kelti bennünk, napok, sőt hetek után sem. A Supernova-t elővehetjük lehangoló, esős napokon, betolhatjuk egy házibuli kellős közepére, vagy éppen szeretett kedvesünk társaságában áll helyt gond nélkül, mert minden tulajdonsága pontosan a helyén van, lefoglal és szórakoztat, vér és erőszak, történet és horror nélkül. Nem csupán gondosan kidolgozott, majd megvalósított elgondolás, hanem egy megtermett adag stílusorgia, a legjobb fajtából, sohasem volt még a kockapakolgatás ehhez hasonlóan élvezetes módon tálalva, fejet hajtunk a Q Enetertainment munkássága előtt.


A Lumines Supernova a bukszánkat sem üríti ki, durván két-háromezer Forintnyi devizáért letölthetjük a PlayStation Store-ról és hosszútávra el vagyunk látva kirakós élvezetekkel. Ha kedvesed eddig viszolygott a konzoloktól, ezzel bepróbálkozhatsz nála, sanszos, hogy rákap az ízére, és le sem vakarod majd a Dual Shock-ról és ha netán fordítva sülne el? Akkor természetesen mossuk kezeinket. A két portábilis előd után kötelező vételnek minősítettem, és mint azt a szavaim is hűen tükrözik, a lehető legjobb bizniszt csináljuk vele. Megunhatatlan, lerakhatatlan, egy igazi puzzle ékesség. Szerettük, szeretjük és fogjuk is, akár útközben, akár mobiltelefonon, akár egy Dual Shock 3-at szorongatva. Amennyiben lapul még néhány fitying az account-unk bukszájában, elkölthetjük egy add-on pakkra, megtoldva ezzel az alap játékot további, klasszikus skin-ekkel és játékmódozatokkal. Mizuguchi-san, a legmélyebb tiszteletem!

#tv2#