Lost Planet 2 teszt

/>Azt talán minden különösebb spoiler nélkül kijelenthetjük, hogy a sorozat első részében volt egy meglehetősen ikonikus főhős, Wayne, akivel nagyon komoly tetteket hajtottunk végre annak érdekében, hogy a zord körülményekkel rendelkező E.D.N. III bolyó lakhatóvá váljon. Nyilván nem meglepő, sikerrel jártunk, a Lost Planet 2-ben láthatjuk is, hogy mivé vált a valamikori jeges világ. Bár a bolygón továbbra is találunk havasokat, már előkerült a növényzet, sőt, helyenként dzsungel borítja a felszínt, ami azért érdekes, mert mindösszesen nagyjából egy évtizeddel járunk az első rész után. Mindegy, részletkérdés, az viszont már kevésbé az, hogy a Capcom vajon milyen felindulásból vetette el a történet egyenes irányú folytatását? Merthogy a második "elveszett planéta" betöltését követően egyrészt egy nagyon arctalan sztorit kapunk, aminek se eleje, se vége, de még csak normális közepe sincs, adott néhány idétlen frakció, akiket mind egy közös cél felé irányítunk, hol az egyik élén, hol a másik élén tűnünk fel, a cél, hogy a másikat eltegyük láb alól.

Hogy mennyire volt szerencsés választás ilyen formában átdolgozni a történetvezetést, az szerintem egyértelmű, semennyire, hiszen amennyire az első rész meséje vitt minket előre, úgy itt most csak kapkodni fogjuk a fejünket, hogy éppen hol vagyunk, mit csinálunk, és mire kiismernénk az adott frakció céljait, valamint kulcsfiguráit, arra már ismét egy másik oldalon harcolunk, hol egy dzsungel mélyén, hol dacolva a hóval és faggyal, hol az űrben, hatalmas robotokkal, valamint súlytalansággal a középpontban. Változatosság tehát lesz, ezzel felesleges vitába szállni, lényegesen más lett a teljes Lost Planet koncepció ezzel a színes-szagos, élőbb környezettel, ugyanakkor ez sajnos a történet rovására is ment, ami így tulajdonképpen leginkább egy ZS-kategóriás, semmiről sem szóló akciófilmhez hasonlít. Persze van azért, ami bőven kárpótolni fog minket ezért a hiányosságért, hiszen az E.D.N. III megmentésével nem csak kizöldülésével változott meg a planéta, hanem a rajta uralkodó szörnyek méretei is lényegesen megnőttek. Aki pedig emlékszik, már az első epizódba is mekkora dögökkel akasztottuk össze bajszunkat, az már itt és most elkezdte dörzsölni a tenyerét.

Merthogy bár változott a történet, változott a teljes bolygó is, a játék menete megmaradt olyannak, amilyennek valamikor megszerettük. A kitűzött cél felé - a semmit mondó sztori vonalán haladva - ugyanis ugyanazt az akciótól hemzsegő, látványos, hátsónézetes, sci-fi beütésekkel rendelkező élményt kapjuk, mint korábban, a megnőtt szörnyek pedig csak még komolyabb kihívást jelentenek majd. Ami érdekesség lesz a program betöltését követően, hogy a kampányon belül nem fogunk sem start, sem egyéb opciókat találni, hiszen ezt a módot a quick match-re kattintva indíthatjuk. Hogy miért van ez? Nos, a válasz egyszerű, kezdeném ott, hogy a Lost Planet 2 folyamatos internetkapcsolatot igényel, amennyiben ez nincs, nem fogunk tudni vele játszani. A folyamatos kapcsolódás azért kell, mert a kampány maga egybeforrt a kooperatív móddal, így tehát ha nem is hívunk be senkit sem a játékba, akkor is három másik, meglehetősen butácska, gép által vezérelt társak kísérnek majd minket utunkon. Hogy mennyire volt jó ötlet összeolvasztani ezt a két eshetőséget, arra a válaszom semleges, nem zavaró ez a rendszer, ugyanakkor az átlagos játékos valószínűleg öt percig bújja majd a kézikönyvet és a keresgél a menüben, hogy mégis hol kell elindítani azt az átkozott történetet.

Ami nem tetszett, hogy a teljes kampány olyan volt, mintha valami nagyon elrontott többjátékos módot töltöttem volna be. A pályák elején rajtra indulunk, aktiválni kell az előttünk álló területeket, amelyek így respawn pontok lesznek, akárcsak az ilyen jellegű multis játékmódokban, majd a cél elérésével a játék visszaszámol, és csak úgy lép tovább. Szintén nem tudtam megbarátkozni azzal sem, hogy a legtöbb terület után a program egy értékelést készít, hogy miképpen szerepeltünk az adott szakaszon belül, és ez nagyjából 5-10 percenként megtörténik - ergo területenként -, ami nagyon szaggatottá, vontatottá teszi a kampányt. Fogalmam sincs kinek az ötlete volt ilyen módszert alkalmazni, de bitófán a helye, ez nem is lehet kérdéses. Egyébiránt, mint olyan, a játék menete is kapott némi újdonságot, a fagyhalál számunkra már nem jelent komoly gondot, lévén a meghódított bolygó hőfoka megfelelő lett, így a begyűjtött trutyikkal képesek leszünk például visszavarázsolni saját vagy csapattársaink életerejét, de támadásra is felhasználhatjuk a narancssárga löttyöt. Az opció átgondolása jól sikerült, azonban a gyakorlati alkalmazása már sajnos hagy maga után kívánnivalót.

#tv#

A csaták ugyanis a Lost Planet 2-ben brutálisan pörgősek, a legtöbb esetben általában nagyon kemény és sok ellenféllel fogunk farkasszemet nézni, fedezékrendszer nincs, így jobb híján saját tűzerőnket kell bevetnünk a cél érdekében. Ha szorul a hurok, akkor lehetne bevetni ezt a gyógyítós témát, de mivel a lövésektől vagy nem tudunk mozdulni, vagy úgy feldöntöttek minket, hogy, mint részeg fetrengünk a kocsma melletti árokban, nem tudjuk majd feltölteni életerőnket, mert ahhoz bizony fedezékbe, nyugodt környezetbe kellene vonulnunk. Ez pedig csak egy a sok-sok apró bakiból, amit az illetékesek elkövettek a program fejlesztése közben, persze akad azért legalább ennyi pozitívum is, így például a sokat emlegetett óriási szörnyetegek, avagy a boss-ok még mindig látványosak és kellő kihívást nyújtanak, a VS-ek, avagy a használható robotok továbbra is kielégítik a zúzásra éhes fanatikusokat, a játék menete pedig, az apró hibák, valamint az unalmas sztori ellenére is változatos, izgalmas és nem utolsó sorban látványos. Ha szüntelen akcióra vágysz, azt itt biztosan megtalálod majd!

Hogy jól érezzük magunkat, változatos, az egyszerűtől az überbrutálisig terjedő skálán fellelhető fegyverarzenálból válogathatunk majd csettegőket, ezeket a pályákon elszórva szedhetjük fel, és kelleni is fognak, méghozzá a skúlókkal egyetemben, mert egy nagyobb szörnyetegbe például nem túlzás azt állítani, több tonnányi ólmot is bele kell pumpálni ahhoz, hogy elnyugodjon végre. A pályákon elszórva a fegyverek és a VS-ek mellett különböző páncélokat és egyéb járműveket is találunk majd - utóbbinál senki se gondoljon komoly dolgokra -, de ajánlatos összebarátkozni beépített csáklyánk használatával, ami gyakran húzhat ki minket a bajból, elég csak a nagy tűzharc kellős közepén kinézni egy platformot, kilőni a csáklyát, majd a beépített csörlőnek hála néhány másodperc múlva kint is vagyunk a kutyaszorítóból. A program egyébként kapott egy semmitmondó fejlődési rendszert is, amit majd a többjátékos módban használhatunk ki. Ez a lehetőség a fentiekkel egyetemben semmiben sem különbözik a konzolos változatoktól, van azonban a PC-s Lost Planet 2-nek olyan oldala, amit érdemes kiemelni, mert vagy jobb, vagy rosszabb a játékgépes változatoknál.

Kezdjük első körben talán az irányítással. Aki játszott már valaha olyan videojátékkal, amit a Capcom portolt konzolról, az tudja, hogy a vezérléshez ajánlott kontrollert beszerezni, mert a hagyományos billentyűzet + egér kombinációval aligha lesz sikerélményünk. Ez a helyzet most is, sajnos az irányítással komoly gondok akadnak, nem beszélve a kamerakezelésről, ami gyakran képtelen alkalmazkodni az óriásira nőtt ellenfelekhez, és elég gyakori az is, hogy belelógnak a képbe a tereptárgyak, így tulajdonképpen semmit sem látunk az ellenfélből. Itt érkezett viszont el a pillanat, hogy az izgalmas és változatos játékmenet mellett megemlítsük a PC-s Lost Planet 2 egy olyan pozitívumát, aminek hatására az összes fenti negatívumot elfelejthetjük, lévén bár már konzolokon is jól nézett ki a játék, az illetékesek PC-n valami irdatlanul szép külcsínt varázsoltak hozzá. Ezt nem lehet leírni, ezt bizony látni kell - a mellékelt képeken próbálom prezentálni -, hogy egyszerűen gyönyörű, amit a Capcom itt összehozott. A környezet, a karakterek, az összes részlet velejéig kidolgozott, csillog-villog, és egyszer sem érezzük azt, hogy hiányérzetünk lenne, márpedig egy ilyen színes és nagy világban ezt kivitelezni nem egyszerű feladat.

A kinézet és a grafikus motor csodái mellett mégis akkor fogjuk elhagyni az állunkat, amikor az óriási, tulajdonképpen panelházakban mérhető nagysággal rendelkező szörnyekkel fogunk megküzdeni. Valami eszméletlen élmény még így képernyőn keresztül is felvenni a harcot egy akkora pókfélével, ami - nem túlzás - ezerszeresen nagyobb a játékbeli hősünknél, és a legjobb, hogy az egész nem tűnik műanyagnak, valóban elhisszük majd azt, hogy igen, ez itt egy brutális pók, ami él, ami létezik, ami az életünket akarja. Szavakkal leírhatatlan, hogy mekkora élményt és milyen látványt jelentenek az ilyen jelenetek, gyakran még fényképezni is elfelejtettem a döbbenettől. Természetesen mindennek sajnos ára is van. A Capcom bár készített egy összetett benchmark-ot a játékhoz, azt ne tekintsük teljes egészében mérvadónak, hiszen ami szerinte korrekt FPS szám, az a valóságban egyáltalán nem az, hiszen a Lost Planet 2 megköveteli magának a négy magos processzort, az 512 MB-nál több V-RAM-mal rendelkező grafikus kártyákat, és 2 GB RAM-nál semmivel sem lehet kevesebb a gépben - Vista és Windows 7 alatt ez is kevés -, máskülönben le kell mondanunk a brutális kinézetről, amit a Capcom itt összehozott nekünk.

Ennyivel pedig le is zárhatjuk ezt a tesztet, lévén felesleges tovább tépni a szánkat, a Lost Planet 2-nek ugyanis bár megvannak a maga hibái, de legalább annyi pozitívuma is van mellé, amivel kompenzálja ezeket, és a végeredmény egy korrekt videojáték, ami nagyon hiányzott volna a PC-s játékosoknak a gyűjteményéből. Akadnak elbaltázott újdonságok, akadnak hiányosságok, lehetett volna ennél jobban optimalizálni is a grafikus motort, de az az utánozhatatlan hangulat, az a semmivel sem összehasonlítható, akciótól túlfűtött játékmenet, amit csak ez a sorozat képes adni az embernek, az a helyén van, és jelenleg ez a legfontosabb. Ha szeretted az első részt, és szeretnél annál többet, monumentálisabbat és nem utolsó sorban szebbet kapni, akkor a Lost Planet 2-ben biztosan nem fogsz csalódni. Természetesen az apró bakik miatt azért ajánlott egy erősebb idegrendszer... Ezek után mégis kíváncsian várjuk, hogy a Capcom mit alkot a harmadik epizódban, hiszen ezek után vétek lenne nem trilógiává bővíteni a szériát. Ugye ti is így gondoljátok?