Lost Words: Beyond The Page teszt

A Lost Words: Beyon The Page alapvetően tartalmaz minden olyasmit, amit a bevezetőben emlegetett alkotásokban megkedveltünk, de mindjárt elmerülünk benne jobban. Az életútja érdekes: eredetileg Stadia-ra jelent meg még tavaly, de pár napja befutott PC-re, az XBox/PS kettősre, valamint a Nintendo masinájára. Bevallom, teljesen radar alatt mozgott az alkotás és a tesztpéldány kiutálása előtt még csak nem is hallottam róla, pedig meglehetősen patinás pedigrével rendelkezik.

A sztorit például Rhianna Prachett írta (Sir Terry Prachett lánya), de már a megjelenés előtt is begyűjtött jópár díjat. Ha ránéztek az értékelőre, akkor látható, hogy egy valóban remek alkotásról beszélhetünk, ami azért nem tökéletes, de kétség kívül, vétek lenne kihagyni, főleg ha szereted a hasonló műfajú elbeszéléseket.

Nem, haver, nem hozok cigit a boltból

Történetünk Izzy-ről, a brit kiskamaszról szól. Születésnapjára kap egy naplót, amiben a vele történt dolgokat örökíti meg, illetve beszél közvetlen családjáról, de hőn szeretett nagymamájáról, Gran-ről is. Ezzel párhuzamosan kiderül róla, hogy fantasy író szeretne lenni felnőtt korában - a cselekmény második fele tehát egy általa megálmodott fantáziavilágban játszódik.

Sajnos azonban az élet úgy hozza, hogy nagymamája stroke-ot kap és kórházba kerül, ezzel együtt pedig a kislány az érzelmek szinte teljes palettáját átéli, amit a naplójában örökít meg, ezek mentén formálván a kitalált unvirezumát is. Nem lőnék le több dolgot az elbeszélésből, mert alapvetően nagyon jól ábrázolja, hogyan kell megküzdenie olyan dolgokkal egy tényleg kislánynak, amivel sokszor még mi, felnőttek sem boldogulunk.

És hogy lesz ebből épkézláb játék, kérdezhetnétek teljesen jogosan. Nos, ezt két részre lehet bontani. Az első fele arról szól, amikor Izzy a napi eseményeket meséli. Ekkor kapunk egy stilizált kislányt, akivel a hasábokon megjelenő mondatokon kell haladnunk - néha kiszínezett szavakra ugrálunk, illetve cuki kis pöttyöket gyűjthetünk be, amik egy-egy extra szöveggel tarkítják a mondanivalót. Szóval ez a rész abszolút a mondókára koncentrál. Ellenben ahogy átkerülünk a másik, fantázia szülte helyre, rögtön más lesz a leányzó fekvése.

Nahát, itt a nyár!

Ekkor egy tulajdonképpen klasszikusnak mondható platform anyaggal van dolgunk, ahol az egyetlen extra az úgynevezett szómágia használata lesz. Heroinánk (akinek kiválaszthatjuk nevét) rendelkezik egy mágikus könyvvel, amiből segítő szavakat tud megidézni: a "rise" használatával különféle platformokat tud felemelni, míg a "repair" lerombolt dolgokat állít vissza eredeti állapotába.

Nagyjából 8-10 ilyenre tehetünk szert a kaland alatt, használatuk pedig teljesen magától értetődő lesz. Ezen kívül csak ugrálni fogunk, valamint gyűjtögethetünk elszökött szentjánosbogarakat - utóbbi kihatással lesz az egész végére is. A külcsín alapvetően nagyon szép: gyönyörű színpalettával dolgozik a program, valamint a kézzel rajzolt elemek remekül passzolnak az egész atmoszférába.

Ahogy változik Izzy hangulata, úgy alakul a környezet: míg vidámabb perceiben abszolút burjánzó, fantáziadús minden, addig a borúsabb időkben természetesen a sötét, komor, mogorva gondolatok és színek dominálnak. Sajnos ideje, hogy beszéljünk azokról a tényezőkről, amik hatással voltak a végső értékelésre. Az első ilyen a játékmenetben keresendő. Alapvetően végtelenül egyszerű és tulajdonképpen mindenféle kihívást nélkülöző a kaland.

Gyere haver, igyunk meg egy sört

Ha esetleg elhalálozunk, akkor a legközelebbi checkpointon manifesztálódunk. De erre nem nagyon fog sor kerülni, maximum ha elvétünk egy-egy ugrást. A szómágia használata egyenesen rettenetes: az L2 megnyomásával előhívjuk a könyvet, majd pedig egy kis kék pacát kell a kiválasztandó szóra manővereznünk a jobb analóg karral (ez az izé amúgy végig a hősnő körül lebeg), majd pedig vissza kell lebegtetnünk a "szófelhőt" a használni kívánt felületre.

Ez elképesztően lassú és körülményes, arról nem is beszélve, hogy az átok felhő felhasználás után sem tűnik el, hanem ott pöffeszkedik - ha éppen négy ilyet lövünk el, akkor még korrektül ki is takarják a játékteret. Érdekes módon technikai gubancok szintén vannak: az emlegetett kék fénygömb haladása nem folyamatos, szabad szemmel is jól láthatóan darabos, de ugyanez igaz lesz néha a kamerára is.

A történet és annak tálalása alapvetően remek (legalább közepes angol nyelvtudás hiányában el se gondolkodjunk a vételen), okos és jól megírt a szöveg, viszont a "girl power" néha indokolatlan helyen és időben tört elő belőle. Egy 8-9 éves kislány szájából fura volt bizonyos mondatokat hallani - sokkal inkább tudom elképzelni hogy ezek Rhianna Prachett gondolatai, viszont emiatt nem hiteles néha a mondanivaló. Nagyjából három laza délután alatt a végére lehet érni egyébként, vagy ha nagyon nekifeszülsz, akkor inkább bő kettő lesz az. Korrektnek mondható áron elérhető, nagyjából a még fogszívás nélküli összeget kérik el érte.

Így érzem magam egy Fortnite menet közben

Az összkép természetesen abszolút pozitív. Tényleg jól esett egy ilyen emberi alkotással játszani, főleg úgy, hogy a készítők nem alibizték el az egészet. Narratív alapokon nyugszik, ennek rendeltek mindent alá és ez remekül áll neki. Igen, az emlegetett hibák abszolút jelen vannak (patch sem érkezett a tesztelés bő egy hete alatt), de ezekkel meg együtt lehet élni.

Szóval, ha szeretnél átélni egy érzelemdús, bár inkább szomorkás hangvételű kalandot, akkor ne habozz a vétellel, nem fogsz csalódni a Lost Words-ben. Ugyan nem éri el például a Journey zsenialitását, de azt határzottan állítom, hogy jóval több ilyen alkotás kellene a futószalagon érkező open world izékkel szemben. Mert sokszor a lélek jóval több, mint a 4K felbontás és FPS szám.