A különféle Lego-epizódokat ugyanis mindig körüllengte egy különleges atmoszféra, ami természetesen maximálisan igaz és érvényes a Lego The Lord of the Rings-re is, valamint a közelmúltban készült többi felvonásra, és többnyire ez az a különlegesség, ami miatt a franchise még mindig él és virul. Ki tudna ugyanis ráunni arra, hogy a moziból vagy a könyvek, netán képregények oldalairól megismert történeteket és szereplőket kifordítva, kellő iróniával felvértezve, mindemellett pedig a lego építőkockák koncepciójával felvértezve láthatjuk viszont? Jobban belegondolva, ugye, hogy senki?
Ez a különös varázs természetesen maximálisan jellemzi – méghozzá már az első másodpercektől fogva – a Lego The Lord of the Rings-t is, amit a Traveller’s Tales csapatának sikerült rendkívüli módon kifiguráznia, talán még jobban is, mint eddig bármi mást, amihez hozzányúltak. Természetesen a kifigurázás jelen esetben sem jelenti azt, hogy idióta poénokkal megsértik a rajongókat, netán éppen a készítőket – esetünkben ugyebár a jogtulajdonost -, sokkal inkább azt, hogy a lego-univerzumot egy esetlen, ügyetlen és végletekig aranyos köntösben mutatják be nekünk a készítők, de közben maximális tisztelettel közelítenek az eredetihez is. Így történhetett meg, hogy a játékban – végre, végre, végre – nem csak a filmekből jól ismert jeleneteket élhetjük át, hanem a készítők a jóval bővebb és érdekesebb könyvekből is merítettek ötletet, méghozzá nem is keveset, sőt, amennyiben úgy gondolták, hogy a koncepció megköveteli, természetesen tovább is álmodták J.R.R. Tolkien csodálatos világát, ami természetesen nem annyira a párbeszédekben, mint a cselekményben nyilvánul meg. Természetesen a fő sztoriszálhoz egy kicsit sem nyúltak a fejlesztők, csak a körítést színezték meg, így olyan jeleneteket is átélhetünk, amelyeket garantáltan soha nem is láttunk és nem is olvastunk. Ez az a momentum, ami miatt még a legnagyobb Gyűrűk Ura rajongónak is érdemes legalább belekóstolnia a játékba, az ugyanis ezen a téren kiváló!
Ez pedig hatványozottan igaz az elsütött és alkalmazott poénokra, amelyek többsége olcsó, de rendkívül hatásos is egyben, többnyire pedig a legváratlanabb pillanatokban érkeznek és olyan fricskákat is tartalmaznak, hogy az valami elképesztő. Nem szeretnék különösebb poénokat lelőni, de aki látta a filmet, már az rengeteg vicces áthajlást fog felfedezni, de lesznek direkt dolgok is, amelyek egyszerűen a lego-figurák esetlenségén alapulnak. A trilógia teljes feldolgozása, valamint poénokkal való megtűzdelése tehát szó szerint kiválóan sikeredett, ez pedig igaznak tekinthető a játékmenettel kapcsoltban is. Hiába köszön ugyanis vissza már évek óta ugyanaz az élmény a Lego-játékokban, hiába alkalmaznak csak nagyon minimális újításokat a készítők, még mindig képes elvarázsolni minket a végeredmény, hiszen annak idején ráakadtak egy működő, minden korosztály számára megfelelő nehézséget és kihívást szolgáltató vonalra, abból pedig egy hajszálnyit sem kívánnak engedni. Ennek köszönhetően ismét össze-vissza ugrándozó, de többnyire hátsó- vagy oldalsó kameranézetből látjuk karakterünket, illetve karaktereinket a pályákon, akiket folyamatos fejtörők és feladatok elé állít a játék, legyen az logikai vagy ügyességi kihívás. A játékban állandó lesz a kihívás, illetve folyamatosan zúzhatjuk szét az objektumokat, miközben gyűjtögetjük a különféle lego-kockákat és teljesítjük a platform-elemeket. Ez a jól bevett recept, amin természetesen még mindig nem módosított a Traveller’s Tales!
Ez azonban nem jelenti azt, hogy újdonságokkal sem szolgáltak volna, mert ha csak apróságok is, de akadnak friss, a korábbi részekben még soha, semmilyen formában nem tapasztalt érdekességek a játékban, ami egyébiránt még mindig a kooperatív élményre kíván építeni, ez pedig most hatványozottan igaz. Hogy miért? Mert karaktereink immáron nem csak saját képességekkel és lehetőségekkel, valamint tulajdonságokkal rendelkeznek, hanem inventory-val is, aminek köszönhetően egyszerre vagy tucatnyi tárgy is lehet náluk, amivel nem csak színesebbé váltak a fejtörők, hanem egyben a variánsok is megsokszorozódtak. Ez annyit jelent, hogy kettőnél több karakter esetében hajlamos káoszba fulladni a játék, mert a dagi Samu a fazekaival tud érvényesülni, Trufa pedig inkább a pecabotjával, míg Frodó csak egyszerűen ott van és nem ért semmihez, de azért néha őt kéri tőlünk a játék. Természetesen ezek csak a hobbitok, ha különféle fajú egyedek kalandoznak mellettünk, a bonyolultság csak tovább fokozódik, ám ennél sokkal rosszabb, hogy a játék folyamatosan igényelni fogja a váltogatást a különféle hősök között, így gyakran botlunk majd olyan esetekbe, amikor másodpercenként kell váltanunk, ami az inventory megjelenése miatt további frusztrációkat fog eredményezni egyjátékos módban. Természetesen a játék 80 százaléka a korábban megszokott gördülékenységgel élhető át egyedül, de a legnagyobb élményt azért a kooperatív mód jelenti majd.
Az inventory mellett egyébiránt a nyitott világú játékmenet felé is elindult a Lego the Lord of the Rings, ami sajnos a reklámszövegekkel ellentétben még nem jelenti azt, hogy szabadon bejárhatjuk Középföldét, és jól kiszúrjuk Szauron szemét, mert az mennyire vicces, hanem csak azt, hogy a pályák között kalandozhatunk egyet erre-arra az adott területen, ezzel újabb feladatokat oldhatunk fel magunknak, kockákat gyűjthetünk, vagy élhetünk a további apró újdonságokkal, így például elmehetünk a kovácshoz – meg fogtok lepődni – fegyvert vagy egyéb használati tárgyakat kovácsoltatni, vagy csak futkározni egyet a tájon, mert más lehetőségünk nagyon nem lesz. Ez sajnos egy újabb komoly negatívum, hiszen hiába van egy viszonylag korrekt méretekkel rendelkező szabadon bejárható területünk a legtöbb küldetés között, az leginkább csak az időhúzásra jó, mert teljesen motiválatlanok vagyunk ezeken a részeken, semmiféle különösen nagy extra vagy egyéb lehetőség ugyanis nem fog várni ránk, ami egy óriási, kihagyott ziccer, vagy mondhatni öngól volt a fejlesztők részéről. Ahogyan azonban ismerjük a Traveller’s Tales csapatát – mint a rossz pénzt – ezen a téren majd a későbbiekben várhatók komolyabb újdonságok, így nem kizárt, hogy a jövőbeni második vagy harmadik Lego-játékban – legyen az bármi is – fog kiteljesedni a nyitott világú játékmenet, ami korrekt elképzelésekkel került bevezetésre most, csak éppen teljesen feleslegesen.
Összességében tehát kijelenthető, hogy a Lego The Lord of the Rings rendkívül kevés újdonsággal rendelkezik, sőt, mondhatni semmi olyan komolyabb lehetőséget nem hozott a sorozat életébe, ami miatt emlékezetessé válna. Az emlékezetességről ezúttal maga a koncepció fog gondoskodni, hiszen a Gyűrűk Ura franchise egy olyan kiváló táptalaj egy aktuális Lego-játék számára, hogy már csak emiatt is megérte megvalósítani mindezt. Jómagam, a Gyűrűk Ura nagy rajongójaként őszintén féltem attól, hogy meggyalázzák majd a készítők a kultuszt, de erről szerencsére szó sincs, sőt, egy olyan alkotás született a Lego The Lord of the Rings képében, ami minden téren kiváló lett, és bár mentes az újdonságoktól, a trilógia nagyszerű és nagyszerűen kiforgatott története elfeledtet majd velünk mindent. Ha eddig imádtuk a sorozatot, biztosan odáig leszünk a legósított Gyűrűk Ura kalandért is, abban az esetben persze, ha nem várunk tőle forradalmi újdonságokat, mert az itt egy darab sincs. Valahol azonban talán éppen ezért is lett jó a végeredmény…