Lego City Undercover teszt

Sőt, még azt is bizonyossággal állíthatom, hogy szinte mindegy, milyen pontszám áll az értékelő boxban, azok az emberek, akik már próbálták valamelyik darabot, szó nélkül beruháznak egy újabbra, hiszen pontosan tudják, mit kapnak a pénzükért cserébe. Persze ez a kiszámíthatóság egy ideig jó, de még a legjobb dolgokba is bele lehet fásulni. Mivel évek óta, szinte változtatás nélkül ömlesztik a TT munkatársai ezeket a programokat, unalmassá vált a sok édibédi gügyögés, az erőltetett poénok, különféle blockbuster filmek áthelyezése a kocka univerzumba.

Pontosan emiatt egy friss fuvallat erejével söpört végig a Wii U kissé morcos közönségén a LEGO City Undercover, ahol végre nem jediként lehetett ökörködni, hanem egy új környezetbe pakoltak át mindent, saját sztorival, főhőssel. Ami viszont ennél is sokkal jobb hír, hogy immáron elérhetővé vált más konzolokra is.

Chase vagyok, ez itt a Jackass

Amikor eredeti sztorit emlegetek ezzel a játékkal kapcsolatban, remélem senki sem várt valami Oscar gyanús elbeszélést. Hősünk Chase McCain ünnepelt nyomozó volt Lego City városkájában. Elkapta és hidegre tette a békés kisváros legrettegettebb bűnözőjét, Rex Fury-t, amit úgy háláltak meg neki, hogy különféle egyéb okok miatt el is zavarták ez után. Két évvel később visszatért, mivel gyanús, hogy újra szükség lenne szolgálataira a nagyon durván elharapódzó bűnözés megfékezése miatt.

Sőt, jó eséllyel mindezek hátterében a már egyszer lesittelt Rex mozgatja a szálakat, így duplán számítanának rá. Képbe kerül Chase exe is, aki a helyi (nem túl hatékony) tanúvédelmi program része, amiből természetesen lesz még bonyodalom. Ezt gyorsan engedjük is el, mert aranyos meg minden, de nem a roppant csavaros történet miatt kedveljük ezeket a játékokat.

Az LCU alapjában véve GTA klón, azaz egy nyitott világgal operáló stuff, ahol a rend éber őreként kell különféle feladatokat végrehajtanunk. Ezzel semmilyen gond nincs, hiszen a formula kiválóan illeszkedik a kockás világba, plusz ugye a legtöbb, ebbe a franchise-ba tartozó darab is valami hasonló elven működik, csak itt tényleg szinte teljes szabadságot kapunk. Mielőtt azonban nagyon belemerülnék a játékmenet apróbb érdekességeibe, essen pár szó a külcsínről, ami sajnos nem lett túl meggyőző.

Nyilván a Wii U hardveres határa nem annyira számít, hiszen a Lego játékok nem túlzottan erőforrás igényesek, így akár még festhetne pompázatosan is. Ehelyett kidolgozatlan környezet, ingerszegény negyedek, illetve sokszor elég ricegős tereptárgyak várnak bennünket, alacsony felbontású textúrákkal karöltve. Örvendetes, hogy a felbontást feljebb húzták, de ez magával hozta a már taglalt hibákat. Az összkép még így sem vészes, de tény, hogy elmarad a többi játékhoz képest.

Ilyenkor bezzeg nincs gördeszkám

A játékmenet viszont jóval változatosabb, mint ahogy azt megszoktuk. Kezdődik azzal, hogy a 15 fő misszió sokkal hosszabb/összetettebb, mint eddig, ráadásul kevesebb gyűjtögetnivaló van, így a szavatosság nagyobbik fele nem értelmetlen keresgélésből áll. Persze minden maximalista player megnyugodhat, így is zsilliónyi bizbaszt kell magunkévá tenni a 100% eléréséhez, szóval akinek ez lenne a fétise, már rohanhat is beszerezni a játékot. Szintén örvendetes, hogy az eredeti kiadás talán legnagyobb hibáját javították, azaz kapunk lokális co-op lehetőséget, ami nyilván nagyon sokat dob az egészen.

Azt ne kérdezzétek, hogy miért csak egy gépen, offline lehet ezt használni, de inkább örüljünk neki. Ahogy azt megszokhattuk, nem minden helyszínt, titkos helyet esetleg jól elrejtett Superbrick-et tudunk elsőre abszolválni. A legtöbbször valamilyen különleges képesség szükségeltetik a továbbjutáshoz, ám az LCU-ban nem új szereplőket tudunk megnyitni, hanem különféle álruhákat.

Chase így lehet mérnök, rendőr, betörő, bányász, pilóta meg rettenet sok más. Ezek egy része a fő sztorihoz köthető, mert csak így tudunk majd például beépülni egy bűnszövetkezetbe, míg a hacukák másik felét bizony meg kell keresnünk az egészen korrekt méretű térképen. Sokkal kevesebb harc van egyébként, mint ahogy azt megszoktuk, ami szerintem örvendetes, mert így előtérbe kerültek a különféle fejtörők illetve platform elemek.

Itt sem kell oldschool Tomb Raider jellegű kihívásra gondolni, de kivételesen üdítően hatnak, még akkor is, ha Game Over továbbra sincsen. Az eredeti kiadás egyik extrája ugye a Wii U ?tabletjének? használata volt, mint kommunikációs eszköz, nyomkereső, tévé. Mivel a mostani konzolok nem rendelkeznek ilyen kontrollerrel, így átültették a kis nyilacskákra, ami nyilván nem olyan fun, de legalább jól működik.

Engeggyé befele de hirtelen

Viszont végre újra önfeledten tudtam nevetni a játék poénjain. Sajnos más epizódok esetén szerintem már inkább volt fárasztó, mint vicces ez a szegmens, de itt nagyon jól működnek a különféle kikacsintások, zsarus beszólások. Hű társunkat, Frank Honey-t ugyan jó párszor arcon csapkodtam volna, mert elképesztően idegesítő, de minden más a helyén van.

McCain hangját Joseph May kölcsönözte, aki egészen zseniális munkát végzett, irgalmatlanul nagy élettel ruházta fel a karaktert. Ezzel párhuzamosan szerintem a muzsikák is nagyon feldobják az egészet, mert tipikus funkot kapunk. Tudjátok, mint a legtöbb vicces rendőrös vígjátékban.

Joggal tehetitek fel a kérdést, hogyha a grafikán kívül minden más úgy nagyjából rendben van, akkor miért kapott pont annyit, mint a legtöbb hasonszőrű stuff. Az az igazság, hogy ugyan vannak eltérések, de szignifikánsan nem tér el a franchise korábbi részeitől, még akkor sem, ha végre nem valami ismert univerzumban játszódik.

Úgy gondolom, hogy itt már maga a mechanika az, ami nagyon elfáradt, ezen kellene valahogy változtatni, mert most valahogy úgy állunk, hogyha egy ilyen játékot ismersz, akkor láttad az összes többit.

Így kell önelégülten vigyorogni a kamerába

Persze ha korábban mérgelődtél a Wii U exkluzivitás miatt, akkor egészen nyugodtan csapj le rá, mert csalódni biztosan nem fogsz benne. Sőt, kisebbeknek továbbra is ideális szórakozás, már csak az extra két játékos opció miatt is.