inFamous: First Light teszt

Ha játszottatok a kiadó előző generációra íródott anyagaival, akkor azt hiszem, hogy senkit sem lepett meg az FL bejelentése, hiszen már a második epizódhoz is készült egy pontosan ilyen stand alone kiegészítő Festival of Blood címmel. De mit is jelent maga a kifejezés? Egy olyan kiegészítőről beszélünk, amihez nincs szükségük az eredeti játékra, önálló darabként is megállja a helyét, viszont tartalomban nyilván nem lesz teljes értékű, amiből egyenesen következik az, hogy árban sem kérnek el érte súlyos tízezreket. Miután eddig egy kezem is elég ahhoz, hogy megszámoljam, hány olyan játék készült PS4-re, ami miatt megérte a konzolt megvenni, nos így mindenképp felértékelődik még jobban az InFamous szerepe, hiszen talán az eddigi legjobb címről beszélhetünk.

Nem, ő Fetch, nem pedig Storm az X-Manből

Ami még tovább örömre adhat okot, hogy a First Light pontosan azt a minőséget képviseli, mint a neves előd. Ha megnéztétek a logót, illetve játszottatok a Second Sonnal, akkor egészen biztos vagyok benne, hogy kitaláltátok, itt bizony nem a jó öreg Delsin lesz a főhős, hanem a nagyon kúl és dögös junkie lányka, Fetch. Kicsit hasonló a dolog egyébként a Last of Us szingli kiegészítőjéhez, a Left Behindhoz, hiszen itt is pontosan tudjuk, milyen szomorú események láncolata miatt lett az a lila hajú lányból, ami. Ugye őt a testvére halála rázta meg elemeiben, és ezért adta a fejét a pusztításra. Az FL tehát az ő sztoriját meséli el egészen addig, amíg Delsin meg nem találta a felborult rabszállító autót a rezervátumukban és vált conduittá maga is.

A történet 2 évvel a jól ismert események előtt játszódik, a helyszín természetesen az ott is megismert Seattle városa. Fetch és a bátyja, Brent épp az utolsó melójukhoz készülődnek, mert elegük volt a maffiózó életmódból, ráadásul a duó hölgy tagja kezd igen labilissá válni érzelmileg, ami nála akár azt is jelentheti, hogy elpusztít egy egész várost. A kilépő munka nem indul jól, mert a mérsékelten kedves Akuza klán elrabolja a tesónkat, mi pedig szövetkezünk Shane-nel, a rendkívül aljas szomszédos klán vezérével. A történetről nem mondanék el többet, mert egyrészt nem a leghosszabb, másrészt nem is a legcsavarosabb, így azt a kevéske felfedezést meghagynám mindenkinek. Mondjuk Oscart nem fognak érte adni, illetve az előzmény miatt valószínűleg mindenki ki is fogja találni magának, de azért no, nem spoilerkedek.

Kislány az alagút végén

A játékmechanizmus szinte teljesen megegyezik a Second Son-ban látottakkal, azaz kapunk egy viszonylag nyílt terepet, ahol kedvünkre randalírozhatunk. Sajnos azonban a térkép mérete az első ahol szembesülünk azzal, hogy itt csak egy DLC-ről van szó, ugyanis mindösszesen hét kerületet kapunk a játszadozásra. Igen, ez pontosan a fele az SS-hez képest. Az extra feladatainkat is eléggé lerövidítették, ugyanis egy ilyen kerületben össze tudunk gyűjteni 10-12 kis lument (shardot ha úgy tetszik), amivel a képességeinket növelhetjük a későbbiekben, megcsinálhatunk egy graffitit, egy speed race keretén belül elfoghatunk összesen két nagyobb lument, valamint a kiegészítő felétől elpusztíthatunk kerületenként egy drónt. Számokban kifejezve, durván másfél óra alatt be is gyűjthetünk minden olyat, ami ehhez kapcsolódik. Ha még ehhez hozzátesszük azt, hogy a sztori négy pici fejezetre oszlik, amit maximum két óra alatt szintén le lehet darálni, akkor azért láthatjuk, hogy sajnos a cucc nem bővelkedne a játékidőben. Ezt a készítők is látták, ezért még két szegmenst hozzá is tettek az egészhez.

Az első a különféle challenge-ek bevezetése. Ezekben nincs semmi extra, a legtöbb eléggé közhelyes: gyilkolj le x embert, ments meg x túszt, adj le x fejlövést, stb. Lesz azonban néhány szórakoztató is, ami Fetch képességeihez köthető. Például béníts meg x embert, majd a levegőben semmisítsd meg a gyenge pontjaikat. Szóval ha ezt meg akarjuk csinálni, akkor azért jobban el kell merülnünk a programban. A végére hagytam a másik nagyobb szeletet, a Curdun Cay Battle Arena-t. Három különböző szekvencia érhető el, mindegyikben két opcióval: éljük túl az ellenséges támadásokat, amíg tudjuk, illetve mentsünk meg annyi túszt, amennyit tudunk. Ez amúgy elég jópofa dolog, főleg az utolsó, ahol nem is katonákkal meg a DUP embereivel kell küzdenünk, hanem démonokkal. A teljesítményünkért pontot kapunk, aztán ezeket fel is tölti a rendszer automatikusan a világhálóra, hogy tudjunk villogni (vagy épp szégyenkezni) a barátaink előtt.

Destrooooooooy!!

Hősnőnk ugye nem rendelkezik Delsin szivacs képességével, ezért a neon energiából kellett kihozni a maximumot, ami sikerült is. Minden támadásunk és különleges képességünk több lépcsőben fejleszthető, a végére már igazi pusztítókká válunk. A homing missile elég jó a tömegoszlatáshoz, de a stasis is vicces. Az L1-et nyomva tartva egy fényrobbanást generálunk, pár másodpercre a levegőbe lökvén és megbénítván az ellenségeket. Szóval tényleg kihozták a fejlesztők a maximumot ebből is. Ha a cucc fizikai kivetülését nézzük, akkor egy szavunk sem lehet a panaszra, pontosan olyan gyönyörűen fest, mint a neves előd.

Ahogy a szakadó esőben neonfoltként rohangálunk, az egészen egyszerűen még most is döbbenetes látványt nyújt. De nem csak a grafika, hanem minden más komponens is tökéletesen a helyén van: jók a szinkronok, a zenék tökéletesen passzolnak a kalandhoz, valamint technikai bug sem kísért minket. A negatív oldalon talán egy dolgot tudnék kiemelni, az pedig a sokszor nagyon uncsi és lapos feladatok a kalandozás közben, itt azért még agyalhattak volna egy keveset a fejlesztőknél, mert sokkal több lehetőség lett volna az anyagban ilyen téren.

Nyugi, ez csak álca, mindjárt kitörünk

Egyszóval remek bővítmény lett a First Light. Már az is dícséretes, hogy nem próbáltak meg egy ostoba és felesleges rókabőrt lehúzni a franchise-ról, viszont így, hogy teljesen Fetchre szabták az egész játékmenetet, szó nélkül mehet a mosolygós felhő az ellenőrzőbe. A morgás egyedül a néhol lapos játékmenet miatt mehet, valamint még egy kicsivel több feladatot el tudtam volna képzelni egy-egy kerületben, mivel a nettó játékidő így nem éri el a 4 órát sem. Az arénában el lehet bohóckodni, de azért na.

Szóval ha tetszett az alapjáték, akkor mindenképp szerezd be, de ha épp nincs mire költened és meguntad minden dolgodat, akkor is csak ajánlani tudom, mert látványos, pörgős és szórakoztató.