A szuperhősök köreiben mára már közhelynek számít a megboldogult Ben bácsi örök érvényű mondata, mely szerint "a nagy erő nagy felelősséggel jár"; természetesen ezzel Cole MacGrath is tisztában van, ámde arról nem szól a fáma, mi a teendő, ha eme felelősség mintegy 80 méter magas és egy skót pincérnő tántoríthatatlan elszántságával rombol keresztül Észak-Amerikán. Olybá tűnik, rendhagyó megmentőnk ezúttal minden eddiginél nagyobb veszedelemmel néz szembe, és az sem kizárt, hogy ez alkalommal sokkoloó adottságai is kevésnek bizonyulnak majd a Gonosz elleni harcban. A nagy sikerre való tekintettel Cole kalandjai nem értek véget az inFAMOUS-szel, a Sucker Punch Productions fejlesztőinek hála idén ismét áram alá helyezhetjük hányattatott sorsú hősünket, akit közismert képességei ellenére sem villanyoz fel az ötlet - az elektromossággal kapcsolatos tucatpoénokat pedig igyekszem takaréklángra venni az elkövetkezőkben.
/>
Alig több mint egy hónap telt el azóta, hogy Cole első ízben fellépett világunk megmentése érdekében - vagy éppen saját indulatait kielégítendő -, ám az előző részből megismert
"Beast" (Bestia) azóta sem hagy egy perc nyugtot sem a Világnak. Cole, hűséges bajtársa, Zeke, valamint a szépséges Kuo tudják, a szörny hamarosan felbukkan, és tudják, egyedül az ifjú MacGrath óvhatja meg tőle a várost. Nos, a
Sucker Punch nem cicózott a sztorival, a START gomb megnyomását követően ugyanis egy olyan masszív lecsóba csapással indítunk, hogy minden további nélkül tarkóra vesszük a háttámlát: egy nem túl bő lére eresztett tutorial után nyomban szemben találjuk magunkat a toronymagas fenyegetéssel, a Bestiával, aki fáradhatatlanul hajigál minket tűzgolyókkal, meg efféle egészségtelen huncutságokkal, mi pedig hiába vetjük latba minden ügyességünket és erőnket, harcunk kudarcra ítéltetett. A Bestia a legkisebb erőfeszítés nélkül ippont dob rajtunk, Cole pedig eszméletlenül terül ki.
Zeke hangjára ébredünk, amikor pedig a Bestia felől érdeklődünk, Cole megkapja a következő pofont az Élettől (4 perc alatt már a másodikat), barátunk ugyanis közli velünk, hogy a küzdelem elvesztésével
Empire City is maradéktalanul elpusztult. Ez lehangoló, ami azonban részünkről a legaggasztóbb, hogy izzadtságos munkánkkal elsajátított speciális képességeink mind odalettek - minő meglepetés -, Cole-nak tehát újfent a start mezőről kell indulnia. Bár, nem egészen, minthogy Zeke időközben összetákolt nekünk egy tetszetős csépelő-alkalmatosságot (Amp), ami kettős szorzóval dobja meg a közelharcok élményét: az eszközzel hathatósan tizedelhetjük az ellent, és pazar kombókkal is megfűszerezhetjük a mókát, védekezésre azonban nem alkalmas.
Magunkhoz térve New Marais-ban találjuk magunkat, az Egyesült Államok déli részén, csapatunk ugyanis ide menekült a Bestia elöl, hogy Cole-nak legyen ideje felkészülni a visszavágóra. A régió egy bizonyos Bertrand kezében van, aki szerfelett radikális reformmegzmodulásainak érdekében egy különbejáratú hadsereget toborzott, a Militia-t (ejtsd: Milísa). Minden körülmény adva vagyon egy nagyszabású kalandhoz, a feladatunk pedig egyértelmű: teljesíteni a fő missziókat, és alkalomadtán a mellékküldetéseket is, hogy Cole visszanyerje erejét és végre megfékezze a szörnyet.
A játékmenet koncepciója alig változott valamicskét az első inFAMOUS óta: fő- és mellékküldetések tömkelege vár minket tárt karokkal a missziók során egyre bővülő térképen, s noha még mindig magunk dönthetjük el, hogy a hősök avagy a hatalomtól ittas ámokfutók útjára lépünk (esetleg bele-bele kóstolunk mindkettőbe), de választásunknak már korán sincs akkora jelentősége, mint azt az első felvonásban tapasztalhattuk. Időnként ugyan elébünk vetődik egy-egy kényes helyzet, ahol választanunk kell a hősies vagy éppen gyors és hatásos módszerek között, csakhogy itt nincs jó és rossz döntés: pusztán a Karma-indexünk változik annak függvényében, hogy melyik küldetésnek hódoltunk be. Ez némi visszaesést jelent az előző részhez képest, hiszen igazán EZT szerettük benne különlegességei közül, bár számottevően nem csorbítja a játékélményt.
Képességeink "elfelejtése" bizony egy közkeletű fogás az efféle szuperhősös játékokban, esetünkben azonban semmiképp sem titulálható negatívumnak e vonás, mivel ennek hála Cole tarsolyában több tucat merőben új és lenyűgöző képességnek jut hely, arról nem is beszélve, hogy eme képességek rendszerezését is átgyúrták kissé a készítők. Kezelhetőbb, mutatósabb, és a monoton XP-hajkurászás immáron korántsem elég ahhoz, hogy szabatos hőst varászoljunk Coleból, a játék ugyanis megköveteli tőlünk a változatos küzdelmeket ahhoz, hogy feloldhassuk az újabb és újabb képességeket, sőt, azok karmák szerint is kategorizálódtak. Az élmény ennek révén határozottan érdekesebbé vált. Ugyanez viszont csak mérsékelt lelkesedéssel mondható el a küldetésekről.
A kereken 40 sztori misszió mellett tetszelgő, mintegy hatvan mellékküldetés remekül hangzik, ugyanakkor az előző részhez hasonlatosan az
inFAMOUS 2-ben is rendszeresen vissza-visszaköszönnek az ugyanazon alapon nyugvó feladatok, bár ezek nagyságrendekkel izgalmasabbak és szórakoztatóbbak. Ha pedig éppen két küldetés között szlalomozunk a háztetőkön, akkor is akad meló bőviben, tekintettel a random felbukkanó szituációkra (rablás, bomba hatástalanítás, gyógyítás, stb.), amelyek csakis a mi közbeavatkozásunkra várnak. Noha általuk nem tehetjük rá kezünket a különböző területekre - miként a mellékküldetések esetében -, a Karmánkat ellenben megpiszkálhatjuk velük. Amennyiben pedig semmi affinitásuk a helyiekkel való konfrontálódáshoz, hát örömmel jelentem, hogy a "gyűjtögető életmód" a második részben is jelen van: lehetőségünk van galambokat lődözni ilyen-olyan háttérinformációkkal szolgáló hanganyagokért, valamint betakaríthatjuk azt a sok száz kék fényben derengő követ, amikkel tovább bővíthetjük elektromos indexünket.
A helyszín, azaz New Marais nagyszerű és színes játszóteret biztosít nekünk mind szupererőnk, mind free running tehetségünk fitogtatásához. Az épületek többségét magasfeszültségű kábelek kötik össze, amelyeken kedvünkre szánkázhatunk egyik tetőről a másikra, ezenfelül egy villamosvonal is biztosítja nekünk a villámgyors közlekedést. Cole remekül mutatványozik, könnyen irányítható és fürge - bár sokszor akadt, amikor Cole ide-oda ugrabugrált a korlátok között és az istennek sem akaródzott a talajra érkezni. A város természetesen több körzetbőlépül fel, a városközponton túl van például gyárnegyed és egy meglehetősen poszt-apokaliptikus hangulatvételű nyomornegyed is, amelyet elárasztott a víz; Sucker Punch ráadásul az arányokba is beletrafált, a helyszínek ugyanis óriásinak tetszenek, mégis pikk-pakk eljuthatunk A-pontból B-be, a látvány pedig mindenhol lenyűgöző. New Marais-jel kapcsolatban mindezek tükrében tehát egy rossz szavunk sem lehet.
Mint mondottam néhány bekezdéssel feljebb, a harcok és közelharcok kifogástalan felépítésüek, az ellenfelek fajtái ugyanakkor számban kissé megfogyatkoztak, és egyik BOSS sem igényel különösebb ügyességet vagy türelmet. Már csak azért sem, mert szuperképességeink egy csöppet mintha túl hathatósak lennének ellenfeleink kapacitásához képest, az embert próbáló kihívások végeredményben nem túlzottan jellemzik az
inFAMOUS 2-t - én személy szerint élvezettel oszlattam az ellen tömegeit, és egy csöppnyi lelkiismeret-furdalást sem éreztem, hogy voltaképp istenként magasodok föléjük veszedelmes képességeimmel.
A játékba épített küldetésszerkesztő ajnározása - nagy meglepetésemre - nem volt alaptalan. Kezelése rendkívül egyszerű, és VALÓBAN változatos missziókat kreálhatunk vele a legapróbb részletekig menően, ráadásul, amennyiben sikerül egy valamire való küldetést összegyúrnunk, az online közösség éllistájára is felkerülhet. Ám, ha mégsem, barátainkat mindenesetre boldogíthatjuk majd velük.
Végül pedig ejtsünk néhány szót a történetről: egyszerűen borzalmas. A játék során a homlokunkat ráncolva tapasztaljuk, hogy a Sucker Punch szíve ezúttal inkább a vizuális élmények felé húzott, a sztorit pedig egész egyszerűen feláldozták a pőre játékélmény oltárán, vagy egyszerűen csak elhagyták valahol félúton, az eredeti résszel ellentétben ugyanis semmi magával ragadó fordulatban nem lesz részünk, lehengerlő alaptörténetről pedig ne is álmodjunk. Mintha a dicsfényben fürdő alkotók a feje tetejére állították volna az előző részt, itt ugyanis botrányos grafika és szenzációs cselekmény helyett brilliáns látvánnyal és csapnivaló sztorival szembesülünk a szánkat húzva. Amit felfogunk az egészből, hogy most IDE kell mennünk az elvetemült gazfikók közé csapni, aztán ODA kell mennünk, hogy kiszabadítsunk valakit. A játékosra semmilyen hatással sincsenek a történések, egy juttányi motivációt sem érzünk a játék során, csak megyünk és produkáljuk a látványosabbnál-látványosabb mutatványokat a harcok közben, aztán ennyiben ki is merül az egész. A karakterek közül a főhősön, Cole-on eszközöltek drasztikus változtatásokat a készítők, nem vagyok benne biztos, hogy előnyére: a hidegvérű és elszánt szuperhős mintha valamicskével tesze-toszább, lágyabb szívű lenne, holott az első epizódban éppen ellenszenves viselkedéséért kedveltük meg.
Epilógus:
A megjelenést követően szinte rögvest levonhattuk a következtetést: kissé nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Az
inFAMOUS 2 előhangja túl sokat ígért a nyújtott eredményekhez képest, de pusztán ezért hiba volna bokájánál fogva az igénytelen akció-kalandjátékok süllyesztőjébe rántani, hiszen néhány apróságról van szó csupán. Az elnagyolt sztoritól eltekintve semmi olyat nem tudnék mondani, ami kárára lenne a játéknak vagy magának a játékélménynek, és bátran kijelenthetem, a rajongók sem lesznek híján a közkedvelt inFAMOUS-élménynek, függetlenül attól, hogy Hősök, vagy éppen az erkölcstelen gazfickók táborát gyarapítják majd.
