Horizon: Zero Dawn teszt

Megérkezett hozzánk a végleges példány, én pedig olyan tátott szájjal ültem már az első 20 perc után, hogy pár csőrös kamion biztos átfért volna rajta. Tesztelői pályafutásom alatt sok dolgot átéltem, de ilyen döbbenetesen magas szintet, amit ez a program képvisel, nem nagyon láttam. Teljesen mindegy, hogy melyik összetevőjét nézem, minden egyes porcikájáról ordít, hogy ez valami más, mint amit megszoktunk. Azt sem tudom, hogyan álljak neki a tesztnek.

Meséljek a konkrétan mindent megbüntető, technikailag szinte tökéletes, ráadásul brutálisan stílusos grafikáról? Kezdjem a sztorival, ami egyszerre csavaros, megdöbbentő, szomorú, valamint kőkemény? Esetleg indítsak a világ elemzésével, ami szinte egy külön könyvet is megérne? Vagy az összetett, vadászatra és gyűjtögetésre koncentráló játékmenetről regéljek?

Már megint hova tűnt a kertész?

Képzeljetek el egy olyan helyet, ahol már nem az emberiség az úr. Dicső múltunkra már csak romok, pontosabban romok maradéka emlékeztet. Mindent visszahódított az anyatermészet, jelezvén, hogy mi csak egy aprócska pont vagyunk a történelem hasábjain. Egyszer csodálatos városaink falvakká, sátortáborokká degradálódtak, ahol nomád körülmények között éldegélünk, ugyanakkor mechanikus bestiák jelentek meg, amik formájukkal régen volt élőlényekre emlékeztetnek.

Ebben a környezetben ismerkedünk meg hősünkkel, Aloy-al, illetve nevelőjével, a kitaszított Rost-tal. Meglehetősen gyorsan és keményen belénk verik, hogy gyakorlatilag egy darab kosszal vagyunk egyenértékűek páriaságunk miatt, így ekképp viszonyulnak hozzánk. Mivel egy matriarchális társadalomban létezünk, ezért létfontosságú, hogy ki volt édesanyánk, viszont hősnőnknek senki sem hajlandó erről semmit mondani, így az egyetlen járható utat választja: keményen felkészül egy tornára, ahol a győztes bármit kívánhat.

A sztorinak ez természetesen csak az eleje, de nem szeretnék többet beszélni róla, mert a legapróbb információk is spoileresek lehetnek, azt pedig szeretném elkerülni. Ami viszont biztos, hogy rendkívül sok, izgalmas felfedezésben lesz részünk a nagyjából 40 órás kaland alatt. Ebben a pontban meg kell említenem a zseniális másodlagos feladatokat.

Vacsi nem lesz belőle de pózerfotót majd azért lövök!

Mivel egy nyitott világú stuffról van szó, nyilván elengedhetetlen a mindenféle egyéb tevékenység, viszont itt ezt úgy oldották meg, hogy szoros összefüggésben van a múlttal, illetve a hanyatló történelemmel. Tehát amennyiben szeretnénk jobban megismerni a körülöttünk zajló eseményeket, akkor ezekre mindenképpen rá kell mennünk.

Jó példa erre a mechanikus lények jelenléte. Ki vagy mi teremtette őket? Miért jelentek meg egyáltalán? Nos, ezekre választ kaphatunk, amennyiben alaposabban utána járunk a dolgoknak. Persze lesz sok, tipikus opció is, a "menj ide, ölj meg mindenkit vagy vigyél el valamit majd gyere vissza" elgondolás mentén, de mivel ezeknek a körítése is remek, így nem érezzük egy pillanatra sem, hogy tulajdonképp csak a grindolás miatt tesszük mindezt.

Tudunk majd különféle vadászattal kapcsolatos tevékenységeket folytatni, rablótanyákat felszámolni, kísérteties barlangokat felfedezni a régmúlt titkaival, elképesztő méretű lényt megmászni az adott körzet térképéért, gyűjtögetni ereklyéket, érdekes fém virágokat keresgélni meg rettenetesen sok mással mókázni. Ha szeretnék mindent felsorolni, valószínűleg olyan hosszúságú lenne a cikk, hogy Marco kitépné minden hajszálát, egyesével.

Ilyen itt egy falusi rave party.

Ahogy már a bevezetőben említettem, mind külcsín, mind pedig ennek technikai kivitelezése tekintetében egy teljesen új szintet valósít meg az anyag. Azért láttunk már meseszép dolgokat ezen a generáción, de ilyet, mint a Horizon, nem sokat, egyedül az Uncharted 4 képes még erre a szintre, de ugye az nem sandbox. Szereplőink úgy vannak kidolgozva, hogy lemásznak a képernyőről, egyszerűen minden tökéletesen a helyén van, az első szegecstől kezdve az utolsó páncél lemezig. Erre több lapáttal rátesz a környezet is: egyszer füves pusztában szaladgálunk, hogy némi caplatás után már hóval borított meredélyekben ereszkedjünk le zubogó patakok mellett.

Az egyik pillanatban még egy nagy, kiterjedt erdő közepében vadászunk, aztán pár perccel később már elhagyatott kísértetvárosokban kerülgetjük azokat a nyomorult gépi kardfogú tigriseket. Nagyon nehéz szavakba önteni mindezt, hát még akkor, ha a dinamikus időjárást is hozzá csapjuk a tézishez.

Utoljára talán a Witcher 3-ban volt ennyire jól kidolgozva, de itt mindezt a hatványra emelték. Felhőszakadásban szinte semmit sem látunk vagy hallunk saját lépéseinken kívül. Ragyogó időben akár a hegyek tetejéig is fellátunk. Szakadó hóesésben Aloy vacog, ráadásul szereplőnk is csak egy alig kivehető folt lesz.

Nem, ez nem az Alien forgatási helyszíne.

Nem ragozom, nézzétek meg a cikk képeit, természetesen egytől egyik ingame screenshot az összes. Ami azonban még ennél is figyelemre méltóbb, hogy mindezt mindenféle bugok, lassulások, kifagyások, FPS drop nélkül teszi a játék. Persze minimálisan előfordulnak apróságok, de amúgy betonstabil az egész. Őszintén remélem, hogy innentől kezdve a legtöbb kiadónál ez az engine lesz az etalon és nagyon sokan szépen megveszik a licenszet hozzá.

Találunk egy tisztességes RPG szekciót is a játékban, ami főleg a szintlépésekben, felszerelési tárgyaink menedzselésében valamint képességeink fejlesztésében valósul meg. Szerencsére azért nem gondolták túl Guerilláéknál, így nem fogunk napokat tölteni mindenféle lootolással. Nagyjából a gyűjtögetés lesz mindennek az alapja. A fegyverek és páncélok kivételével mindent elő tudunk állítani magunk is, feltéve ha rendelkezünk megfelelő nyersanyaggal.

Így készíthetünk különféle nyilakat, robbanó, fagyasztó, esetleg elektromos bombákat, mindenféle státuszú csapdát, sőt, még egy kezdetleges lőfegyverre is szert tehetünk. Amennyiben égetően szükségünk lenne valamire, természetesen beszerezhetünk szinte mindent a kereskedőktől, de ezért ugye fizetnünk kell helyi valutával, ami ugyanakkor matéria is, szóval alaposan meg kell fontolnunk, mire költünk.

Kicsit nyúzottnak tűnsz, Edgar!

Nyitott szemmel járjuk környezetünket, mert a legtöbb növény például gyógyító hatású, amit elraktározva a D-pad felfelé nyomásával gyógyíthatunk magunkon. Nagyon fontos, hogy hús-vér állatkák is rohangálnak körülöttünk (halak, vaddisznók, nyuszik, rókák, pulykák estébé), amik begyűjtésével értékes húst raktározhatunk. Ezt már csak azért is meg kell tennünk, mivel így tudunk gyógyitalokat készíteni, valamint csak ezek segítségével tudjuk aktiválni a quick travel-t, ami konkrétan létfontosságú, lévén brutálisan nagy bejárható területet kapunk.

Védelmünket eltérő tulajdonságú páncélok biztosítják, amiket még extra képességekkel is fel tudunk ruházni, feltéve ha rendelkezik hacukánk megfelelő slot-tal, ahova ezeket behelyezhetjük. Ugyanez igaz a halált hozó dolgokra is.

Minden egyes elvégzett tevékenységért, gyilkolásért tapasztalati pontokat kapunk, amivel szintünket növelhetjük, illetőleg új képességekre tehetünk szert. Három különböző fát kapunk, ezeket tetszés szerint erősíthetjük. Fontos, hogy nincs lényegtelen vagy felesleges skill, így alaposan meg kell fontolnunk, mire költjük pontjainkat.

Száll a kakukk fészkére

A világ felfedezése mellett minden kétséget kizáróan vadászattal töltjük majd időnk nagyobbik felét. Itt lesz egy hatalmas segítségünk, amit Aloy csak fókusznak hív, de ez valójában egy információs, szkennelő terminál, amit az R3 benyomásával tudunk működtetni. Ha ez aktív, csak lépésben tudunk haladni, cserébe minden fontosabb tényezőt látunk környezetünkről. Így tudjuk például eltűnt személyek nyomait követni, a járőröző vadak útvonalát kifürkészni, ezek gyengeségeit megkeresni, esetleg elhagyatott információs eszközök tartalmát kinyerni, ami meg történelmünk megismerése miatt nagyon fontos.

De visszatérve a dögökhöz: nagyon fontos, hogy mindegyiknek megtaláljuk a gyenge pontjait, mivel a legtöbb pillanatok alatt fel fog szecskázni minket, ha nem megfelelő stratégiával közelítünk. A kisebb lényeket egy jól irányzott lesből támadással likvidálhatjuk, de a nagyobbaknál ez csak minimálisan számít, annyira erősek.

Nagyon meg kell fontolnunk, hogyan akaszkodunk össze velük, mert a kardfogú tigris vagy az aligátor másodpercek alatt képes likvidálni minket, ráadásul falkában járnak. Ugyanakkor rá leszünk kényszerítve, hogy kiismerjük őket, mivel legyőzésükkel roppant fontos nyersanyagokhoz juthatunk, amik meg sokkal egyszerűbbé tudják tenni adott esetben a kissé egyoldalú harcokat. Természetesen emberekkel is tengelyt akasztunk, de velük jóval egyszerűbb boldogulni, mint az őshonos lényekkel.

Csatázni csak lazán, kényelmesen!

Az egyetlen igazi negatívumot is itt kell megemlítenem, mert ugyan a lőfegyverekkel folytatott küzdelem nagyon szórakoztató, de ha közelharcba bocsátkozunk lándzsánkkal, az egy kissé esetleges. Nem tudjuk befogni azt, akit éppen ütünk, így a kamera mozgatásával kell megfelelő helyzetbe hoznunk magunkat, ami sokszor eredményezi, hogy a levegőt csépeljük delikvensünk helyett. Ezen mindenképp kellett volna finomítani.

A szinkronhangok, valamint zenék is elképesztő minőségűre sikeredtek. Végre olyan szinkronszínészeket kapunk, akik képesek voltak beleélni magukat az adott helyzetbe, hatalmas pluszt adván ezzel a játéknak. Gyönyörű dallamok csendülnek fel a kaland alatt, ami kivétel nélkül igazodik az aktuális helyzethez. Ha kell, adrenalint pumpál és úgy érezzük magunkat, mintha egy mocsok kemény akciófilmet néznék. Amikor arra van szükség, simogatja lelkünket. Olyan is előfordul, főleg nagyobb záporban vagy hóesésben, hogy semmit sem hallunk, ezzel is ráerősítve zord környezetünkre.

Napestig tudnám sorolni még a hihetetlen dolgokat erről a játékról. Valami olyan döbbenetes, élő, lélegző világot alkottak meg nekünk, amire nem túlzás semmiféle jelző. Arról már nem is beszélve, hogy mindezt szinte tökéletes technikai háttérrel, jó nagy fügét mutatva ezzel a többi stúdiónak.

Legyen már egy kép elölnézetből is...

Minden szelete olyannyira rendben van, hogy valószínűleg a nyitott világú programok esetén a Horizon Zero Dawn lett az új etalon. Nem, ez nem igaz, mert nem csak ezeknél, hanem úgy en bloc, mindenhol.

Ilyen történetet ennyire erős hősnővel nem nagyon látsz. Ennyire tökéletesen összerakott univerzumot maximum nagyítóval találhatsz. A harcok, a vadászat, a kihívás, a feladatok, a rejtélyek, a hangok, a zenék mind úgy lettek megalkotva, hogy a mi szórakozásunkat helyezték előtérbe. És igen, mindezt PlayStation exkluzív játékként.

Ezt mindenkinek látnia és próbálnia kell. Megfelelő módon, alázattal, üdvözölve, ahogy a királyokat szokás, mert itt egy új uralkodó született meg.