"Rock-sztárok. Megőrülök ezektől a rock-sztároktól. Nem fizetnek, csak adakoznak. Hogy fizessem be az adómat víz alatt működő CD lemezjátszókból és dedikált dobverőkből" Nekem készpénz kell. Kp, dohány, volt elnökök képei, Michael Jackson, Gerald Ford. - Mondta anno Ford Fairlane, a rock and roll detektív. S bár ő munkájából adódóan utálta a rock-sztárokat, az átlagember mégis szívesen lenne a helyükben. Nem elég, hogy átkozottul jól bánnak a hangszerekkel, még a legjobb nők és a rengeteg pénz is velejárói az életstílusuknak. Zenésznek lenni jó. Ám ahhoz, hogy igazán nagy muzsikusnak érezhessük magunkat, gyakran egy egész életen át tanulni kell, és a siker még ekkor sem garantált.
Így mi, egyszeri földi halandók csupán két dolog közül választhatunk. Az első, hogy beismerjük magunknak a tényt, miszerint Isten nem erre teremtett minket, és továbbra is csak a színpad mellől figyeljük bálványainkat. A második lehetőség pedig az, hogy bevonulunk a legközelebbi boltba, veszünk pár műanyag hangszert, meg egy Guitar Hero 5-öt, otthon pedig maximumra tekerjük a hangerőt és eszeveszett karaokezós/dobveréses/műgitározós bulit csapunk a haverjainkkal, a szomszédok legnagyobb bánatára.
Mi változott vajon a Guitar Hero: World Tour óta? Első ránézésre semmi, hiszen ugyanúgy színes kis korongocskák scrolloznak lefele a képernyőn, még mindig hangos, de megnyugtató a heavy metal, és változatlanul jól szórakozunk cimboráinkkal, miközben a karrier módot tapossuk. Ám az apró, de annál lényegesebb újítások jóval a WT fölé emelik ezt a részt. Kezdésnek itt van a sokak által várt drop in/drop out, melynek köszönhetően nem kell ide-oda lépegetni a játék menüjében ahhoz, hogy egy újabb játékos szállhasson be a zenélésbe. Szintén egy remek ötlet, hogy ezúttal lehetőségünk van több ugyanolyan hangszerrel játszani, így aki felhalmozott magának négy dobkészletet otthon, az cimboráival együtt remekül fog szórakozni. De érvényes ugyanez a mikrofonra és a gitárra is: akár kvartettben énekelhetjük Johnny Cash Ring of Fire-jét, vagy négyen téphetjük a basszusgitár képzeletbeli húrjait, miközben üvölt az Iron Maiden a hangrendszerből.
A karrier mód is kisebb ráncfelvarráson esett át, hiszen ezúttal különféle klubokban kell bizonyítanunk rátermettségünket. Összesen tizenhárom szórakozóhelyen kell megmutatnunk zenei tudásunkat, ám kezdetben csak az első van megnyitva, a többit értelemszerűen akkor tudjuk elérni, ha az előző helyeken sikeresen teljesítettük az adott számokat. Minden klubban van egy szponzor szám is, amelyet ha sikeresen elzenélünk, különféle dolgokkal jutalmaz a program, mint például új ruhák, vagy karakterek. Megjelentek a challenge-k is, amelyek bizonyos hangszerhez köthetőek. Ha például egy mikrofon ikon van az adott szám mellett, akkor az énekesnek kell valami speciális dolgot véghezvinnie. Ez lehet akár a kilencven százalékos teljesítmény elérése, vagy éppen a szám legnehezebb részének tökéletes kiéneklése is. Vannak bandaspecifikus challenge-k is, amikor mind a négy zenésznek kell kimagaslóan teljesítenie. A challenge-knek három szintjük van, nevezetesen az arany, platina, és gyémánt. Minél jobb eredményt érünk el, annál magasabb lesz a jutalom és a megszerzett pontmennyiség.
Szintén érdekesség, hogy ezúttal a zenészeknek külön gyűlik a Star Power, így valamivel jobban előtérbe kerül az egyéni teljesítmény. Ha valaki a bandából csapnivalóan játszik, akkor sincs probléma, hiszen miután kiesik a játékból, a bent levő játékosoknak lehetőségük van arra, hogy visszahozzák a zenélésbe társukat. Ehhez mindössze annyit kell tenniük, hogy jól, összhangban kell játszaniuk. Megjelent továbbá a Band Moment, ami annyit jelent, hogy bizonyos részeknél, ha mindenki eltalál minden hangjegyet, akkor extra pontokat kap a zenekar, valamint a képernyőn is különféle vizuális effektek jelennek meg, amik tovább fokozzák a hangulatot.
A karrier mód mellett egyéb játéktípusokat is találhatunk. Az egyik kedvencem a Momentum névre hallgat. Itt alapból mediumon van a nehézségi fokozat, de minél jobban teljesítünk, annál feljebb kúszik a szint, így lehet, hogy a szám végére expert szinten leszünk kénytelenek játszani. Tökéletes választás azoknak, akik eddig nem mertek belevágni a nehezebb fokozatokba, hiszen ezzel a móddal gyorsan lehet tanulni. Társaságban talán az Elimination a legszórakoztatóbb, az autóversenyes játékokból ismert játéktípus lényege, hogy harminc másodpercenként kiesik az éppen legrosszabbul teljesítő játékos. A Perfectionist-ben az a játékos nyer, aki a legtöbb hangot találta el, a Pro Face-off pedig a hagyományos pontszerző játékokat eleveníti meg. A Streakers-ben pedig adott szakaszokat kell tökéletesen eltalálni, illetve minél nagyobb streak-et elérni a magas pontszám érdekében. A Music Studio-ban pedig lehetőségünk van saját számokat feltölteni, illetve az itt található számrészleteket kedvünk szerint összeollózni, és hozzárendelni a teljesítésükhöz szükséges feladatokat.
Ha valaki töltött le zenéket a netről a Guitar Hero:World Tour-hoz, annak jó hír lehet, hogy az ötödik részben is használhatja azokat. Ez sokat számít, hiszen elérkeztünk a Guitar Hero 5 egyik legsarkalatosabb pontjához: magukhoz a zenékhez. Sajnos a Neversoft ezúttal igen széles rétegnek akart kedveskedni a zenei palettával, ami lehet hogy nem volt a legjobb választás. Bár itt is van közel húsz zene, amiért mindenki rajongani fog, zeneileg messze ez a legrosszabb része a sorozatnak. Túl sok a country, a pop, az ismeretlen zene, valahogy nem mutat elég egységes képet az egész. Leginkább a mikrofont kedvelő játékosok fognak szomorkodni, hiszen igen sok olyan számmal találkozhatunk, amelyet Magyarországon kevesen ismernek. Bár vannak igen ütős számok, mint pl. a Du Hast a Rammsteintől, pár Nirvana szám, No Doubt, Iron Maiden, Bon Jovi, a legtöbb szám az ismeretlenség homályába vész, függetlenül attól, hogy ismert előadóktól származik-e a dal vagy sem. Bár tucatnyi ismert zeneszám van a korongra égetve, mégis úgy érzem, lehetett volna ezektől az előadóktól sokkal ütősebb dallamokat is kiválasztani. Igaz, akkor a Activision pénzgyártó gépezete, nevezetesen a korai letölthető tartalom, értelmét veszítené.
Érdekes továbbá, hogy a megnyitható karakterek között szerepel Johnny Cash, valamint Kurt Cobain is. Az utóbbi énekes miatt hatalmas botrány kezd kialakulni a rajongók körében. Az Activisionnak három évébe került, mire sikerült elérni azt, hogy Cobain belekerüljön a játékba, ám a méltán legendásnak tartott Kurt zenei örökségére nézve károsan hathat, valamint elég morbid is az, amikor őt látjuk például a No Doubt Ex-girlfriend-jét énekelni. A Cobain-nel kapcsolatos minden joggal rendelkező Courtney Love akár perre is viheti az ügyet, és további támogatót találhat magában Bon Joviban is, akit szintén be akartak rakni a játékba, ő azonban a fentieket elkerülendő, elutasította az ajánlatot. A kérdés csupán annyi, hogy ez a botrány megdobja, vagy megakasztja-e az eladásokat.
Mindent összevetve az ötödik rész ugyanazt a hangulatot hozza, mint elődei. A rengeteg apró újításnak köszönhetően talán a Guitar Hero 5 az eddigi legkiforrottabb a sorozatban, s bár a zenei válogatás nem sikerült a legjobban, az legalább megnyugtató, hogy olyanok is a kezükbe vehetik a játékot, akik eddig a túl kemény számok miatt nem próbálták ki. Azonban ha nem vagyunk megelégedve a számlistával, akkor sincsen probléma, hiszen ehhez a részhez is rengeteg letölthető, borsos árral rendelkező szám fog érkezni, valamint a GH:WT letöltött zenéit is integrálhatjuk a zenelistába. Az online rész is jól sikerült, nagyon izgalmas tud lenni, amikor két négy fős csapat versenyez egymás ellen, de a legjobb, hogyha egyedül vagyunk, akkor is tudunk magunk mellé keresni bandatagokat a neten. Xboxon lehetőségünk van a saját avatarunkat használni, így még inkább úgy érezhetjük, hogy mi magunk vagyunk a rocksztárok. A Guitar Hero őrülteknek melegen ajánlom a beszerzését, ám ha nem ismered a sorozatot, de gyűlölöd a szomszédjaidat, akkor is érdemes beruházni a játékra, plusz egy dobkészletre. Két hét expert szintű játék, és vagy átjönnek játszani, vagy elköltöznek. Te azonban így is, úgy is nyersz!
