A Guild Wars 2 kiadója ezt egyébként meg is tette a játék sajtós kiadványával, amit végre nem csak egy letöltő kóddal promotáltak számunkra, hanem a régi szép időkre emlékezvén kézzel fogható lemezen küldtek el, méghozzá egy póló, egy pendrive, egy pizzás doboz, valamint egy művészeti könyv társaságában. Az ízléses tálalás természetesen egyáltalán nem befolyásolt a kritika megírása közben, hiszen ez csak egy nemes gesztus volt a kiadó részéről, valamint egy előzetes felhívása annak, hogy míg például a Star Wars: The Old Republic-hoz annak idején úgy kellett kódot könyörögnünk, a TERÁ-hoz pedig csak kódot kaptunk, addig ebben az esetben egy lényegesen komolyabb projekttel és marketinggel van dolgunk, pláne korunk – elnézést a szubjektivitásért – free to play mocsoktengerében.
Visszatérvén azonban a Guild Wars 2-re, annak idején ugyebár már kipróbálhattuk a játék előzetes béta tesztjeit, amelynek keretein belül számtalan tapasztalatot gyűjtöttünk, illetve azt meg is osztottuk veletek. Ezeket az akkori írásban el is olvashatjátok, különös tekintettel a játék történetére és mechanizmusára, amire nem kívánnám ismét pazarolni a helyet, inkább személyes élményeimet és valódi örömömet osztanám meg veletek. Habár az Aion után – aminek köszönhetően megszűnt a magánéletem – megfogadtam, hogy soha többé nem fogok belecsapni egyetlen MMORPG-be se, természetesen fogadalmamat több ízben is megszegtem a múltban, így belekóstoltam ebbe-abba – a teljesség igénye nélkül a fent már nevesített alkotásokba is -, de hosszabb távon egyik sem tudott lekötni, csak a hibákat láttam bennük és nem éreztem azt, hogy beszippant a virtuális világ, hogy nem csak egy vagyok a sok játékos közül, hanem valóban segíthetek abban, hogy ez a virtuális lét egy kicsit jobb lehet, én pedig hősként élhetek tovább a lakók emlékeiben. Aztán megkaptam a Guild Wars 2-t, feltelepítettem, és azóta amikor csak van egy kis szabadidőm, gyakran még ebédszünet – nektek elárulom, de maradjon köztünk, hogy munkaidő alatt – is csak ezzel játszom, hiszen ha csak egy küldetés erejéig is, de vissza kell térnem Tyria földjére, ahol egyébiránt a Guild Wars könyv gondolatmenetét továbbörökítve még nagyobb az egyetértés a különféle fajok között, mint korábban bármikor, hiszen a történet szerint közösen lépnek fel a rájuk leselkedő gonosz ellen.
Már a béták alatt is fejtörést okozott, de így a sokkal nagyobb téttel bíró végleges változat esetében még komolyabb problémát jelentett, hogy melyik faj oldalán is indítsak karaktert. Tudniillik, a Guild Wars 2-ben végre nem a klisés törpék és elfek köszönnek vissza a képernyőről, hanem egy izgalmas és érdekes fantáziavilág szereplői, akik nem csak nevüket és küllemüket, hanem viselkedésüket, megítélésüket és képességeiket tekintve is rendkívül változatosak. Először egy charr indításán törtem a fejemet, mert egyszerűen imádtam, ahogy kinéznek ezek a karakterek, de a nornok tekintélye, alakváltása is csalogatott, sőt, az asurák és a sylvarik mágikus tulajdonságai is úgy hívogattak, mint a frissen kinyílt tavaszi virágok a mézre éhes méhecskét. Éppen emiatt elsőként az emberek mellett döntöttem, hiszen ez az egyetlen olyan frakció, ami átlagosnak tekinthető, így gondoltam, hogy véleményem formálását nem tudja majd befolyásolni az, hogy mennyire beleszeretek karakterem speciális tulajdonságaiba, merthogy minden másik fajnál biztosan ez lett volna – sőt, mivel azóta indítottam már egy norn karaktert is, biztosíthatok róla mindenkit, hogy így is van. Ennek ellenére az emberi harcosom oldalán sem kellett unatkoznom egy percig sem, sőt, a Guild Wars 2 élő és lélegző világa azonnal beszippantott, azonnal hősként és megmentőként kezelt, mindemellett pedig állandóan ellátott dologgal, így elegendő volt csak egyetlen szintet fejlődnöm ahhoz, hogy kijelenthessem: Guild Wars 2, én így szeretlek!
Habár a béták miatt túl sok meglepetés már nem ért a játékban, de Tyria hatalmas területei így is – immáron második alkalommal – képesek voltak rabul ejteni. Haladjunk akár a fő történeti szál mentén, vagy fogjunk csak egyszerűen a hatalmas területek felfedezésébe, minden egyes négyzetméteren lesz valami tennivaló. Vagy ellenfelekkel kell megküzdenünk, vagy szóba elegyedik velünk egy barátságos játékos, de nekiláthatunk például a favágásnak is, sőt, mivel a területeken minden dinamikusan változik, ezért bármikor belecsöppenhetünk valamilyen eseménybe is, amiben vagy részt veszünk, vagy nem, ez csak és kizárólag rajtunk múlik. A zónák számtalan felfedezni valóval kecsegtetnek, így például a szív alakú pontokhoz látogatva lehetőségünk lesz segítő jobbot nyújtani a bajba jutottaknak, a dupla háromszöggel jelölt helyek esetében pedig egy nehezen megközelíthető – általában ügyességünket alaposan igénybe vevő – helyre kell eljutnunk azért, hogy megtekinthessünk egy csodaszép panorámafilmet az adott régióról. A program folyamatosan számon tartja ténykedésünket, így egy adott területen lehetőségünk lesz magunkkal is versenyezni, például felkutatni az összes teleportkaput vagy a nevezetesebb helyszíneket, legyen az egy könyvtár vagy múzeum, netán csak egy kellemesen szituált tér. A lényeg tehát, hogy ha csak gyalogszerrel közlekedünk a játék világában, akkor sem fogunk egy másodpercig sem unatkozni, a legjobb pedig, hogy ez az élmény a magasabb szinteken sem fog megváltozni.
Habár férfiasan bevallom, hogy elsősorban kíváncsiságomtól vezérelve – nem tudtam megállni, hogy ne kezdjek neki más fajú karakterekkel is a mókának -, nem jutottam még el a legutolsó szintig, de így is alaposan belekóstoltam legalább a játék háromnegyedébe, aminek alapján magabiztosan ki merem jelenteni, hogy a későbbiekben ugyanolyan belakott világ, ugyanolyan izgalmak, mindemellett pedig unalomtól és klisés jelenetektől mentes tartalmak fognak várni ránk, mint a kezdetekkor. Ami igencsak tetszett a Guild Wars 2-ben, hogy bár néha ránk kényszeríti a társas küldetéseket – mégis csak egy MMO-ról van szó -, az esetek többségében egyedül is kiválóan tudunk boldogulni a valóban elképesztő méreteket felölelő játéktéren, de bármikor gyűjthetünk magunk köré csapatot és – ez rendkívül fontos – sorban állás, valamint fennakadás nélkül lesz lehetőségünk közösségi élményeket szerezni egy instance vagy csak egy kis barbárkodás kedvéért. Habár számomra a fejlődési rendszer, az inventory és úgy általánosságban az egész kezelőfelület kissé bonyolult volt az első szinteken, de hosszabb távon sikerült hozzászoknom, akárcsak ahhoz a tudathoz, hogy a Guild Wars 2 korántsem egy szimpla MMORPG, hanem inkább egy olyan szerepjáték, amelyben körülöttünk minden él és mozog, dinamikusan változik és lehetőségünk van a világban bandukolva az online interakcióra, de amennyiben nem akarunk, nem köteleznek minket az együttműködésre, magányos harcosként is teljesíthetjük a kihívások nagy részét.
Mivel a pontozási szektorhoz tartoznak, a küllemről és a hangokról is szólnék egy-egy gondolatot. A Guild Wars 2 grafikája igencsak kellemesnek és nagyon szépen színezettnek nevezhető, MMO-k közül egyértelműen a legjobbak közé sorolható, míg a hangok esetében szintén rendkívül hatásos effekteket sikerült készítenie az ArenaNet csapatának, külön öröm volt számomra, hogy a fontosabb párbeszédek szinkronizálásra kerültek, de nem csak úgy ímmel-ámmal felmondva, hanem még a legnagyobb projekteket is megszégyenítve. A Guild Wars 2 tehát hozta az elvárt szintet, már tavasszal megmondtuk nektek, hogy az idei év – sőt, véleményem szerint az utóbbi évek – legjobb MMORPG-je lesz, a végleges változatba történő belebonyolódást követően pedig ez a véleményem határozottan megerősödött. A játékból csak úgy sütnek a kreatív ötletek, az érzés, hogy végre nem csak egy „másolás és beillesztés” történt, hogy a fejlesztők mertek, sőt akartak új vizekre evezni, ezeknek a többsége pedig – néhány aprócska kivételtől eltekintve – kitűnően működik a játékon belül. Ha már eleged van a sok szutyok free to play MMO-ból, akkor itt az alkalom, hogy kipróbáld a Guild Wars 2-t, ami az idei év legjobbja lett a stílusban. Hogy nem szeretnél havidíjat fizetni egy játékért cserébe? Akkor csak őszintébb lehet a mosolyod, hiszen a Guild Wars 2-t egyszer kell megvenned, később semmiféle havidíj megfizetésére nem lesz szükséged ahhoz, hogy játszhass vele. Kiváló munka, kiváló végeredmény!