Ami első indításkor azonnal lenyűgözi az embert: a látvány. Már a felvezető képkockák is annyira lehengerlők, hogy csak ülünk és bámuljuk a tévét, hiszen nem csak a tipikusan Forza-s autókidolgozottság, hanem a játék hátteréül szolgáló környezet is pompás látványt nyújt. Ha az első percek intróját hagyjuk futni, több újdonság fel is tűnik már, láthatunk például esőcseppekkel megszórt autót, vagy az új játéktérbe is bepillantást nyerhetünk. Az első versenyre nem kell sokáig várnunk, a játék indítás után azonnal bedob a forgatagba, és már száguldhatunk is a cél felé. Ez gyakorlatilag egy kis tutorial-al ér fel, kitapasztalhatja a kezelést az aki eddig esetleg a Holdon élt és nem játszott még autóversennyel.
Maga a háttérsztorival szolgáló Horizon ugyanaz mint az első részben, egy autós-zenés nyári fesztivál, ami az elődtől eltérően ezúttal nem az amerikai Colorado területén játszódik, hanem egy több városon átívelő európai turnévá nőtte ki magát. Egész pontosan az olasz és a francia riviéra tájain verjük majd fel a port, és döntjük romba a városokat. Az alapkoncepció nem változott, egy nyitott világú, inkább árkád mintsem szimulátor stílusú autóversenyt kapunk, amiben gyakorlatilag korlátok nélkül élhetjük ki magunkat Ferrarik, Lamborghinik, Maseratik virtuális ülésében.

Nyaranta nekiindulok és szép, nyugodt tempóban végigmegyek Horvátország 8-as főútján, amelynek a szépsége, hogy az egyik oldalon a tenger, másik oldalon a hegyek övezik. A kis falvakon és nagyobb városokon is áthaladó többszáz kilométeres út gyönyörű és megnyugtató túra, aminek az emléke azonnal felsejlett bennem, amint a játékban az első verseny helyszínéről a másikra kellett autózni, ugyanis a Forza Horizon 2 pontosan ilyen környezetben játszódik, annyi különbséggel, hogy nem 50, hanem 200 kmph sebességgel tempózunk. Az első rész nyomdokain járva a helyszínek között nem csak versenytempóban lehet közlekedni, tehát nyugodt kocsikázással is múlathatjuk az időt.
Persze ebben az esetben az XP-nk nem különösebb mértékben növekszik, ami márcsak azért is probléma, mert a tapasztalati pontok fontos szerepet játszanak a játékban. Igaz, nem ez az elsődleges szempont egy-egy versenyen való induláskor, hanem a rendelkezésre álló pénz és a megfelelő autó kérdése, hogy tudunk-e nevezni egy-egy eventre. Összesen hat helyszín vesz részt a versenyekben, Nizza, Sisteron, San Giovanni, Saint-Martin, Montellino és Castelletto úttalan útjain nevezhetünk különböző eseményekre. Minden helyszínen 28 különböző bajnokságon indulhatunk, ezek egyenként 3-4 versenyből állnak, így rövid fejszámolás után kiderül, hogy bizony többszáz megmérettetés vár ránk csak a bajnokságokban.

De ezen kívül számtalan egyéb versenymódban tehetjük magunkat próbára, ezek közül az egyik legjobb a Rivals, ami mindig felbukkan ha éppen teljesítettünk valamit. A Rivals lényege, hogy a játék összehasonlítja a teljesítményünket olyan játékosokéval, akik adott pályán kiemelkedően jók azon a szinten, amin éppen vagyunk és az ő rekordjukat kell megdönteni. Ilyenkor egyedül rójuk az utakat, de szellemautóként ott van mellettünk az a játékos, akit el kell vernünk. Baromi szórakoztató tud lenni, és gyakorlásnak sem utolsó, hiszen ilyenkor nem kell a többi játékos ellen kűzdeni, mégis versenyszellem uralkodik a pályán.
Apropó pályák… Mivel szabadon bejárható területről beszélünk, ezért bár vannak kijelölve a versenyben utak, amelyeken végig kell haladnunk, valójában csak az számít, hogy a checkpointon áthaladjunk. A fenti szabályon kívül bármit csinálhatunk, bármerre mehetünk, nem számít a végeredménybe. Persze a bajnokság versenyein azért olyan nagyon nem tudunk letérni az útról, hiszen akkor mindenki otthagy minket, de elméletileg megtehetjük. Különös játékélményt nyújt még a Showcase is, amelyben nem autók ellen kell versenyezni, viszont példának okáért egy repülőgép legyőzése hatalmas fíling még virtuálisan is.

Van aztán nekünk egy bakancslistánk is, ami a Bucket List Challenge névre hallgat, ennek lényege, hogy különböző elrejtett, vagy éppen teljesen szembetűnő feladatot végre kell hajtani, amelyekért természetesen sok XP-t kapunk. Ilyenek lehetnek például egy adott tábla kidöntése, traffipax fotó minél nagyobb sebességgel, vagy különböző trükkök, úgy mint minél nagyobb ugratás, adott pályaszakasz legnagyobb sebességgel teljesítése és egyebek. Az előző részben már megismert dolgok közül ismerős lehet például az elrejtett autók felfedezése, ami szintén jó móka, időtöltésnek és a terep megismerésének is egy nagyszerű módja, arról már nem is beszélve, hogy a megtalált autó a miénk lesz.
A Forza Motorsport 5 után feltűnnek itt is a Drivatarok, akik nem mások, mint az ismerőslistánkon szereplő barátaink virtualizált mesterséges intelligenciái. Ergo, nem valós multiplayer élmény, de valódi vezetői stílusok alapján megalkotott MI, amiben az ismerősökkel történő csatázás vár ránk már az egyszemélyes mókában is. Hogy mennyire reális a Drivatarok működése, azt talán bizonyítja, hogy olyan ellenfeleimet vertem rommá, akik egy multiban porba aláznak bármikor, valamint mivel többek között a vezetési stílusuk állítható, ezért inkább ez egy jópofa élmény, mint valódi kűzdelem. Ettől függetlenül sokat tud dobni a hangulaton hogy elvileg nem csak sima MI ellen kell hajtanunk, hanem igazi vezetői tapasztalatokkal kell megszenvednünk a pályán.

Ha már multiplayer, akkor essen erről is néhány szó. Egészen különleges az online módba lépés a single játékból, konkrétan néhány gombnyomás és bármikor bárhonnan be lehet ugrani bárhová. Ilyenkor szinkronizálódik az aktuális időjárás és körülmény az éppen folyó versennyel és már bent is vagyunk. Többféle online mód áll rendelkezésre természetesen, kapunk egy térképet, ahol ki tudjuk választani, hova szeretnénk csatlakozni. A Car Meet lehetőséget ad arra, hogy találkozzunk másokkal, megnézzük, kinek milyen verdája van, mennyire van tuningolva. A Playground módok az első részből már ismerős különleges feladatokat jelentik, a Free Roam pontosan azt takarja ami a neve, szabadon barangolhatunk csoportosan és közben mindenféle eseményekkel gazdagíthatjuk az XP-nket. A Road Trip is a közös élményeket gazdagítja, szintén kisebb-nagyobb feladatokkal, ráadásul itt egymásra vannak utalva a játékosok. És természetesen versenyezhetünk is, megállás nélkül.
A játék által kínált lehetőségek tárháza tehát nagyon bőséges, az online gyakorlatilag végtelen játékidőt biztosít, de a single módban található többszáz verseny, számtalan ilyen-olyan kihívás is hosszas játékidővel kecsegtet. Több rádiócsatorna áll rendelkezésre, jelenleg nagyjából 150 zeneszámmal (nem számoltam meg), amelyek között még komolyzenét is találunk, ami különleges élmény egy Maserati kormánya mögött 250-es tempónál. A hangra egyébként sem lehet panasz, az természetes, hogy a motorhang az autón kívül és belül teljesen más, de az eső kopogása, a betonon száguldó autó gumijának surlódása, attól függően hogy milyen terepen, milyen időjárási viszonyok között megyünk, nagyszerűen sikerült.

Egy kis negatívum is, hogy az is legyen: időnként az MI (a Drivatar is) rettenetesen buta, mintha szándékosan nekünk jönne, vagy random okoz közúti balesetet, hogy ha mögötte jövünk, kellően szívjunk mi is. Értem én hogy kell a nehezítés, de ne így. Hasonlóan furcsa a törésmodell, mintha a fizika félkész lenne. Van amit porrá tudunk törni, van aminek ha nekicsapódik az autó, megáll, de csak úgy szimplán. Nem repül fel, nem törik rommá, egyszerűen beleáll a falba (fába, sziklába). Valószínűleg ezeken a dolgokon még lesz csiszolva, de a teszt alatt feltűnő volt a probléma.

Grafikailag kapjuk a megszokott Forza szintet, nem fogok belekötni olyan dolgokba, hogy közel állva egy fához látható, hogy nem 3 dimenzióban tündököl, hanem lapos az ág, vagy hogy az árnyékok néhol elég furán festenek. Nem, mert összességében csodálatos a látvány. Újdonságként köszön be a szériába a dinamikus időjárás, ami igen jól sikerült.
Amikor leszakad az ég – gyk. esik az eső – az autó fizikája természetesen azonnal megváltozik, mint ahogy a látvány is. Nem csak a szélvédőn látjuk majd a hatalmas esőcseppeket, hanem az utakon tócsák alakulnak ki – hangsúlyozom dinamikusan! -, amik az eső elvonulásával szép lassan száradnak csak fel. Látványnak sem utolsó és vezetési élménynek is kiváló, nagyot dob az alapvetően is nagyszerű hangulaton.

Aki az eredeti, már évek óta nem tapasztalható Need for Speed élményre vágyik, kötött pályák nélkül, mindezt megspékelve a Forza tipikus grafikájával, nagyzerű hanghatások és csodálatos környezet mellett, annak nagyszerű választás a Forza Horizon 2. Árkád autóversenyzőknek kihagyhatatlan matéria, a többiek meg próbálják ki a haverjuknál. És utána vegyék meg.