A FIFA sorozat új része minden évben óramű pontossággal érkezik, apró, de annál lényegesebb újításokkal. A tavaly megjelent FIFA 09-el kapcsolatban azt gondoltuk, hogy ennél tovább már nehezen fejlődetne a játék, ám az EA emberei mindig meg tudnak lepni minket tucatnyi ötlettel, amivel játékuk még kiforrottabbá válik. Nincs ez másképp a FIFA 10 esetén sem: akik nyomon követik a sorozatot, azoknak nyomban feltűnik, hogy mennyivel folyékonyabb a játékmenet, és realisztikusabb is. Persze nem a grafikáról van ez esetben szó, hisz az vajmi keveset változott, a realisztikusság ezúttal a fizikára, a labdára, és az emberek közötti interakcióra értendő.

Az első, és legfontosabb változás a 360 fokos labdairányítás, ami elsősorban konzolokon, vagy PC-n egy kontrollerrel érezhető igazán. Végre búcsút vehetünk a nyolc irányú mozgástól, játékosaink pontosan arra mozdulnak el, amerre az analóg karokat tekerjük. Így a labdavezetés precízebb, a teret jobban ki lehet használni, két védő játékos között kis gyakorlással jóval egyszerűbb átjuttatni a bőrt. A labda, ha minimálisan is, de életszerűbben pattog, mint eddig. Nincs olyan érzésünk játék közben, hogy a játékosokhoz hozzáragadt a bogyó, éppen ezért sokkal könnyebb elveszíteni azt. A mesterséges intelligencián is érezhető a változás, embereink kevesebbet ügyetlenkednek, ha feléjük repül a labda, és végre nincs olyan érzésünk, hogy a gép kaparintja meg mindig a labdát a kirúgásokkor. Ezek az apró változások elsőre talán fel sem tűnnek, ám néhány meccs után nyilvánvalóvá válik a jelenlétük, és az is, hogy mennyi pluszt adnak a tényleges játékhoz.
A jóval feltűnőbb változások közé leginkább a játékmódok tartoznak, hiszen legtöbbjük alapos ráncfelvarráson esett át. A Be a pro játékmód tavalyelőtt debütált, és ebben a részben szintén jelen van, azonban egy újításnak köszönhetően akár saját magunkat is viszontláthatjuk a pályán. Teendőnk mindössze annyi, hogy feltöltünk egy önarcképet a játékba, s némi fejigazítás után máris egy csapatban játszhatunk Del Pierro-val, vagy éppen C.Ronaldo-val. Az így létrehozott játékos innentől kezdve minden játékmódban megjelenik, kivétel az online játékokat. Ami kissé szúrhatja a szemünket, az annyi, hogy a virtuális másunkat ugyan fejleszthetjük, de ha bizonyos összeget befizetünk az EA-nek, akkor sztárjátékos szintre húzhatjuk fel emberünket. Sajnos nem ez az egyetlen része a játéknak, ahol érzékelhetővé válik az, mennyire pénzorientálttá kezd válni az amúgy is fejőstehénként funkcionáló franchise.

A Virtual Pro a manager mode mellett az egyik legszórakoztatóbb része a játéknak. Itt egy ember, jó esetben saját magunk karrierjét egyengetjük egy egész bajnokságon keresztül. Miután elhelyeztük egy csapat valamelyik posztján, már indulhat is a meccs, ahol csak az általunk választott embert irányítjuk. Itt érezhetővé válik az, mennyire reménytelen egy emberrel lenni a játékban, hiszen ha nagyon kimozdulunk a posztunkról, akkor nyílt teret hagyhatunk az ellenfélnek, amiből könnyen gól születhet. Nem érdemes önzőzni a labdával, a gépi játékosok ugyanolyan fontos szerepet játszanak, mint mi. A program számon tart minden apró statisztikát, hogy mennyit passzoltunk, meddig volt nálunk a labda, hányszor szedték azt el tőlünk.
A gyakorló mód is kiforrottabb lett, a szabad gyakorlás mellett most is lehetőségünk van rengeteg, előre beállított szituáció begyakorlására, ám ezúttal lehetőségünk van a mi magunk, vagy egyéb felhasználók által készített helyzeteket kipróbálni. Ez által olyan szintre fejleszthetjük taktikánkat, amire eddig nem volt példa a FIFA történetében. Mondanom se kell, mennyire számít az, ha felállítunk olyan helyzeteket, amikből rendre gólt kapunk, hiszen némi gyakorlással a következő éles helyzetnél pontosan tudjuk majd, mi a teendő. Mielőtt nekilátunk a legnehezebb fokozatnak, valamint az online megmérettetésnek, mindenképpen érdemes pár órát a gyakorlással eltölteni, hiszen a csapattaktikák mellett itt van igazán lehetőségünk arra, hogy a különféle cseleket és passzokat mesteri szinten megtanuljuk.

A FIFA 10 legösszetettebb játékmódja ezúttal is a menedzser mód, ahol egy általunk választott vagy összerakott klub életét kell levezényelni. Anyagi keretünkhöz mérten vásárolhatunk játékosokat, vagy éppen megszabadulhatunk attól a focistától, aki nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Vannak bizonyos feladataink, amiket a szezon alatt teljesíteni kell ahhoz, hogy szponzoraink elégedettek legyenek velünk. A focisták egyfolytában rotálódnak az ellenséges csapatban, így előfordulhat, hogy egy teljesen más formációval kerülünk össze ugyanazon csapatnál, de egy másik játék során. A menedzser mód közel ötven apró újítással rendelkezik, mindegyik apró, de a játék élvezhetőségének szempontjából nélkülözhetetlen. Egy apró példa, hogy a nem létező játékosok az országuknak megfelelő hangzású névvel rendelkeznek, így elkerülendő az előző részekben látott francia John Smith és a spanyol Mao Chen-hez hasonló elnevezéseket.
Nem lehet elégszer kihangsúlyozni, pedig már megszokhattunk az utóbbi időben, hogy a program teljesen magyar nyelven kommunikál. Bár néhány fordítás kifejezetten szúrta a szememet, valamint kissé nyakatekerten van megfogalmazva, azért azt el kell ismerni, hogy az EA remek munkát végzett a szinkronnal. Külön öröm a két állandó szakkommentátor, Hajdú B. István és Faragó Richard jelenléte, akik, bár néha elég unottan kommentálják a történéseket, összességében rengeteget adnak a hangulathoz. Bár nem mindig a legmegfelelőbb pillanatban szólalnak meg, apró kis szurkálódásaik, vagy az unalmas percekben lejátszódó beszélgetéseik (?Te Pisti, tisztában vagy vele hogy mennyire jó munka a mienk??) mindig megmosolyogtatnak. A szurkolók énekei, tombolása miatt igazi arénában érezhetjük magunkat, pláne ha van hozzá megfelelő hangrendszerünk. A zenék tipikus Fifa számok, különböző országok ritmusos dallamai, így a kínálatra nem lehet panasz.

A grafika is hozza az elmúlt években megszokott minőséget: a focisták kidolgozottsága ismertségtől függően hiper-realisztikus, vagy éppen egy karikatúra. A mozgási animációk fenomenálisak, egy-két apró bugtól eltekinte olyan érzésünk van, mintha valódi focimeccset néznénk. Az egyetlen gond, amit konzolon felfedeztem, az ingadozó frame-rate, bár ez csak akkor jelentkezik, amikor visszajátszáskor sok teljes alakos modell van közel a kamerához.
A FIFA 10 az eddigi legkiforrottabb focijáték, s bár az idei Pro Evolution Soccer-hez még nem volt szerencsém, azt bátran kijelentem, hogy nagyon jónak kell lennie, ha el akarja érni a FIFA 10 színvonalát. Egyetlen apró gondom van, mégpedig az rengeteg dolog, amiknek benne kéne lennie alapból a játékban, mégis fizetős tartalom lett belőle. Nagyon szomorú voltam, hogy a magyar verzióban a szakkommentátorok közül csak hármat, a magyart, a szlovákot és egy harmadikat lehetett választani, de angolt például nem. Azonban az összes kommentátor letölthető némi pénzért a FIFA boltból. Szintén furcsa, hogy az Élő Szezon 2.0 is fizetős, ráadásul nem is kevés pénzbe kerül. Ez egy kicsit vérlázító, hiszen minden évben jön ki egy újabb rész, amit milliók vesznek meg, nem kellene még jobban lehúzni a törzsközönséget. Ettől függetlenül az alap tartalommal nincsen semmi gond, lehetőségeink száma így is majdnem határtalan. A sorozat szerelmesei ezt se hagyják ki, én meg megyek vissza focizni, mert tartanom kell a 2:1-et a második félidőben ahhoz, hogy a csapatom bajnok legyen idén is.