FIFA 23 teszt

Sosem értettem, miért jó minden évben kiadni egy újabb FIFA-t, egy újabb NBA-t, vagy bármely másik sportjátékot, amikor egy DLC-vel is simán meg lehetne oldani a dolgokat. Mondjuk azokért nem is lehet hetven eurót elkérni. No, de sebaj, biztos egy igazán kiemelkedő alkotással zárta le az EA ennek a legendás sorozatnak az életútját, melyre aztán mosolyogva fog visszagondolni az utókor, mint a széria méltó befejezése. Hát vagy nem.

Első ránézésre semmi újjal nem kecsegtet mai tesztünk alanya. Továbbra is ott figyel a karrier mód legyen szó a menedzseri, vagy a játékosi pályáról, a Volta, a FUT, a gyorsjátékok és az online létramászás. A kezdőknek érdekes lehet a tréning centrum, ahol egyszerű meccsek keretei között gyakorolhatjuk az irányítást, illetve tanulhatjuk meg a különböző speciális lövések technikáit. Elvileg.

Talán ez volt a legelső igazán meghökkentő dolog ebben a játékban: már a tréning centrum is bug-os. Vagy én nem tudok játszani. Legyen bármelyikről is szó, amikor azt kérte tőlem a játék, hogy támadás közben sprinteljek az épp kiválasztott emberkével, a rendszer sosem volt hajlandó felfogni, hogy ezt csinálom, így nagyon hamar elengedtem ezeket a feladatokat.

Az alapvető játék nem igazán változott tavalyhoz képest. Ugyanolyan megbízható, és kellemes.

Igazából eme lehetőségeket karrier közben is teljesítjük, úgyhogy inkább bele is kezdtem egy ilyenbe, addig is haladjak valamerre. Sajnálatos módon túl sok újdonsággal ne számoljunk ebben a játékmódban, hisz, végső soron, az előző évi iterációt kapjuk viszont, itt-ott kiegészítve extrákkal, érdekességekkel és egy igencsak zavaros menürendszerrel, aminek a megalkotását kétszer is átgondolhatták volna az alkotók.

Többször is elvesztem, miközben azzal ökörködtem, hogy miként tudok egy kipécézett játékost átszerződtetni egy másik csapatból (akit aztán elengedtem, mert kétszer annyiba került volna, mint amekkora a klub büdzséje volt). Egyszerűen nem találtam a speciális menüt, ahová felfedezés után került a játékos, mert egyrészt nagyon mélyen volt, másrészt pedig egyáltalán nem sikerült intuitívan elnevezni. Ez a probléma nagyobbat szól a FUT módban, de erről majd akkor, ha eljutunk odáig.

Egyébként a struktúra, alapvetően, működik, mint ahogyan legutóbb is a helyén volt. A történetmesélés átvezető animációkkal lett megtoldva (melyek egy idő után repetitívvé váltak), illetve dialógust is lehet alkalomadtán hallani, ráadásul a csapatunk nyelvén. Habár annyira sporadikusan történt ezeknek az implementálása, hogy teljesen feleslegesnek érződtek, ráadásul a feliratozás túl gyorsan haladt, esélyem sem volt a nagyobb szövegeket elolvasni.

Sok sikert skacok. Legalább a meccs utáni zuhanyt el lehet hagyni.

Az igazán érdekes, játéktechnikai változtatások nem csak ebben a módban mutatkoznak be, hanem az egész játékban ott figyelnek. Az első, hogy a játékok menete lassabbá vált, mely miatt nagyobb hangsúly került a passzokra, és nem lehet csak úgy egy játékossal átrohanni a pályát, majd belevetődni a kapuba. A cselezések hatékonyabbá váltak, úgyhogy jó időzítéssel bárki elől el lehet csaklizni a labdát, még becsúszva is.

Persze ettől függetlenül egy jól megindított támadással az ellenfél nem fog tudni mit kezdeni, ráadásul az AI hajlamos leállni tötyörészni és össze-vissza rohangálni, a mi embereink is, mikor megzavarjuk a rendszert túl gyors játékosváltogatással. Bár néha még az sem kell neki. Így nem egyszer volt rá példa, hogy mellé passzoltam, pedig a segítő indikátorral kijelöltem egy célpont játékost, akinek oda óhajtottam adni a labdát, de ő inkább a maraton lefutása mellett döntött.

Sebaj, ettől függetlenül az ellenfél hajlamos megizzasztani, ha észbe kap, és meg tudja örvendeztetni a játékost izgalmas mérkőzésekkel. A tili-toli, a trükközések, a cselek, a sprintelés majd a kapus kijátszása nagyon be tud szippantani, és azt fogjuk észrevenni, hogy véget is ért a meccs. Tehát a mozgás lelassult, de az idő változatlan gyorsasággal telik, melynek az is lehet a vége, hogy nehézkesen fogunk tudni felállni, ha túl sokat hibázunk.

Tomi a sztárfocistája a csapatnak.

Az előnyt megszerezni két új trük segítségével (is) lehet: a "Power Shot"-tal és a "Timed Shot"-tal. Ezek olyan rúgási technikák, melyeket nem könnyű alkalmazni, azonban a kapust tulajdonképpen irrelevánssá varázsolják a legtöbb esetben, ha sikerülnek. A "Power Shot" egy manuálisan irányított lövés, melynek előkészítése közben simán felrúghat minket az ellenfél. A "Timed Shot" hasonló, de valamivel könnyebb, ugyanis csupán a lövés gombot kell jó időzítéssel másodszorra lenyomni, azonban nem is annyira megállíthatatlan.

Kár, hogy ezek ellen igazából nincs sok lehetőség védekezni, egyedül a használó szerencsétlenségében lehet bízni, de tény, hogy látványosak, ha összejönnek, speciális kameranézetekkel kiegészítve. Ám, sajnálatos módon, igazán sokat ezek nem adnak hozzá a megszokott játékmenethez, de nem baj, a megújult grafika és a HyperMotion 2.0 majd elfeledtetik velünk mindezt... nem?

Hát nem. Ne számítsunk nagy grafikai megújulásra. A gyep és a szereplők haján kívül nem vitték túlzásba a prezentáció terén való tisztogatás a készítők. A fű tetszetősen sérül, ahogyan szaladgálnak és esnek rajta a skacok, illetve légmozgás következtében hullámzik is, csak úgy, mint az emberkék fejét illető séró is feltéve, ha nem homályosodik el az egész egy bug miatt.

A jó válasz esetén morál pluszt tudunk adni a csapatunknak.

A HyperMotion a legutóbbi alkotásban is sziporkázott, így a mozgás, az esés és kelés zökkenőmentesen fest, illetve a labdáért vívott párharcok is élethűnek néznek ki. Mondjuk a bírókat nagyon ritkán érdekelték ezek a kaszkadőrshow-ba is beillő haddelhaddok. Sosem kaptam a teszt folyamán sárga vagy piros lapot és szabadrúgást is csak akkor ítéltek meg, mikor szóltak a sporinak, hogy az elszenvedő játékos hátából mintha egy kés állna ki.

Ezen apró problémákat könnyedén meg lehet bocsájtani; majd a kövi patch-ben kijavítják őket, de nem bosszantóak igazán. Ami már annál inkább az volt, az az irányítás. Kontrollerrel biztos sokkal könnyebben lehet boldogulni, de a billentyűzet-egér kombó botrányosra sikeredett. Ha túlságosan is békén hagynánk az egeret, körülbelül 4-5 másodpercig, akkor a játék visszarántja a kurzort középre, arról nem is beszélve, hogy nekem a fekete nyíl mindvégig ott kuksolt a képernyőn.

Továbbá az egér pozíciója, edzések közben, nem ugrik a feladatnak megfelelően közel, ezzel bizonyos gyakorlatokat röhejesen nehézzé téve. Nézzünk például egy passzoló gyakorlatot: egy játékos megkapja a labdát, amit át kell löknie az előtte lévő embernek, és így tovább, ameddig el nem jut a bogyó a kapuhoz, ahol be kell lőni. A játékosok egy körön belül nem mehetnek ki, ezzel megfogva, hogy egyetlen emberrel végig vigyük a labdát, ezért az előtt kell passzolni, hogy a körből kiléptek volna.

Ha sikerült A vagy B szintű edzést produkálni, akkor azokat megéri leszimulálni, amelyett, hogy mindig végigszenvednénk.

Azonban, ha a kurzorom a képernyő másik oldaláról indul, akkor a játékosom azonnal rohanni kezd felé, és hiába rántom vissza szegény rágcsálót fél másodperc alatt, ennyi idő elég ahhoz, hogy az emberem kifusson a körből, és ha "szerencsém" van, akkor a feladat következő része a pálya túloldaláról fog ismét indulni, úgyhogy tolhatom vissza szegény rágcsálót, hátha időben odaérek. Tulajdonképpen úgy bukok el egy gyakorlatot, hogy esélyem sincs megcsinálni.

A fent említett példából könnyű kitalálni, hogy a kurzor mozgatásával lehet a kiválasztott focistát arra mozgatni, amerre szeretnénk. Azonban néha ez nem elég az emberkének, ugyanis mikor beleszalad egy ellenfélbe, vagy úgy gondolja, hogy a labda túl komplikálttá válik számára, akkor leáll toporogni, ahelyett, hogy irányt változtatna, hiába rázzuk az egeret. Nagyjából lehetetlen precíz kanyarodó manővereket bemutatni, melyekre igencsak szükségünk lehet egy kapust lecselező, avagy akár egy szimpla passzoló gyakorlat során.

Ehhez hozzájön, hogy gyakorta majdnem lehetetlenné válik egy tréning, mikor ellenfelek is megjelennek, főleg, ha bekrepál az AI és a túlmozgásos hozzáállást lecseréli ácsorgásra. Ismét vegyünk egy passzolós feladatot példának. Két akadályozó játékos között kell lökdösnie három másiknak a labdát. Ha egy másodpercnél tovább merek gondolkodni, hogy merre kell passzolnom, akkor az egyik akadályozó lerohan és elveszi a bogyeszt.

Az ellenfelekkel ellátott edzések kifejezetten macerásak tudnak lenni.

Ha pedig a passzom célpontjára rátör a mélyfilozófiai gondolkodás-roham, akkor hiába lőttem neki a golyót, ős csak nézi, ahogyan az elgurul mellette és cseszik fogadni. Irgalmatlanul frusztráló, üvölt az egészről, hogy az EA magasról tett a klaviatúrás játékosokra. És ha már irritáció, akkor a FUT-tal (FIFA Ultimate Team) pedig tulajdonképpen mindenkit sikerült kiborítani. Nem igazán értettem, hogy mi értelme van azért pénzt kiadni, hogy egy online kártyajátékban csomagokat, illetve kiegészítőket szerezhessen a játékos, hogy aztán mindazt kivágja a kukába egy év múlva. Ugyanis ez történt most is.

Bár azért igazán "gáláns" dolog volt a készítőktől, hogy kompenzáltak néhány kártyacsomaggal és exkluzív mókával, mert észrevették, hogy tavaly FUT-oztam kicsit. Szívem vérzik azokért, akik dollárezreket költöttek erre. Aztán két lejátszott meccs után közölte a rendszer, hogy nyertem egy tonnányi dolgot, menjek már ide és ide, és nyissam ki őket, no meg nyomjak rá az "Igen"-re, ha meg akarom tartani azokat, és nem akarom eladni őket a piacon.

Az ezzel járó menüzés nagyjából fél órát vett igénybe. Akinek teljesen új a FUT, annak valószínű kétszer ennyi időt fog elvenni, mert még értelmeznie is kell, hogy mi is történik körülötte. Ezen idő alatt igazából rengeteg sokkal hasznosabb dolgot is el tudtam volna intézni. Hiába lett jobb a "Chemistry" rendszer, könnyebbé téve a kedvenc játékosaink összerakását egy álomcsapatba, hiába a csili-vili esztétika, egyszerűen semmi értelmét nem látom a gyűjtögetésnek, ha a sorozat következő részébe nem tudom átvinni a már összegyűjtött lapjaimat.

A Volta továbbra is szabad fociról és a "speciális" képességekről szól.

A Volta megőrizte az árkádos hangulatát, főleg a továbbra is csak hétvégén elérhető Volta Arcade minijáték gyűjtemény, mely egy rakás új eseménnyel gazdagodott (feltéve, hogy elindul rendesen és nem zuhan össze). Az irányítás itt is katasztrófa, főleg az Arcade módban, ahol vagy a kamera pusztul el és nem a mi karakterünkön van, hanem valaki másén, vagy a totyogás és az egy helyben történő vakerálás miatt fogunk egy feladat során elvérezni. Nagyjából percek alatt utáltatta meg magát velem a Volta Arcade emiatt.

Szomorú végeredmény, ami biztos jobban fut a konzolokon (cross-play is van, de csak az ugyanolyan generációk között), de PC-n sokat idegeskedtem az irányítás miatt. Ettől függetlenül nem tudnám totálisan lehúzni eme játékot, hisz igazából a FIFA 22-t kaptuk vissza, némi változtatással, fejlesztéssel, csicsázással. A játékmenet, végső soron, szórakoztató, ha megszokjuk az irányítást és elengedjük a bug-okat, a zavart menürendszert, illetve az egész FUT-ot.

Minden hátránya ellenére a meccsek meg tudtak fogni, a menedzseri jelleg magával ragadott, a Volta színes és mókás, ráadásul a női mezőnyt is megreformálták kicsit. Bekerült az angol FA Női Szuper Liga és a francia Division 1 Féminine, illetve apró kiegészítő animációk is látványosabbá tették a megszokott játékmenetet. Persze óvatosan bánjunk a FIFA 23-al, és ha van rá lehetőség, akkor akciók keretei között szerezzük be. PC-re legalábbis.