Far Cry 5: Hours of Darkness teszt

Pontosan emiatt nem értem jelen tesztünk alanyának létjogosultságát. Az ugye borítékolható volt, hogy érkezni fognak DLC-k, ami nem baj, főleg egy Far Cry esetében. Reménykedtünk, hátha jobban kibontja az érdekesebb mellékszereplőket, netalántán elmesél múltbeli eseményeket a Seed szekta életéből - lett volna miből válogatni tehát. Erre befut az Hours of Darkness, ami egy Vietnamban játszódó szösszenetnyi kaland. Értem én, hogy újra fellángolt a régmúlt nagy háborúi utáni vágyakozás a játékosokban, amit nyilván itt is meg kell lovagolni, csakhogy ezt nem ilyen módon kellett volna.

Ú, haver, minden ok?

Sztori, mint olyan sajnos nincsen, mindössze arról van szó, hogy az alapjáték egyik NPC-je, Wendell Redler épp hazafelé tart egységével Vietnámból, amikor lelövik helikopterét, haverjait meg elfogják. Utóbbiakat ki kell szabadítanunk (ha akarjuk), aztán meg el kell jutni a megadott kivonási pontra és csókolom. Persze módunkban áll nemcsak derék bajtársainkat kiszabadítani, de egyéb melléktevékenységeket is abszolválni. Ne gondoljatok túl nagy dolgokra, mert az alapjátékból ismert lehet majdnem az összes tevékenység.

Gyűjtögethetünk jenki öngyújtókat, helyi parancsnokokat likvidálhatunk, felszabadíthatunk támaszpontokat, esetleg az amcsikkal szövetségben álló POW-okat menekíthetjük ki, propagandát harsogó mikrofonokat dezintegrálhatunk, illetőleg légvédelmi ágyúkat porlaszthatunk szanaszét - ez utóbbi tán a legfontosabb, mivel az egyik aprócska újdonsághoz kapcsolódik. A metódus pontosan az, mint az FC5 esetében, azaz vagy beléjük botlunk totál véletlenül, vagy pedig az utunkba kerülő kunyhókból/haciendákból megszerezzük a térkép egy szegmensét, amin persze jelölve lesznek az érdekesebb lokációk.

Szépjónapot! arrébb segíthetjük a fejét, uram?

Említettem, hogy kapunk valamennyi, eddig nem látott dolgot. Ennek száma egészen pontosan kettőre rúg. Az egyik, hogy programunk sokkal jobban értékeli, ha sunnyogva gyilkolunk. Adott egy öt perkből álló skála. Ha csendben elteszünk valakit láb alól, akkor megnyílik az első lépcső, ahol mondjuk gyorsabban tudunk guggolva haladni. Ha agyonverünk bambusszal még valakit, akkor jön a második perk, ami bejelöli a látóterünkben található vietkongokat. Nem rossz dolog amúgy ez, sokan kedvelik a lopakodást, így itt bőséggel kiélhetik magukat.

A második újítás a tüzérségi támogatás kérése, pontosabban felettünk elsuhanó vadászgépek dobálnak le bombákat. Ehhez azonban először meg kell semmisíteni a már emlegetett légvédelmi ágyúkat, plusz azért nem használhatjuk non stop. Az elvégzett tevékenységekért tokeneket kapunk, ami aktiválja ezt a dolgot, így valamennyire be kell osztanunk, nem szórhatunk napalmot minden sarokban.

Nesze nektek borravaló

A külcsín amúgy továbbra is egészen pofás, ráadásul kapunk egy új térképet, ahol a dombok, meg persze erdők dominálnak. Ahogy már említettem, játszóterünk nem túlzottan nagy, de más a játékmenet dinamikája. Mivel nagyon sűrű a növényzet, ezért lecsökken látótávolságunk is, ami miatt sokkal jobban kell támaszkodnunk felszerelésünkre, mivel bármelyik percben a hátunkba kerülhet egy őrjárat. Igen, jól gondoljátok, sokáig nem maradunk életben, ha félőrült módján, autentikus lőfegyvert lóbálva rontunk mindenkire. Természetesen az alapjáték legnagyobb erőssége, a coop lehetőség itt is nyitva áll, így bármikor csatlakozhat hozzánk egy barátunk az egyesített pusztításhoz.

Igazából ennyi lenne az Hours of Darkness. A marketingeseknek sikerült mondjuk egy erős nevet kitalálni az első DLC-hez, ami miatt akár azt is hihetjük, hogy valami hihetetlenül sötét események részesei leszünk, de sajnos a valóság nagyon távol áll ettől. A háborús szituáció mondjuk nem rossz ötlet, de tényleg nyúlfarknyi hosszúsággal rendelkezik - másfél óra alatt a végére értem úgy, hogy az extra teendők hetven százalékát megcsináltam.

Csendélet hullákkal.

Az ára szódával elmegy, szóval, ha emészthetetlen birtoklási vágy gerjed benned a screenshotok láttán, akkor nem kell visszafognod magad, csak készülj fel az emlegetett negatívumokra. Sajnos ennél több pontot nem tudok adni neki, nem is érdemli meg, így a sorozat kedvelői nem tudnak mást tenni, csak imádkozni Seed Atyához, hogy ennél tartalmasabb és érdekesebb legyen a következő kiegészítő.