F1 25 teszt

Kezdjük azzal, amit a legkönnyebb észrevenni: a vizuális tuning. Az F1 25 kapott egy új fizikát, ami alatt a Codemasters azt érti, hogy most még jobban érezni, ha elbénázol egy féktávot. A kanyarívek határozottabban megbosszulják a figyelmetlenséget, és a kerékvetők is kevésbé viselkednek úgy, mintha gumimatracon pattognál. Ez jó hír azoknak, akik volánnal játszanak, és rossz hír azoknak, akik a nyolcéves kontrollerükkel próbálnak körrekordot dönteni.

Az autók viselkedése valóban finomhangoltabb lett, és a gumikezelés is kapott egy kis pluszt: jobban érzed, ha elfőzted a Pirelliket, mint a vasárnapi rántottát. Az eső fizikája is javult, ami most már nemcsak látványos, hanem vezetés szempontjából is komoly kihívást jelent. Mindez összességében nagyon jól működik, de itt jön az első "de": ez inkább finomítás, nem forradalom.

Hmm, most kéne fékeznem vagy ráér még az?

A legnagyobb újdonság idén kétségtelenül a sztorimód, méghozzá Breaking Point 3 néven, ami a Codemasters korábbi történetközpontú próbálkozásának folytatása. Ez már a harmadik felvonás Aiden Jackson, Devon Butler és társai motorsport-szappanoperájában és meglepő módon működik. Ha láttad az első két részt, most konkrétan ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. A történet középpontjában a Konnersport Racing Team, egy fiktív csapat áll, amely egyfajta Red Bull-lightként próbál berobbanni az F1-be.

A játékos újra Aiden Jackson bőrébe bújik, aki korábban a Williamsnél kezdte karrierjét, most viszont új kihívásokkal néz szembe - például azzal, hogy egy csapatba kerül a hírhedt Devon Butlerrel. Igen, vele. Igen, megint. És ha ez még nem lenne elég, ott van Callie Mayer is, aki - és ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni - Butler unokahúga. Ez olyan érzelmi dinamitot jelent, amit még Toto Wolff sem tudna diplomatikusan elintézni egy sajtótájékoztatón.

Három karakter sorsát követhetjük párhuzamosan, és bár a történet időnként kiszámítható, a dramaturgia meglepően feszes, a jelenetek jól vágottak, és a színészi munka is javult az előző részekhez képest. A karakterek közötti feszültség kézzel tapintható, a pályán történő események pedig hatással vannak a karakterek viszonyára is - és fordítva. Már nemcsak arról van szó, hogy versenyezünk pár kihívás keretében, hanem valóban kibontakozik egy több szálon futó történet, ami végre képes elérni, hogy érdekeljen: vajon meddig bírják ki egymást Butlerék?

Régen miden jobbvót!!négy!

A sztorimód ráadásul profi módon váltogatja a játszható karaktereket, így a versenyzés sosem válik unalmassá, hiszen mindig új szempontból látjuk ugyanazt a világot. Ez a dinamika különösen jól áll a Breaking Point 3-nak, és sokkal érettebb élményt ad, mint az előző epizódok.

A legjobb húzás, hogy a történet nem csak a pályán zajlik: vannak interakciók a csapat tagjaival, döntési helyzetek, sőt néha még közösségi média posztokra is reagálnunk kell - és bár ez elsőre cringe-nek hangzik, egész jól működik a modern F1 világában. Mindezeknek van hatása a csapaton belüli státuszodra is, ami hatással van a fejlesztésekhez való hozzáférésre és a csapatmorálra. Az F1 World mód bevezetése után idén továbbfejlesztették ezt a minden egy helyen koncepciót.

Ez kvázi a játék szabadon játszható része, ahol hetente változó kihívások, események és egy rakat testreszabási lehetőség vár rád. Lehet versenyezni saját csapatoddal, egyedi bajnokságokat indítani, vagy akár más játékosok ghost idői ellen hajtani, mintha csak valami motorsportos időutazásban lennél. Fontos újítás, hogy az autó fejlesztése itt már nem csak esztétikai tuning: konkrét hatása van a teljesítményre. Persze egyensúly miatt ez nem megy a multiplayer kárára, de offline versenyeken érezhető a difi. A loot-alapú rendszer viszont továbbra is megosztó - valakinek bejön, hogy a szárnyat meg a fékbetétet kártyákból rakja össze, más meg inkább visszasírja a régi, szimplább fejlesztési rendszert.

Mondom hogy ne egyél kebabot verseny előtt

A klasszikus karriermód is visszatér, ráadásul kétféle verzióban: sima egyéni és kooperatív, ahol haveroddal ketten menedzselhettek egy csapatot. Ez még mindig az egyik legjobb része a játéknak - a versenyhétvégék lebonyolítása, a fejlesztések menedzselése, az interjúk és a rivalizálások mind-mind hozzájárulnak a motorsportos hangulathoz.

Viszont ezen a fronton nagy újításra ne számíts: ami tavaly működött, azt most is áthozták, pár finomítással, de semmi olyannal, amitől leejtenéd az állad. A többjátékos mód is kapott egy alaposabb polírt. A szerverek stabilabbak, a matchmaking kicsit gyorsabb, és a versenyek végre nem úgy néznek ki, mint a budapesti reggeli forgalom, amikor leesik az első hó.

A játékosok közötti rangsorolás átláthatóbb lett, és a sportszerűség is kapott némi figyelmet - most már jobban büntetik a szándékos lökdösődést, ami ugyan még mindig nem tökéletes, de legalább nem dühödten vágod földhöz a kontrollert, amikor a tizedik körben kilök egy finn gyerek, akinek a netkapcsolata a sarki hűtőgépről megy. A kooperatív lehetőségek is bővültek: akár közös versenyidényt is játszhattok, de van lehetőség egyszeri futamokra is. Itt a legnagyobb élmény még mindig az, amikor haveroddal egyszerre hibáztok el egy kanyart, és utána percekig egymást csesztetitek Discordon.

Középen, az a csík, az nagyon kell ide

A látványra idén sem lehet komoly panasz - főleg, ha van hozzá egy combos géped vagy újgenerációs konzolod. Az autók részletesek, a pályák szépek, a környezeti elemek viszont még mindig kissé sterilek. A fények viszont gyönyörűek, különösen éjszakai versenyeken, és az esős futamok is bőven hozzák a filmes hatást.

Viszont itt-ott még mindig bele lehet futni textúrahibákba vagy fura animációkba, és az AI továbbra is hajlamos arra, hogy "de hát én voltam elöl!" alapon kanyar közepén visszarántson rád. A menürendszer némileg átalakult, letisztultabb lett, és az FPS stabil maradt még 20 autós tömegkáoszban is, ami dicséretes. Az audió pedig hozza a szokásos szintet: a motorhangok kifejezetten jól sikerültek, és a rádiókommunikációk is hitelesebbek lettek - már nem csak három sor kimerült mantrát ismételget az engineer.

Magányos út a pilótáké

Az F1 25 egy stabil, tartalmas, és élvezetes játék lett, tele apró finomításokkal, egy erősebb sztorimóddal és egyre jobb közösségi élményekkel. Aki szereti az F1-et, annak ez kötelező vétel - főleg, ha tavaly kimaradt. De, aki az F1 23-24-ben is benne égetett 100+ órát, az valószínűleg úgy érzi majd, hogy ez most "csak" egy jól sikerült évadfrissítés.

A sztorimód viszont tényleg üde színfolt, és ha a jövőben erre koncentrálnak, akkor lehet itt még valami egészen emlékezeteset is kihozni a sorozatból. De jelenleg az F1 25 "csak" egy nagyon korrekt F1-játék, nem pedig a motorsportos Messiás.