Aligha létezik nélkülözöttebb és megvetettebb stílus a játékvilágban a hardcore stratégiáknál, hiszen a hagyományos stratégiákhoz képest az efféle címek tipikusan csak egy rétegnek szólnak, ami alsó hangon is inkább tízezrekben, jó indulattal százezrekben, mint milliókban mérhető. Hogy mi az oka ennek? Nagyon egyszerű, az úgynevezett hardcore stratégiák - amiket külhonban előszeretettel hívnak grand strategy-nek is -, nem egy közérthető műfajt képviselnek, sőt mi több, még a gyakorlott rajongóknak is sokszor okoznak bonyodalmakat, hiszen az áttekinthetőség és a könnyedség egyáltalán nem velejárója a műfajnak.
Hogy akkor mégis miért szeretik annyian, köztük én is a hardcore stratégiákat? Összességében azért, mert a keménykötésű szimulátorok kivételével ez az egyetlen stílus, aminek köszönhetően valamibe - többnyire egy ország vagy a világ sorsába, illetve alakulásába - valódi beleszólásunk van, méghozzá többnyire a végletekig. A műfaj egyébiránt a múltban több ízben is bizonyította már életképességét, de érdekesség, hogy szinte csak és kizárólag egyetlen fejlesztőcsapat, illetve kiadó, avagy a svéd Paradox Interactive mer kacérkodni azzal a gondolattal, hogy újabb és újabb játékokat adjon a stílus szerelmeseinek.
Ha a valóságban is így látjátok a térképet, nem fejfájáscsillapítót vettetek be!
Addig azonban, amíg az a néhány tízezer, esetenként százezer ember megveszi munkájukat, addig a Paradox Interactive garantáltan nem fogja figyelmen kívül hagyni a keménykötésű stratégiák rajongóit, amire ékes példa, hogy immáron több mint egy évtizede ontják magukból az újabb és újabb alkotásokat. Ezek többsége általában különféle történelmi korokat dolgoz fel, így ott van a második világháborúra kiélezett - és személyes kedvencemnek tekinthető - Hearts of Iron, vagy a középkor egyes fejezeteit a középpontba állító Crusader Kings.
Az említettek mellett azonban a Paradox Interactive hardcore stratégiáinak őse egyértelműen az Europa Universalis-sorozat, amely pontosan az ezredfordulón indult el, az utóbbi években pedig nem csak a fentebb megnevezett szériák alapjaként is szolgált, hanem számtalan folytatást, illetve kiegészítőt is megélt már, sőt néhány nappal ezelőtt egy újabb teljes értékű epizóddal gyarapodott, ami szám szerint immáron a negyedik felvonás lett, és újfent Európa történelmének egy szegletét ismerhetjük meg benne, méghozzá a korábban jól ismert formában.
Kazahországban él Borat, aki elmenni, hogy legyen amerikás!
Az Europa Universalis IV összességében abba a történelmi korba repít el minket, amikor Európa elhatározta, hogy meghódítja, illetve kolonizálja az Új Világot, amit ma Amerika néven ismerünk. A játék mintegy 400 évet ölel fel az európai történelemből, így egészen pontosan 1444 november 11-én indul a kampány, avagy éppen azt követően, hogy I. Ulászló lengyel és magyar király életét veszti azért, hogy egy minden korábbinál nagyobb európai összefogással, magyar, lengyel, cseh, szerb, német, horvát és még ki tudja milyen seregek oldalán szembeszálljon a törökökkel, akik akkor már a nyugati társadalmakat is erőteljesen veszélyeztették terjeszkedésükkel. Mint ismeretes, a próbálkozás elbukott, hiszen bár minden I. Ulászló alatt szolgáló katona legalább két törököt vitt magával a sírba, a közel háromszoros túlerő miatt halvány remény sem volt a győzelemre.
Az Europa Universalis IV esetében ugyanakkor a kampány egészen 1821. január 1-jéig tart majd, vagyis Bonaparte Napóleon halálának évében fejezhetjük be a történelem megismerését, illetve megmásítását, hiszen akárcsak a legtöbb hardcore stratégiában, úgy itt is lehetőségünk lesz erre. Ennek köszönhetően még bőven átélhetjük majd a híres napóleoni háborúkat, de Amerika 1492-es felfedezése mellett a harmincéves háborúnak vagy a spanyol örökösödési háborúnak is részesei lehetünk, természetesen csak többek között, hiszen szó több tucatnyi esemény keresztezte a játék által feldolgozott 400 évet, amelyet természetesen a történelemkönyvek legnagyobb hűségével dolgoztak fel számunkra a fejlesztők.
Húzd meg, mert ez a Gulf áramlat igen erős!
Habár már a játék indításakor látszik, hogy a Paradox Interactive úgy építette fel az Europa Universalis IV-et, hogy rajongói modifikációk mellett a későbbiekben kiegészítőkkel is tudják gyarapítani a játékot - ezáltal egy világméretű történelmi stratégiát kapunk majd az összes bővítmény megvásárlásával -, de a jelenlegi felhozatalt tekintve egyelőre csak szigorúan Európára korlátozódnak a választható nemzetek. Bármelyik államot is választjuk, azt alapos megfontolásnak kell megelőznie, hiszen mindegyik más problematikákkal rendelkezik, más nehézségi szinttel, és így tovább.
Ha például Magyarországot választjuk, rögtön a fenti történelmi betekintőben ismertetett királyhalállal kell szembenéznünk, ami elég komoly problémát jelent az időszakban - ergo a kezdőknek nem érdemes hazánkkal nekiiramodni -, viszont nem sok beleszólásunk lesz majd a későbbi spanyol örökösödési háborúba, ha csak nem akarjuk, hogy közünk legyen hozzá. Az Europa Universalis IV egyik legnagyobb erénye ugyanis, hogy alaposan megmásíthatjuk a történelmet, de túlzásokba azért nem eshetünk, így mindezt bizonyos korlátok és keretek között, magyarán itt is csak addig nyújtózkodhatunk majd, ameddig a takarónk ér.
Ebből az Alexandriából nem érdemes könyvet rendelnünk!
A háborúzás mellett ugyanakkor a játékban a diplomáciának legalább akkora, ha nem nagyobb szerepe lesz, sőt, igencsak izgalmas oldalát fedezhetjük így fel az alkotásnak, hiszen a hardcore stratégiákra jellemző módon közvetlenül nem látjuk majd mit teszünk, csak az eredményeket, azokat is többnyire számok, statisztikák és egyéb adatok formájában. Aki tehát most ismerkedik a stílussal, az ne lepődjön majd meg, ha egy csatából csak annyit fog látni, hogy - végtelenül leegyszerűsítve - egy katona járkál és kardozik a képernyőn, olyan szintű csataszimulációról, mint amilyent a Total War-sorozatban láthattunk, így tehát ne is álmodjunk, ez nem erről szól.
Az Europa Universalis IV ugyanis többnyire játék a számokkal, az adatokkal és természetesen a türelemmel, valamint az idegekkel is, amihez elengedhetetlen a magas szintű stratégiai érzék, valamint az, hogy minél jobban átlássuk és a lehető legjobb döntéseket hozzuk meg az adott helyzetben. A játékban ugyanis mi leszünk a fővezérek, az uralkodók, akiknek minden teher a vállát nyomja, így nekünk kell foglalkoznunk minden aprósággal, a hadsereggel, a városokkal, a diplomáciával, a háborúval, az egyházzal, a vezetők megválasztásával, mindezt ráadásul fő- és mellékküldetések segítségével, amelyek között könnyebbeket és egyszerűbbeket egyaránt találhatunk magunknak, és ha szeretjük a történelmet, garantáltan imádni fogjuk mindet. Természetesen akadnak újdonságok is a játékban az előző részhez képest - az alapok 95 százalékban megmaradtak a régiben -, így például rengeteg új lehetőséggel gyarapodott a diplomácia, de a zendülések egy új fajtája is megjelent, és természetesen a küllemen is csiszoltak a fejlesztők, habár amennyiben van játék, akkor ez biztosan nem a grafikáról szól.
Baj van a részeg tengerésszel minden áldott... hukk!
Összességében ugyanakkor kijelenthető, hogy elképesztően kevés az újdonság az alkotásban, így például még arra sem vették a fáradtságot a fejlesztők, hogy gatyába rázzák a betanító módot és egy kicsit átláthatóbbá tegyék a kezelőfelületet, de hiába a kérdéses hiányosságok, a végeredménnyel kapcsolatban így is magabiztosan kijelenthető valami. Ez nem más, minthogy az Europa Universalis IV az utóbbi évek terméséből a legjobb és legalaposabb hardcore stratégia, ami újabb hosszú hetekre elegendő kikapcsolódást nyújt majd számunkra, a többjátékos módnak köszönhetően pedig akár még tovább is!
A teszt során nVidia GTX 760 videókártyát és 16GB Kingston HyperX Beast memóriát használtunk, ASUS Maximus VI Hero alaplappal, Cooler Master HAF XB házba szerelve.
Na lehet nekiülök újra hátha rájövök mit hogyan kell.
én ehhez már buta avgyok 
