Dust teszt

A műfaj másodvirágzásáról azért nem beszélhetünk, de bizony valami mozgolódik a periméteren. Közös jellemzőjük, hogy nem állnak mögöttük giga cégek, ráadásul sokszor bizony egy-egy évet is csúszhatnak a készítők a játékok fejlesztésével, lévén teljesen indie alapokon nyugszik a financiális illetve development szakasz. Mindegy, nem akarok belemenni nagyon a szakmai részébe, mivel az túlzottan is messzire vezetne ráadásul tele lenne utópisztikus és fantázia szülte elképzeléssel. Szóval, a Dust. Amikor Marco szólt hogy én tesztelném a játékot, reflexből utána kellett néznem, mert nagyon de nagyon nem volt ismerős a címe. Viszont ahogy nézegettem a képeket illetve videókat róla, éreztem hogy bizony ez akár egy új szerelem kezdete is lehet!

Randa nagy piros szemű izé

Furcsa jószág azért a stuff! Fogj egy kis régi, oldschool Metroidot illetve Castlevaniát, keverd össze egy adag Ninja Gaidennel, adjunk hozzá egy csipetnyi 1942-t, rázzuk föl a turmixot és a végén szervírozzuk bőséges rpg elemmel. A történet szerint hősünk, a címben is szereplő Dust épp heveny amnéziában szenved, amikor is egy kard lebeg oda hozzá és közli, hogy ő Ahrah Kardja, és bizony D-nek lett az az elrendeltetése hogy használja. Ha ez a sokk nem lenne elég, még egy lebegő mókus is megérkezik, hogy ő a fegyver őrzője (hősünk ki is neveti) és azonnal vissza kell szolgáltatnia a törzsének a megátalkodott repkedő pengét. Szóval furán indul a kaland, de higgyétek el hogy nagyon király kis sztori van benne, csak egy picit lassan indul a dolog.

Mint ahogy a bevezetőben is említettem, ez bizony egy 2D-s akció/kaland/platformer/hackslash/rpg játék a nagyon komoly fajtából. Viszont én nem tudom hogy honnan van ennyi tehetséges grafikus meg dizájner, de ez a játék is valami hihetetlenül gyönyörű. Leginkább talán egy vízfestményhez tudnám hasonlítani, ahol egy picit kontúrosabbak, határozottabbak az élek. A helyzínek, a szereplők, a környezet annyira meseszerű, hogy szinta valamilyen elfeledett Grimm sztoriban fogjuk érezni magunkat. Ráadásul dinamikus az összes "szoba", tehát az erdőkben őzek rohangálnak, madarak csicseregnek, a falvakban mindenki teszi a dolgát, satöbbi. Él, lélegzik az egész táj, ami ilyen minőségben egy letölthető címtől finoman foglamazva sem elvárható.

C*lgate reklámnak is elmenne az arc

A harcot leginkább a fentebb említett Ninja Gaidenhez tudnám hasonlítani mind dinamikában, mind pedig stílusában. Itt is a kombókra épül az egész, amik természetesen egyenesen arányosan bontakoznak ki fejlődésünk következtében. Nagyon érdekes dolog, hogy segítőnk következtében lőni is tudunk, ami néhány megfelelően időzített kardcsapás miatt átcsap igazi bullet hell-be. Tulajdonképp ez az anyag első igazi negatívuma, mivel sokszor annyi esemény történik harc közben hogy szinte átláthatatlanul kaotikus lesz az egész. Ha nagy tömegben alkalmazzuk a fenti lövéses technikát, akkor semmit sem fogunk látni sokszor emberünkből.

Viszont az animációk is zseniálisak lettek, árkád címnél nem is nagyon láttam még ehhez hasonlót. Ha pedig ehhez hozzátesszük azt, hogy az egész gyakorlatilag egy ember munkája, akkor bizony kalapot kell emelnünk! Kalandozásaink során sok faluban és városban is megfordulunk, itt tudjuk jó rpg-hez méltán feltölteni a készleteinket, vásárolgatni vagy csak simán beszélgetni NPC-kel, akik sok esetben másodlagos feladatokkal is ellátnak minket. Ami szintén negatívum, bár egy picit a furcsább fajtából, hogy irdatlan mennyiségű párbeszédet kell majd végighallgatnunk, amik gyakorlatilag nem hordoznak semmiféle tartalmat, csak lamentálnak valamin a szereplők. Mindenképp fontos megjegyeznem, hogy valamennyi angol tudás szükségeltetik azért a játékhoz.

Tiszta Piro... Kékecske és a farkas

A hangok viszont csak simán jópofák, de a szinkron mondjuk kiemelkedik, jól végezték a dolgukat a színészek. Lesz amúgy nintendós prüntyögés meg rockosabb nóta is, bár sokszor nem a megfelelő helyeken csendül fel egy-egy dallam. Ja, igen, mielőtt elfelejteném! A játékmechanizmus amúgy a következőkre épül, bár régi motorosoknak, akik ismerték például a Metroid első részet, ismerős lesz: Haladunk teremről teremre, viszont sokszor fogunk olyan akadályba ütközni ami az adott pillanatban áthatolhatatlannak tűnik. Ahogy megyünk előre a sztoriban, úgy kapunk majd pédául dupla ugrást, illetve hasonló skilleket, amivel természetesen az addig lezárt szakaszok elérhetőek lesznek.

Szóval, egy újabb jól sikerült gyöngyszemmel gazdagodott az Xbox360 árkád szegmense. Igen, sajnos vagy nem sajnos, csak a dobozra elérhető ez a stuff (is). Gyönyörű, tartalmas (le sem merem írni nektek hogy mennyire), ráadásul még nehéz is. Én azt mondom hogy megéri a kissé borsos ára ellenére is!

Rám ronthattok. Majd a sárga kis angyal megvéd.