Mint manapság mindenhol, a játékiparban is a piac szabályai diktálnak, az újgenerációs konzolok fölénye pedig egyre inkább egyértelmű. Egyszerűen el kell fogadni, hogy ez van és kész… Igaz ugyanakkor, hogy az előző részek konzolos változatai igencsak sikeresek voltak, és a harmadik rész sem jelent meg olyan túl régen. Ezen tényeket figyelembe véve pedig érthető, hogy miért is élveznek prioritást a PC-s változattal szemben.

Hogy megérte-e várni? Azt leszögezhetjük, hogy a fejlesztők nem tétlenkedtek. Rengeteg újítást tartalmaz az új rész, a hangsúly pedig ezúttal nem az akción, hanem – a névből eredően – az autózáson van. Az előző részektől eltérően a helyszín egy városra, New York-ra korlátozódik, annak is ismertebb városrészeire, mint Manhattan, Bronx, Harlem, vagy New Jersey. Ennek ellenére nagyobb terünk van, mint az előző részben: 222.5 mérföldnek megfelelő úthálózaton őrjönghetünk. A készítők gondot fordítottak a hitelességre: Felismerhetőek a város nevezetességei, mint például az Empire State Building, a Time Square, vagy a hatalmas Central Park. Az NPC-k viselkedése pedig abszolút emberibb, azaz nem csak sikítozva futkosni képesek, hanem viszonylag életszerűen viselkednek a játékban. A gonosz fakabátok viszont túl sokan vannak és egyszerűen idegesítően túlbuzgóak. A már említett detektív-sztorik főhősei nem foglalkoztak holmi gyorshajtókkal. Itt viszont ha a rend szigorú őrei megneszelik, hogy nem a megfelelő sávból fordulunk egy kereszteződésben, vagy áthajtunk sárga jelzésnél, meglátva azt azonnal üldözőbe vesznek minket, és ha szerencsével járunk, még talán lelőni sem akarnak érte. Rendben van, hogy ez így teljesen realiszitkus meg minden, csak egyszerűen idegesítő a játékban, hogy holmi járőrök megpróbálnak minket szabálysértésért feltartani, mikor mi ugyebár épp komoly küldetés közepette vagyunk. A másik furcsaság pedig, hogy az időjárást, mint olyat egy az egyben kifelejtették a játékból. Játszhatunk akármennyit, akkor sem fogunk még egy kósza zivatarral sem találkozmi, a napszakok váltakozásán túl semmi ilyesmire ne számítsunk.

A játék sztorija a 12 egy tucat esete. Kezdetben egy külvárosi suttyót (The Kid) alakítunk benne, a feladatok végrehajtásával pedig egyre feljebb lépkedünk azon a bizonyos képzeletbeli ranglétrán és egyre nagyobb kakiba keverjük magunkat a történet előrehaladtával. Ismerős? Minden bizonnyal. Iskolapéldája annak, hogy miként lehet egy viszonylag jó alapgondolatra abszolút kommersz történetet építeni. Véleményem szerint sokkal többet ki lehetett volna hozni ilyen téren is a játékból, ez bizony kihagyott ziccer. A történet alakulását értelemszerűen a kapott küldetések teljesítésével érjük el, emellett teljesíthetünk mellékküldetéseket a városban keresgélve. Ezeket a piros pontok jelölik a térképen, még a fontosabb küldetések helyét a sárgák. A küldetések általában eléggé egyértelműek. Mikor új feladat előtt állunk, vázlatosan, lépésről-lépésre szedve kapunk egy útmutatót, hogy mégis hogyan boldoguljunk el. A báránylelkűek akár normál polgári foglalkozást is választhatnak, azaz taxizhatunk is például, ha kedvünk tartja.
Felismerhető a kor néhány legendás autója. Persze nincsenek nevükön nevezve, csupán a vonalvezetésük engedi sejtetni, hogy mégis melyik modellre hajaznak. A vezethető járműfélék száma kielégítő. Mint azt már megszokhattuk, van itt minden a motorkerékpártól a dragstereken át egészen a teherautóig. A használható fegyverek száma viszont nem túl magas, viszont különösebb értelme nem is lett volna többnek. Az alapfegyvernek számító revorverrel például annyit lövöldözhetünk, amennyit csak kedvünk tartja, unlimited lőszer van hozzá. Ezen felül írthatjuk még az ellent a klasszikus 44-es Magnummal, gránátvetővel, shotgunnal, UZI géppisztollyal, vagy M16-ossal. Lőszert a garázsokban vehetünk hozzájuk. A város minden szegletében van egy-egy garázs, ahol pofozgathatjuk járműveinket, kipróbálhatjuk őket a műhely melletti versenypályán. (Mert hogy ilyen is tartozik mindegyikhez.) A dolgok menete tehát lényegében a manapság megszokott módon zajlik, vagyis a teljesített missziókért pénzt kapunk, melyből – ha korlátozottan is – de tuningolhatjuk, pingálhatjuk, vagy kijavíthatjuk a megfáradt verdát, hogy aztán újra pénzt keressen nekünk. Sőt! Versenyeken is részt vehetünk, ahol is három nehézségi szint közül választva indulhatunk a pénznyereményért. Ezek a megoldások manapság szinte minden valamire való, hasonszőrű játékba bekerülnek. No nem minthe ez rossz lenne, csak úgy szeretném érzékeltetni, hogy a játék amennyire újszerű a sorozaton belül, egyébként annyira nem tartalmaz semmiféle újítást és talán ez a legkomolyabb hibája. Komolyan mondom, engem annyira a GTA-sorozatra emlékeztet itt-ott, hogy már néha egyszerűen hiányát érzem, hogy a városban bóklászva beleköthessek az utcán egy szatyrokkal hadonászó vénasszonyba.
Ugyanakkor a zenei aláfestés nagyon el lett találva. Az autórádióból szigorúan korhű zenék szólnak, ráadásul több rádióadó közül is választhatunk. (Ez is ismerős valahonnan.) A készítők még arra is odafigyeltek, hogy a „slágerszagú”, dallamosabb zenéket gyakrabban ismételgessék a rádióban. A repertoár a 70-es évek rock, funk és alternative rock irányvonalából való, olyan előadók tolmácsolásában, mint Kaiser Chiefs, Public Enemy, The Roots, Iggy pop, és még sorolhatnám. A játékból gyűjtői változat is kiadásra került, ami mintegy 10 dollárral kerül többe és tartalmaz egy audio korongot is, amelyre 12 track-et gyűjtöttek ki a játékból.

Hogy ne tűnjek túl rosszmájúnak, pozitívumként is említhetnék jó néhány dolgot. Példának okán az irányítást, amivel nincs különösebb gond. Vagy nagyon tetszett például az utcai forgalom: Pontosan úgy oldották meg, hogy mi kedvünkre szlalomozhatunk, centizgethetjük az autókat, ha elég ügyesen játszunk. Szóval egyszerűen élvezhetően lehet száguldozni az utakon. Ami a gépigényt illet, az tényleg nagyon baráti, de a grafikát látva ezen nincs is mit csodálkozni. Ugyanakkor, ha nem akarunk alacsonyabb felbontáson játszani, akkor igenis megköveteli a komolyabb konfigurációt, de nem igazán értem, hogy miért, ugyanis ekkor sem fog leesni az állunk a látványtól. Az átvezető videók azonban tetszetősre sikerültek, a játék karakterei is el vannak találva a rosszfiúktól egész a táncoslányig. A játék készítőinek első szándéka szerint multiplayer opciót is tartalmazott volna a negyedik rész, azonban ez valamilyen rejtélyes okból mégis kimaradt a játékból.
Summázva a leírtakat, sok téren csalódást okozott e méltán népszerű darab legújabb része. Legfőbb hibája pedig nem is a halovány grafikai megvalósítás, hanem a sablonos játékmenet, amitől egy idő után egyszerűen unalmassá válhat. Mindezek ellenére azt kell mondjam, hogy a játék egyáltalán nem nevezhető rossznak, egyszerűen csak túl magasan van már az a bizonyos léc. Amitől még 2-3 éve leesett volna az állunk, az ma már igencsak kevés az üdvösséghez. A műfaj kedvelői bizonyára nem csalódnak benne, és bárki elszórakozhat vele, aki nem veszi túlságosan komolyan. Szóval ne várjunk túl sokat, az új GTA „eljöveteléig” azonban el lehet játszadozni vele.