Dishonored: Definitive Edition teszt

Szerintem minden egyes emberben van egy olyan reflex, hogyha lát egy képet vagy trailert az adott játékról, akkor szinte rögtön elindul a lelkében lévő mérleg pozitív, avagy negatív irányba. No, így voltam ezzel a stuffal én is: értem, hogy nagyon jó a hangulata, el és felismerem, hogy mitől lehetett olyan sikeres a maga idejében, viszont megnéztem egy bemutatót és néhány képet róla, ami alapján rögtön tudtam, hogy ezt messziről fogom elkerülni.

Lehet, hogy a vízfestményre hajazó, szürreálisan rajzfilmszerű látvány verte ki a biztosítékot, vagy a sztori néhány pontját találtam nagyon gyengének, már nem tudom, de az biztos, hogy okkal marad ki nálam.

Ú, bocs haver, azt hittem a szomszéd vagy

Az érzékenyebb lelkületű olvasóknak előre elmondom, hogy a most követő ekézés a Definitive Editon-nek szól, nem pedig a 2012-es alapjátéknak. Kedves Bethesda! Értem én a poént, tényleg. Az olvasókkal jókat szoktunk derülni ezen a hádésítós, kiadunk mindent, újra, mert kell a pénz a második malibui nyaralóra elven. Ilyenkor csak cinikusan összekacsintunk, aztán ha jól sikerült a portéka, beruházunk rá, ha meg nem, akkor lapozunk. Viszont az, hogy hülyének nézitek a vásárlókat, akiknek a pénzéből házat akartok építeni, no, az nagyon nem járja.

A Dishonored: Definitive Edition az egyik leggörényebb húzás a HD remake-ek történelmében, de nézzük a miérteket. Kezdjük talán a legócskább résszel, a grafikával. Értem én, hogy az alapnak sem ez volt a gyémánt keménységű pontja, ugyanakkor hogy minimális időt se szenteljenek a javításra, az muhaha.

Annyi történt, hogy ugyan a felbontás az 1080p lett, viszont ezen kívül semmi sem javult ezen a részen, simán maradt a képfrissítés 30 FPS, hogy csak egy példát ragadjak ki. Élsimítás nuku, bugfix nuku, képfrissítés sok esetben lassú. Tudjátok, hogy mi a röhej? Az alapjátékot ha felhúzzátok PC-n, mondjuk a max közelébe, kategóriákkal szebb lesz, mint a PS4-es vagy Xbone-os darab. Szóval ennyire sikerült jól ez a rész.

Nem tudom, hogy ezt a képet miért csináltam

Pedig ettől eltekintve lenne spiritusz az anyagban, mert Dunwall városa egy titkokkal, járványokkal tűzdelt sötét és terhes hely, amit az érdekes gameplay rendkívül jól kiegészít. A történet sem változott, tehát itt is Corvo-t alakítjuk, akinek a szeme láttára gyilkolják meg szeretett úrnőjét, majd próbálják az egészet a nyakába varrni. Aztán egy kormányhű csoport megszökteti a börtönből, majd pedig indulhat a jól megérdemelt bosszúhadjárat. Persze nem csak erről szól, ennél azért jóval izgalmasabb és érdekesebb.

A játékmeneten szintén nem változtattak, de erre nem is volt szükség. Alaphelyzetben elég sokat fogunk lopakodni és hátulról gyilkolni, viszont ha észrevesznek minket és szemtől szembeni harc kezdődik, akkor sem vagyunk elveszettek, mert az egyik kezünkbe kardot, a másikba lőfegyvereket vagy varázslatokat tehetünk.

Itt van egy nem kevés Bioshock utánérzése az embernek, de ettől még jól működik. A másik dolog, amivel kompenzálni próbálják a készítők a lustaságukat, hogy természetesen minden elérhető DLC-t belepakoltak a stuffba.

Haver, egy kitépett szív dobog a kezemben. Biztos meg akarsz támadni?

Megkapjuk tehát a Dunwall City Trials-t, ami igazából egy ügyességi vetélkedő, de ettől még jópofa. A másik két kiegészítő, a The Knife of Dunwall és a The Brigmore Witches egy új hősre, Daud-ra koncentrál, ami több ok miatt is érdekes. Egyrészt ugye ő gyilkolja meg a hercegnőt, másrészt kategóriákkal borúsabb és durvább ez a két rész, mint Corvo meséje. Itt lesz még a csak előrendelőknek adott Void Walkers's Arsenal is, ami irreálisan feltápol minket, úgyhogy a saját szórakozásunk érdekében, ne használjuk.

Ami még a játék digitális formátumának sajátossága, hogy 32 gigát kell lerántania, viszont első körben csak a prológust húzza le, azaz ha kitörünk a börtönből, akkor malmozhatunk addig, amíg a teljes letöltést befejezi. Hiába van gyors neted, teljesen mindegy, mert a PSN szerverek nem épp fürgeségükről híresek, úgyhogy ha nem a dobozos változatra ruházol be, akkor még ezzel is kalkulálj. Tömör gyönyör.

Érkezik a csicskalángos

Szóval finoman szólva sem sikeredett túl jól a Dishonored: Definitive Edition. A grafika egészen egyszerűen borzalmas, erre nem is nagyon találok szavakat, meg nem tudok napirendre térni felette, hogy ezt így hogy gondolták. Vagy abban reménykedtek, hogy nem vesszük észre? A DLC áradat az rendben van, a többi elem is hozza a 2012-es eredetit.

Amennyiben már egyszer végigtoltad előző generáción a játékot, akkor nagyon messziről kerüld el, mert semmi pluszt nem ad. Ha még nem próbáltad, akkor azt javaslom, a PC-s GOTY kiadásra ruházz be, mert fillérekbe kerül, valamint sokkal, de tényleg sokkal jobban fest, mint ez.

Ha viszont a mostani generációval léptél be a játékok világába, akkor vásárlás előtt tegyél vele egy próbát szerintem, mert nagyon arcra lehet esni.