Destiny teszt

Az első dolog ami szembejön, az nyilván a grafika, ami meglepő ráncfelvarráson esett át az alfa és a béta óta. a területek egyértelműen megkülönböztethető a négy helyszín, és mindhármon látna a masszív mennyiségű energiát, amit az egyedi világ megalkotásába tettek. Itt meg is említeném, hogy a Grafika nem is feltétlenül poligon és shader számban villog annyira, mint egyedi stílusban és kidolgozásban, és ez valószínűleg azért tűnik ilyennek, mert míg megvannak a sztenderd sztereotip dolgok, mint élőholtak, robotok, varázslók, mégis más.

Ehun ni egymagam a pusztában

És valahol itt jön elő a játék legsarkalatosabb pontja, az, hogy MÁS. Nem a korábban említett generic shooter, nem egy egyértelműsíthető MMO, és nem egy vérbeli RPG. És míg egyik sem, mégis mindegyik. De legfőképp coop. A játék igazi sava-borsa az, hogy a haverokkal motoroztok a Mars pusztáin, futkároztok a Hold alatti katakombákban, vagy araszoltok előre az aktuális boss felé vért izzadva. Egyedül is lehet játszogatni, de mindenki tudja, hogy mit jelent pontosan egyedül MMO-ni, vagy egyedül játszani egy olyan játékkal, mint a Borderlands.

Ideig-óráig szórakoztató, de egyedül nem az igazi. Ez nyilván a Destiny esetében is így van, egyedül végig lehet menni a story küldetéseken különböző nehézségen, meg el lehet menni multizni a Crucible-be, de mégsem az igazi az érzés. A Destiny összesen három nagy részre bontható egyébként: Story, Multi és Coop - Strike, valamint Raid küldetések.

Ez olyan, mint a Föld, csak kék

A történetet végigjátszottam, és még azt is szem előtt tartva, hogy egy halom kiegészítő és még 3 teljes játék várható, nagyjából annyit tudnék mondani, hogy kaptunk egy prológust, aminek első ránézésre nincs se füle, se farka. Aztán ahogy haladsz, szerzel Grimoire-t, ami még mindig nem segít. Szóval így igazából azt kell, hogy mondjam, hogy nagyjából olyan érzésem volt, mint ha az amerikai Twinkle twinkle little star gyerekversből csináltak volna játékot, mert minden abban szereplő szónak valami óriási jelentőséget adtak, és az utolsó küldetés végeztével vakarod a fejed, hogy most mi van? Nyilván jönnek majd a kiegészítők, amik viszik tovább, de eddig egyértelmű csalódás a Bungie történetmeséléséhez képest.

Crucible, más néven multiplayer. 6V6 területfoglalás, 6V6 TDM, 6 fős DM és 3v3 squad DM. Be kell, hogy valljam, az uccsóval csak érintőlegesen találkoztam, de a többibe azért beleöltem egy pár órát az életemből. A skillek mennyisége és a lehetőségek szerteágazása miatt mindenki össze tudja magának tenni a megfelelő képességeket a saját játékmódjához. Maga a multiplayer megfelelően pörgős, mégis több egy egyszerű körbe-körbe futkározásnál, a jó játék komoly taktikázást igényel, és nagyon egyszerű előnyt kovácsolni előre átgondolt offenzívákból, főleg miután a kasztok és a szub kasztok mind befolyásoló tényezők tudnak lenni.

Hibák persze itt is vannak. Bár az armor és a fegyverek sebzése ki van balanszolva, a fegyverek sajnos még sincsenek. Sajnos az Auto rifle messzemenőkig OP a többi fegyverhez képest, és a tűzgyorsaság mellett sokszor a pontosság és a távolság is kielégítő ahhoz, hogy a következő hotfixig uralja a csatateret.

De szép neved van. Akkor most megcsinálunk

És végül a játék esszenciája, Strike-ok és a Raid. A WoW-ból és az összes többi MMO-ból ismert insták lényege, hogy míg kint a szabadban sok más játékossal együtt lehet szaladgálni és csinálgatni az ölj meg 40.000 vaddisznót küldetéseket, addig a Destiny ezt teljesen máshogy oldja meg, mert amint belépünk specifikus területekre, a világ megszűnik körülöttünk, és csak a csapatunkra, és a képességeinkre tudunk hagyatkozni.

Hihetetlen élmény ezeket a helyeket először feltérképezni, megtalálni a demibossok gyengéit, hogy kit mikor, merről, mivel, hogyan lehet és kell támadni. Az összesen hat darab Strike és egy darab Raid elsőre kevésnek tűnik (és szerintem kevés is), a skálázhatóság mégis sokat hozzátesz. A felépítés klasszikus 2-3 fázisos futásokból áll, mindegyik más taktikára épít, de mégis megadja a lehetőséget egy lassabb, kicentizettebb, biztonságosabb előrehaladásra.

Eleinte addig, amíg nem éreztük az instákat, sokszor mi is biztonságosabb érzéssel mentünk neki az összesnek, aztán sokadik alkalomra végre minden helyet betanultunk, hogy hol-hova-hogyan kell beállni, hogy ne úgy fussunk neki, hogy lövünk kettőt, aztán befutunk egy eldugott sarokba szopogatni egy percig az hüvelykujjunkat.

Tényleg nem tudom megfelelő módon kihangsúlyozni azt a fenomenális élményt, amit az nyújt, mikor 2-3 óra kőkemény élet halál küzdelem és fekvéskelés után az első alkalommal megcsináljátok a legnehezebb raidet. Mikor mindenki akkora üvöltözést rendez le, hogy a headseten keresztül hallod éjjel kettőkor, hogy két csapattársad kutyája felvakkan, mert azt hiszi, baj van, egy harmadik és a negyedik barátnője rohan ki, hogy mi az istent csinál, nálad pedig a barátnő és kutya együtt.

Te pedig vigyorogva állsz az egyik kezedben a világító PS kontrollerrel, a másikban pedig a napi negyedik energiaitalod összenyomott dobozával kezdenél szabadkozni, amire felugrik, hogy ki mit kapott, és megint eltűnik a külvilág addig, amíg meg nem szakad a vizuális élmény, mert az imént említett személy megszakítja az optikai információáramlást, és még headseten keresztül is hallhatóan próbál egyéb audiovizuális jelekkel információt átadni, de nem tudsz rá figyelni.

És ez az az élmény, amit a Destiny átad, és a korai WoW időszak óta nem tapasztaltam. Ez az, amiért ez a játék megéri az árát, ez a Traveler fénye.

Ott is meleg van

Viszont mindenhol ahol van fény, ott kell hogy legyen árnyék és sötétség is, és itt jön elő sajnos az a dolog, ami a játék sötét oldala. Már korábban is említettem, hogy mindössze 7 ilyen pálya van. Ez kezdésnek teljesen jó, de az a legfontosabb kérdés, hogy amire az emberek megtanulják, kitapasztalják, és megunnák, addigra, jön-e még, és ha igen, akkor milyen formában. Bár így is szép mennyiségű új és ingyenes content jött a hetek alatt, mégis az, hogy a fő tartalmakat hogyan fogják bővíteni, lehet a játék veszte, vagy emelheti abszolút a magasba. Hogy röviden elmagyarázzam, itt a kérdés az ár. Vajon a következő két évben még további 30.000-35.000 forintunkba kerül a játék, vagy sem. Ha igen, akkor mit, és mennyi mindent kapunk érte.

Kicsit visszakanyarodván a stuffra, pontosabban a játékmechanizmusra. Alapból három induló kaszt van: Titán, Warlock és Hunter, ezen belül pedig további alkasztok. A Hunter lehet Gunslinger, ami nyilván fegyverforgató képességekkel ad, vagy lehet blade dancer, ami inkább a közelharcra fókuszál. A Titán lehet erős tank, vagy support attól függően, hogy Striker, vagy Support, a Warlock pedig a játék varázsló kasztja offenzív, vagy support szerepben.Itt jön a képbe a legjobban a játék kulcsfontosságú része, a csapat felépítése.

Mindenképpen egymás, és az adott helyzet igényeihez és szükségleteihez kell igazítani azt, hogy ki milyen karaktert visz magával, és bár kasztot nem lehet változtatni, az alkasztok és skillek között lehet váltogatni bevetéseken is, ami megfelelő flexibilitást tud adni akár olyan helyzetekben, amikor a pálya különböző fázisai éles ellentétben vannak egymástól.

Ez mondjuk Mass Effect gyanús kép, nem?

A gear rendszer elég egyértelmű, nem igazán kell külön magyarázni, láttuk már máshol is: 1 elsődleges fegyver normal sebzéssel (pisztoly és különböző tűzgyorsaságú és típusú puskák), speciális fegyverek (mesterlövész, sörétes, fúziós fegyver), és nehézfegyverzet (nehéz gépágyú vagy rakétavető). A másik oldalon pedig a páncél díszeleg (fej, mell, kar láb, és kaszt specifikus díszítőelem), ezeknek pedig több színverziója van, a Fehér normál, a zöld fejleszthető valamivel, a kék többel, a lila sok mindennel, az arany pedig még többel. Nyilván a ritkulás is ilyen sorrendben megy.

Elég rendhagyó módon működik a fejlődés a játékban. Felhúzod magad huszadik szintre, és innentől az armorban lévő light érték ad hozzá az aktuális szintedhez. Minél több a light, annál nagyobb az effektív szinted, maximum 30-ig. A szintkülönbség közted és az ellenfelek között pedig egyfajta sebzésszorzó, minél nagyobb a különbség, annál nagyobb a szorzó. Miután a lvl 20 megvolt, továbbra is kapod az XP-t, ami újabb képességeket unlockol, illetve a fegyverek és páncélok esetleges plusszait aktiválja. Gyakorlatilag a gear is fejlődik velünk együtt.

Nehéz egy olyan játékról véleményt alkotni, ami teljesen újszerű, és ami míg egyszerűnek tűnik a felszínen, alatta rettenetesen mély. Lehet vele játszani egy napot, lehet vele játszani két hete, vagy akár lehet vele játszani hónapokon át. Adhatok rá egy pontszámot, ami az aktuális szempontokat és élményeket tükrözi, de nem látható előre, hogy vajon hosszú távon leköti-e a játékosközösséget ez a világ. Két kiegészítő már be lett jelentve, amik valószínűleg új küldetéseket, strike-okat, raideket és crucible mapeket ad, és folytatja a történetet a tömérdek új gear mellett.

Ez is olyan, mint a Föld, de ez meg barna

Viszont nincs még szó új bolygókról vagy bármi hasonlóról. Nincs még szó űrhajós csatákról, amire mindenkinek fáj a foga, és nincs szó arról, hogy hova, és meddig fog fejlődni ez a világ. Emiatt nehéz pontozni egy ilyen játékot. Mégis megpróbálom: A Bungie-ba vetett bizalmammal, a jövőbeli contentekre és potenciális lehetőségre való tekintettel szubjektíven személy szerint szó nélkül megadom a 9 pontot. Viszont a jelenlegi játékot végignézve, ami nem sokkal több, mint egy prológus, annyit tudok objektíven mondani a Dark Knight után szabadon, hogy a Destiny nem az a játék, amit akartunk, hanem a játék, amire szükségünk volt.

A Game Channel fő tesztgépe nVidia GTX 780 videókártyát, 16GB Kingston HyperX Beast memóriát, ASUS Maximus VI Hero alaplapot tartalmaz Cooler Master HAF XB házba szerelve - Windows 8.1 rendszeren.