Dead Rising 2: Off the Record teszt

Isten a tanúm, szerettem anno a Dead Rising 2-t, mert tökéletesen alkalmas volt a zombiképzésre, vagyis arra, hogy a játékost is olyan - jó értelemben vett - agyhalottá tegye, mint amilyenekkel a játékban kellett megküzdenünk. Kikapcsolt, humoros volt, és minden hibája ellenére jó volt vele játszani; az viszont nem igazán fordult meg a fejemben, hogy valaha is újrajátsszam. Ezért volt kissé dühítő, hogy az Off the Recordban pontosan ezt kellett tennem, ez a játék ugyanis nem más, mint az előző rész apró változtatásokkal ellátott újrakiadása. Nem, kedves készítők, néhány új fegyverkombináció és egyetlen új pályaszakasz egyszerűen nem elég ahhoz, hogy kielégítsétek a sorozat rajongóit! Egészen más a helyzet azonban akkor, ha valaki még egyik előző résszel sem játszott, hiszen az évek során felmerülő hiányosságokat és elrontott koncepciókat mégiscsak az Off the Recordban javították leghatékonyabban a fejlesztők, így Dead Rising-szüzeknek bátran ajánlható az új epizód.



Nézzük, mi került mindebből az Off the Recordba! A helyszín a második részben alaposan bebarangolt Fortune City maradt, melyet egyetlen, vidámparkszerű helyszínnel gazdagítottak csupán a készítők. Hősünk azonban ezúttal az első részből visszatérő Frank West lesz, aki a willamette-i események óta előbb igazi nagy sztár, utána pedig igazán lecsúszott figura lett. Ezek azonban egyáltalán nem számítanak rossz húzásnak a készítők részéről: Fortune City kellően extrém terep egy ilyen, minden tekintetben őrültnek nevezhető játék számára, és véleményem szerint Frank macsó karaktere is sokkal jobban illik a legtöbbször betegessé fajuló játékmenethez, mint a kislányáért aggódó apuka alakja. Fotóriporterünket ugyanis hatalmas egója még mindig sokkal alkalmasabbá, sőt talán hitelesebbé is teszi arra, hogy szembeszálljon a zombikkal, és közöttük utat törve elérje a kitűzött célokat, melyekből ezúttal sem lesz hiány.

A játékmenet ugyanis szinte cseppet sem változott. Folyamatosan feladatokkal szembesülő hősünk a zombik mellett az idővel is küzd, hiszen ott van egyrészt a jól ismert 72 óra a felszabadulásig, ezen belül pedig az egyes feladatok teljesítéséhez rendelkezésre álló időlimitek, nem beszélve a napi Zombrex-adag kellő időpontban történő beadásáról, melyet semmilyen körülmények között nem szabad elmulasztani. A gyógyszer lelőhelyei ugyan megváltoztak az előző részhez képest, szorgos kutatással ezúttal is viszonylag egyszerűen ráakadhatunk a kellő mennyiségre. Ráadásul a beadást tekintve is egyszerűbb lesz a dolgunk, mivel ezúttal nem a menedékhelyen üldögélő kislányunknak van szüksége az ellenszerre, hanem saját magunknak, így nem kell állandóan visszarohangálnunk a bázisra, hogy belőhessük magunkat, hanem a pálya bármely pontján megtehetjük ezt, ha eljön az ideje.

Fegyverként nagyjából ugyanazok állnak rendelkezésünkre, mint az előző részben, vagyis szinte bármi, amit a földön, polcokon, vagy épp felfegyverzett ellenfeleinknél találunk. Ide értendő az eldobált retikülöktől kezdve a székeken, táblákon, és szinte bármi mozdítható tereptárgyon át a különböző ütő-, szúró-, és lőfegyverekig minden, ami csak Fortune City-ben fellelhető. Ezek mellett természetesen ebből a részből sem maradhattak ki a Dead Rising 2-ben szinte tökélyre fejlesztett kombókártyák, melyeket megszerezve extrémebbnél extrémebb fegyvereket kovácsolhatunk magunknak a piros ajtóval jelölt műhelyek munkapadjain. A kártyák listája olyan brutális eszközökkel bővült az Off the Recordban, mint például a lasztik helyett fűrészlapokat kilőni képes teniszlabda-adogató, vagy az űrlénymaszkból és néhány drágakőből összeeszkábált, szemtájékról lézert kibocsátó harci sisak.

A meglehetősen nagy területen történő barangolásunk, valamint az egyes feladatok végrehajtása során ugyanúgy túlélőkbe botlunk, akárcsak az előző részekben. Belőlük érdemes minél többet megmenteni, hiszen olykor akár a zombiirtásban is segítségünkre lehetnek, nem beszélve arról, hogy milyen szép PP-summát kapunk, ha eljuttatjuk őket a biztonságot jelentő óvóhelyre. A PP nem más, mint tekintélypontok (Prestige Points) halmaza, melyet szinte minden cselekedetünkkel gyarapíthatunk. Pontot kapunk a mészárlásokért, a már említett túlélők megmentéséért, sőt, mivel fotóriporterünk ezúttal sem hagyta otthon hű társát, a fényképezőgépét, még sztárfotókat is csinálhatunk a ránk támadó agyhalottakról, amiért szintén jelentős pontmennyiség zsebelhető be. Az is számít azonban, hogy embereket vagy zombikat kapunk lencsevégre, és nem elhanyagolható a pillanatnyi szituáció sem, amelyet megörökítünk, hiszen például egy menekülő túlélő, vagy egy mélyen dekoltált, telt idomokkal rendelkező hölgy fotójával csak egy egész seregnyi élőhalott portréja vetekedhet, nem beszélve a történeti szálhoz kapcsolódó, oknyomozó kattingatásokról, melyek során bizonyítékként felhasználható képeket rögzíthetünk, szintén nem elhanyagolható pontmennyiségért.

A pontok gyűjtögetése egy idő után szintlépéshez vezet, mellyel mind az életerőnk, mind pedig eszköztárolási kapacitásunk növekszik. Erre szükségünk is lesz, hiszen fegyvereink meglehetősen hamar elhasználódnak, így nem árt belőlük minél nagyobb arzenált magunknál tartani. Ugyanez a helyzet az ételekkel és italokkal, melyeknek szintén érdemes helyet szorítani az eleinte meglehetően szűkös, mindössze négy elem tárolására képes inventory-ban, hiszen ezek segítségével nyerhetjük vissza zombicsócsálástól megfáradt testünk egészségét. A pontok mellett ugyanakkor pénzt is gyűjthetünk - elsősorban a kasszák és játékgépek szétverésével - melyre leginkább akkor lesz szükségünk, ha automatából szeretnénk vásárolni magunknak tápláló chipseket és kólákat, vagy egy-egy makacsabb, és nem utolsó sorban kapzsi túlélőt kell rávennünk, hogy kövessen minket az óvóhelyre.

Menteni ezúttal is kizárólag a mellékhelyiségekben lehet - így kap a rest room új jelentést -, és ugyanúgy három slot áll rendelkezésünkre, mint az előző részben. Ezen felül bevezették még a checkpointokat, melyek automatikus mentést jelentenek minden új helyiségbe történő belépés, valamint a nagyobb ellenfelek legyőzése esetén. A főellenségek ugyanakkor szinte szemernyit sem változtak: ugyanott és ugyanúgy fogadnak minket, ahol és ahogy az előző részben tették. Hála Istennek szintén nem sokat változtattak a készítők a Dead Rising 2 egyik legviccesebb elemén, vagyis karakterünk átöltöztethetőségén sem. Lehet, hogy betegesnek tűnik, de higgyétek el, sokkal viccesebb nagydarab főhősünket miniszoknyába és topba öltöztetve zombit kaszabolni, mint ugyanezt öltönyben és makkos cipőben véghezvinni!

Visszatekintve azt láthatjuk, hogy ez a teszt hemzseg az "ugyanolyan, ugyanaz, ugyanott", és egyéb, hasonlóságot kifejező szavaktól. Ez azonban cseppet sem véletlen, hiszen az Off the Record valóban pontról pontra megegyezik az előző résszel, leszámítva az új főhőst, és néhány, fentebb vázolt apróságot. Illetve akad még egy dolog az említetteken kívül, ami újítást hoz a játékba, ez pedig nem más, mint a sztori mód helyett választható sandbox mód, melyben mindenféle időkorlát nélkül kaszabolhatjuk aszottképű ellenfeleinket, és saját tempónkban teljesíthetjük a kiszabott feladatokat - emellett azonban túl sok újat tényleg ne várjunk! Végszóként csupán annyit mondanék, hogy aki most akar belekezdeni valamelyik Dead Rising részbe, annak meleg szívvel tudom ajánlani az Off the Recordot, aki azonban már átélte egyszer a Fortune City-beli kalandokat, az csak akkor ruházzon be az új epizódba, ha évek óta Frank West-poszter virít a falán, máskülönben nagyot fog csalódni!