Az utóbbi évek alapján teljesen egyértelműen kijelenthető, hogy a játékfejlesztők nem nagyon rukkoltak elő új, szinte reformálónak tekinthető ötletekkel egyetlen videojátékkal kapcsolatban sem. Természetesen mindig akadt egy-egy olyan gyöngyszem, amelyre érdemes volt odafigyelni, de a pénz leginkább a folytatásokban, vagy éppen az évenként megjelenő sorozatokban volt. A (kitalált) gazdasági válság hatásának a számlájára írható viszont elsősorban az, hogy a stúdiók kicsit összekapták magukat, és igyekeztek játékaikat egyre érdekesebbé, tartalmasabbá és egyedibbé varázsolni. Az idei esztendőben lehetett megfigyelni először például azt, hogy több, a semmiből érkező címet felkaptak a játékosok, mivel azok kitűntek a tömegből, és mertek újítani, a futószalagon érkező címek pedig nem nyomták el őket, illetve ezek is megpróbáltak újítani, a legtöbbet kihozni önmagukból. A hosszú sort reményeink szerint a
Darkest of Days folytatta volna, azonban az 8monkey Labs első játéka amilyen jónak ígérkezett az előzetesek alapján, a kész terméken átrágva magunkat, legalább akkorát csalódtunk. Lássuk egyszer az elragadó alapokat...
/>
A játék indítása után (azon túl, hogy felfordul a gyomrunk a rettentően ocsmány grafika láttán) az 1800-as évek közepén járunk, és éppen az indiánok kisebb hadseregeit próbáljuk visszaverni, kisebb-nagyobb sikerrel. A rézbőrűek azonban erősebbnek bizonyulnak nálunk, és mikor már társaink is eltűntek körülöttünk, meghaltak vagy elfutottak, egy nyílvesszővel a lábunkban mi is felkészülünk az alagútra, aminek a végén fény van. Utóbbi meg is érkezik, de az alagút valahol elmaradt, biztos mi lehettünk figyelmetlenek, de nem. Egy nagyobbacska, egyáltalán nem odaillő buborék keletkezik előttünk, amiből előlép egy katona, méghozzá egy futurisztikus páncélba öltözött katona (enyhe Halo hangulat), aki segítő kezet nyújt, és elvisz minket a csatamezőről. Ahelyett, hogy a Mennyországban ébrednénk, sörrel a kezünkben, és minket legyező angyalkákkal az oldalunkon, sajnos a jövőben kelünk fel, teljesen meggyógyulva, egy csupasz, enyhén semmitmondó teremben, amely később kiderül, a főhadiszállásunk lesz.
Főnökasszonyunk rögtön meg is jelenik, igaz, csak a két szép (khmm) szemét láthatjuk majd, de rögtön elmagyarázza a történteket, megtudjuk, hogy a jövőben vagyunk, mint kiválasztottak, és a mi feladatunk lesz, hogy visszautazva az időben, több helyszínen is rendet tegyünk, megmenekítsük a fontos személyeket, közben pedig igyekezzünk ne módosítani egy-egy fontosabb helyzet kimenetelén. Nem hangzik egyszerűen, pedig megszakadnunk nem kell majd a játékban, azonban mielőtt elkezdenénk hősködni, jön a szokásos tréning, ahol el kell sajátítanunk az alkotás irányítását, illetve minden fontos momentumát. Nyilván ez teljesen felesleges, de ami kell az kell. Ha túléltük a dögunalmas betanító pályát, indulhat is a küzdelem, irány vissza az időben.
Nos, nagyjából így néz ki az elragadó alapkoncepció, amely valóban egy ígéretes alkotásra enged utalni, a megvalósítás azonban átlagon aluli. Óvatosan kell bánnom a szavakkal, hogy ne csússzon ki az ujjaimból valami nagyon trágár kifejezés, egyrészt azért, mert 2009-et írunk, és ilyen megoldások már nem megengedettek a játékiparban, másrészt pedig azért, mert én abba a táborba tartoztam, akik rettenetesen várták az alkotás megjelenését, hiszen nagyon jónak, és egyben ígéretesnek tűnt a projekt. A szánk azonban már a bevezető pályán lefelé görbül, és a folytatásban sem számíthatunk semmilyen felüdülésre, bármennyire is várjuk, hogy egyszer majd kiírja a program: "He-he, amit eddig láttál, csak vicc volt, most következik az igazi
Darkest of Days!" Azonban ilyen nem fog történni. Sajnos!
De az eddigi szimpla panaszkodást ideje lenne, ha felváltanák a tények, hiszen állíthatunk bármit valamiről, azt illik alátámasztanunk. Kezdjük a sort a program azon momentumával, amelyik talán a legrosszabb. Ez bizony a kinézet, hiszen a játék nemhogy az elmegy kategóriába tartozik, egyenesen rondának nevezhető. Akad néhány részlete, például egyes fegyverek, amelyek egész korrekt kidolgozottságot kaptak, de a mozgás, az arcmimika lemintázása egyszerűen borzalmas. Ilyen csupasz tájakat nem is tudom mikor láttam utoljára. Egyszerűen üvölt a program, hogy ne haragudjunk rá, nem ő tehet róla, hogy ilyen csúnyának született. Az effektek például jó öt évvel ezelőtt is nehezen állták volna meg a helyüket, egyedül a víz kinézete ami a "nem rossz" kategóriába helyezhető, de aki abszolút a kinézetét szemléli első sorban egy játéknak, az bizony hatalmasat fog csalódni, mivel nem kell titkolni, a
Darkest of Days egy ronda játék. Még az anyja se szeretné, ha lenne neki, ebben biztosak lehetünk.
#tv#
Ugyanakkor közhely ide vagy oda, láttunk már többször is példát arra, hogy egy külsőleg csúnya játék, a betöltés utáni élményével elkápráztatott minket. Emlékezzünk csak a Mount & Blade esetére. Ilyenről azonban jelen cikkünk tárgyánál szó sincsen, mivel a
Darkest of Days a játékmenetét tekintve is csak egy középszerű alkotás. Apró újdonságok találhatók benne, amelyek legtöbbször vagy haszontalanok, vagy fordítva sülnek el, tehát mondhatni semmit sem érnek, így a végeredmény megmarad egy teljesen átlagos FPS játéknak. Megyünk, lövünk, meghalunk, avagy nem, kimentjük az adott időből akit kell, majd visszatérünk, és jöhet a következő feladat. Hogy unalmas-e? Elmondhatatlanul.
De lássuk konkrétabban a dolgokat. A program egyetlen érdekességét az teszi ki, hogy egyik történelmi korból a másikba ugrálhatunk. Természetesen nem akkor, amikor csak akarjuk, hanem a főhadiszálláson kiválasztva az éppen aktuális célpontot és küldetést. Ez valóban egy kiváló ötlet, hiszen a Polgárháború mellett az első, majd a második világháborút is megjárhatjuk, ott korhű fegyverekkel lövöldözhetünk, azonban amíg csak és kizárólag a kor csettegői vannak a kezeink között, eszméletlen vontatott és unalmas a program. Azonban mivel nemes célunk elérését a jövőből szeretnék megakadályozni, és időközönként (ha világító katonákat lövünk ki a helyükről...no comment) időkapunak álcázott buborékokból előtűnnek modern fegyverzettel és páncélzattal rendelkező katonák, lehetőségünk lesz beújítani néhány, a világháborúban, illetve a játékban bejárható, más korokban még egyáltalán nem létezett fegyverrel. Ezek olyan hatásosak, hogy élmény velük kaszabolni a tízesével ránk rontó szabadságharcosokat, akik ha látják, hogy milyen csodafegyverrel rendelkezünk, előfordul, hogy futásnak erednek, és fejvesztve, menekülőre fogják a dolgot. Persze a modern fegyverzet nem minden, hiszen ha egy komplett hadsereg ront az életünkre, sajnos mit sem ér a 32-es tár, oda még egy golyószóró is kevés lenne.
Mindenesetre a játék szempontjából mindenképpen jó ötlet volt a jövőből származó fegyverek (egy gépkarabély és egy pisztoly, a későbbiekben egy érdekes távcsöves puska) alkalmazása, hiszen jobbá ugyan nem teszi az összképet, de felpörgeti az egészet, hogy mielőbb ki lehessen játszani, majd nagyon gyorsan letörölni a merevlemezről. Ugyanakkor a fejlesztők azért látszik, hogy nagyon akartak valamit, hiszen a fegyverek mellett (nem röhög) kis golyócskákat is kapunk. Ezek tulajdonképpen, mint a húsz forintos színes rágógumik, az ég adta világon semmire sem jók. El lehet őket dobálni, sőt vissza is ugrálnak a kezünkbe, ha ügyesek vagyunk, akkor megbénítanak egyes ellenfeleket, de inkább hagyatkozzunk az ólomgolyókra, mint ezekre. A másik ilyen újításnak szánt pont a játékban a tárazás, amelyet olyan szinten sikerült elrontaniuk az illetékeseknek, hogy az már fájdalmas. Alapjáraton is rettentő hosszú ideig cserélünk tárat, kivétel nélkül mindegyik fegyverben. A programozók azonban megbolondították ezt egy olyan lehetőséggel, amit nem vagyunk kötelesek használni, de ha már van, akkor miért ne. Ez az idő előtti fegyvertöltés, amely kicsit felgyorsítja a folyamatot, lényege pedig az, hogy a tárazás megkezdése után jó időben le kell nyomni egy adott gombot, miután hősünk bevesz egy láthatatlan "speed" feliratú tablettát, és olyan gyorsan betárazza még a Polgárháború elől töltős fegyvereit is, hogy azt élmény nézni. A csata hevében azonban ez nem olyan vicces, hiszen a legtöbbször még idő előtt sikerül rátenyerelnünk egy olyan gombra, amire nem kellene, és ha így cselekszünk, a program jól megdorgál minket, majd fegyverünk többször annyi ideig tárazza magát. Óriási újítás, hatalmas taps a fejlesztőknek, meg még néhány annak is aki ezt kitalálta.
Szeretnél még olvasni a játék izgalmas pontjairól, esetleg olyan apróságairól, amelyek egyedivé teszik? Nos, nem fogsz, mert nincsenek neki! A fentiekben ugyanis lelőttünk minden olyan opciót, amely érdekessé teheti a programot, ezen kívül pedig az ég világon semmi nem történik benne. Nem mondom, akad néhány hangulatos része, például mikor elvisznek minket egy koncentrációs táborba, illetve frappáns a nem teljesen lineáris játékmenet is, de ezek az apróságok egy kicsit sem tudják feledtetni azt a megrázkódtatást, amelyet a játék többi része okozott. Egyszerű FPS a
Darkest of Days, semmi több, hiába vártuk annyira, hatalmas csalódás lett, sőt, még többjátékos mókára sincs lehetőségünk. Tíz évvel ezelőtt leborultam volna a székemről, ha ezt meglátom, és átélem, azonban 2009-et mutat a naptáram. Valaki elmondaná a fejlesztőknek is? Köszönöm!
#tv2#
