A Japánból érkező videojátékokat lehet szeretni és lehet gyűlölni, de abban feltehetően mindenki egyetért, hogy amennyiben szeretnénk levetkőzni magunkról a nyugati fejlesztések szigorú és szoros béklyóit, és valami frissre és másra vágynánk, akkor a keleti szigetországban érdemes játékok után nézni. A Dark Souls esetében - ami akár a Demon's Souls folytatásának is tekinthető - azért beszélhetünk érdekességről, mert bár a fejlesztést egy ízig-vérig japán csapat végezte, de úgy, hogy a háttérbe szorították az anime ábrázolásmódot, a "mindenki vidám és minden színes" koncepciót, hogy egy a nyugatnak szánt külsőségekkel, de a japán értékrendeket előtérbe helyezve készítsék el alkotásukat.
A Dark Souls-ról ugyan tavaly októberben iPet kollégám már megemlékezett, ám akkoriban még csak konzolos változatokat köszönthettünk a piacon, de leginkább egy szerencsés véletlennek hála végre PC-re is megjelenhetett, amit nem véletlenül óriási várakozás előzött meg, különös tekintettel azért, mert a Prepare to Die Edition alcím korántsem a véletlen műve, a készítők ugyanis mintegy 10 órányi plusz játékidőt készítettek hozzá, számtalan egyéb extra mellett. Hogy ezen kívül mégis miért vártuk felfokozott izgalmakkal az alkotást?
Konzervek háborúja.
A válasz rendkívül egyszerű, szimplán azért, mert bár PC-n számtalan kiváló szerepjátéknak örvendhetünk, a kritikák zömében kiemelt magas szintű nehézség, az utánozhatatlan dark fantasy hangulat, valamint az egész koncepció azért kiáltott, hogy számítógépekre is elkészülhessen a projekt, ezen a platformon ugyanis korábban ilyen még nem volt. Hasonló címek akadtak ugyan, de a PC-t jellemzően mindig elkerülték olyan nevek, mint például a Monster Hunter vagy a Demon's Souls, és bár harcolhattunk hatalmas fenevadak ellen a Lost Planetben, azt mindenki tudja, hogy annak az alkotásnak egyik epizódját sem lehetne összevetni - nem túlzás, semmilyen téren sem - a Dark Soulsszal. Jómagam kis híján kiugrottam a bőrömből, amikor megtudtam, hogy a From Software beadta a derekát és engedve a közösség nyomásának, valóban elkészíti a szívemnek legkedvesebb játékplatformra is a címet, így majdnem megbolondultam, amikor a megjelenés előtt már a birtokomban volt a tesztpéldány, hiszen amióta csak értesültem a számítógépes átiratról, ezt az alkalmat vártam, annak ellenére is, hogy volt bennem egy egészséges félelem, aminek köszönhetően előbb meg akartam várni, hogy a gyakorlatban miként teljesít a végeredmény.
Állj meg te kard, itt ugyan nem jössz át!
Most már tudom, hogy a sokadik érzékem ismét nem csapott be, hiszen a Dark Souls: Prepare to Die Edition - így nyersen és minden felvezetés nélkül - borzalmasra sikeredett. Mielőtt bárki félreértene, nem az alkotással van a probléma, olyannyira nem, hogy már a indítást követően beleszerettem a bevezető videóba, azonnal ráhangolódtam és megbabonázva bámultam az elém táruló fantáziavilágot, sőt, mivel rendkívül kitartó vagyok, ez a rajongásom a későbbiekben sem múlt el, de rendkívül nagy keserűséget okozott, hogy a készítők elbaltázták - kedvem lett volna ide szalonképtelenebb szót alkalmazni - a PC-s átiratot, méghozzá olyannyira, hogy az már blaszfémia. Aki emlékszik rá, annak idején iPet kollégám közel 90 százalékra értékelte a konzolos változatot, ami mellett én is maximálisan kiállok, hiszen valóban megérdemelt annyit, de a PC-s verzió ahhoz képest - a játékmenetet és a hangulatot kivéve - szinte minden téren rosszabb lett. Hogy emögött érdektelenség vagy szimpla hozzá nemértés áll-e a From Software részéről, azt sajnos nem tudjuk, de valamit igencsak elbaltáztak, mert a legtöbb rajongó nem ezt várta a számítógépes átiratoktól.
Most mit produkálod magad Süsü? Én a múltkor ekkora tüzet raktam!
Hogy mi a legnagyobb probléma? Első ízben leginkább a grafika, illetőleg a hozzá kapcsolódó dolgok, hiszen a küllem véleményem szerint még kis híján az Xbox 360-as változathoz képest is csúnyább lett, de valamiért egy kicsit mintha homályosabb is volna az összkép a játékgépes verziókhoz mérten. Persze most lehet dobálózni azzal, hogy van hozzá modifikáció és egyebek, de engem nem érdekelnek a modok, engem az érdekel, amit a vásárláskor egy rajongó a pénzéért cserébe kap. Ez pedig a küllemet tekintve egyáltalán nem jó, hiszen a játék hemzseg a pontatlan illeszkedésektől, az alacsony felbontású textúráktól és egyéb grafikai hibáktól, amelyek éppen PC-n elég viccesnek tekinthetők, hiszen a nyitott hardverkészlet miatt lehetőségük lett volna az illetékeseknek elereszteniük magukat és egy csodaszép küllemet varázsolni hozzá. Ez azonban nem történt meg és erős a gyanúnk, hogy inkább a nemtörődömség, mint a hozzá nem értés áll a háttérben, hiszen a port olyannyira rosszul sikeredett, hogy elegendő csak a nagyobb összecsapások vagy a nagyobb terek esetén tapasztalható akadozásokra és szaggatásokra gondolni - optimalizálatlanság - vagy betévedni a menübe és megnézni a grafikai beállításokat, amelyek tulajdonképpen nincsenek is. Persze ahhoz, hogy erről megbizonyosodjunk, előbb meg kell találnunk a menüt...
Nem mondtam neked te kard, hogy nem mehetsz át?
Hadd meséljek el egy történetet! Amikor lekúszott a Steamről a játék, alig vártam az indítást, minden rendben volt, az izgalom a tetőfokára hágott, majd amikor elindult a program, rögtön azzal kellett szembesülnöm, hogy a karakteremet nem tudom irányítani, de legalábbis nem úgy, ahogyan én szeretném. Az egér használata szinte lehetetlen, a billentyűzet kalibrálása pedig olyannyira rossz volt, hogy öt percig csak azon agyaltam, vajon merre találom meg a menüt, ahonnan talán végre ki tudok lépni ebből a rémálomból. Dolgomat tovább nehezítette, hogy a From Software még arra sem vette a fáradtságot, hogy az Xbox 360 kontrollerének gombjait a képernyőn lecserélje a PC-s billentyűkre, így hiába írja ki a program, hogy "Pityukám, nyomd már meg az A-t!", a billentyűzeten hiába is nyomkodjuk, ő nem arra gondolt. Valahogy nem fér a fejembe, hogy egy olyan nívós brigád, mint az 1980-as évek óta létező From Software, miként engedhetett meg magának egy ilyen kontármunkát, mert a Dark Souls esetében - az irányítást és a küllemet tekintve - egyszerűen nem lehet szebb szavakkal illetni a végeredményt.
Olyan nehéz ez a kard, hogy mindjárt levágja a károm.
Még szerencse, hogy a billentyűzetet lehet konfigurálni, így egy nagyjából fél órás műveletet követően azért elég jól személyre lehet szabni a vezérlést, és bár egyesek szerint Xbox 360 kontrollerrel jobb az élmény, nekem sajnos csak klaviatúrával sikerült kipróbálnom, így erről nem tudok nyilatkozni. Én rengeteget szenvedtem - és még az átlagosnál is többször meghaltam - mire sikerült egy korrektnek nevezhető beállítást elérnem, de valamiért még így sem állt kézre maradéktalanul a végeredmény. Egyetlen Dark Souls: Prepare to Die Edition játékteszt sem lehetne teljes anélkül a részben költői kérdés nélkül, miszerint: Valóban olyan nehéz a játék, mint amilyennek mondják? A válaszom egyértelműen igen, idejét sem tudom már - de talán valamelyik korai Thief epizódban volt - , hogy mikor haltam meg annyiszor, mint a Dark Souls kampányában, hiszen az ellenfelek brutálisak, egyáltalán nem kíméletesek, a rosszul kalibrált irányítás miatt pedig mindez csak nehezebb lesz, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy egy kitérést vagy visszatámadást milyen gyorsasággal tudunk kivitelezni a játékban.
Góliát, ez vicc volt, csak egy kicsit büdös lábad!
Összességében tehát kijelenthető, hogy a Dark Souls: Prepare to Die Edition előtt nagy jövő állt PC-n, minden esélye megvolt arra, hogy legenda születhessen, egy minden téren emlékezetes alkotás, de a From Software elbaltázta a végeredményt, amin ugyan lehet segíteni modokkal és egyebekkel, sőt, reményeim szerint a vezérléssel is kezdenek valamit a jövőben, de a pontszámok természetesen nem egy rajongók által megtoldozott-megfoltozott változatot prezentálnak, hanem egy a boltokba került darabot. A Dark Souls egy óriási kihagyott ziccernek tekinthető az illetékesek részéről és bizonyára nem én vagyok az egyetlen rajongó, aki hatalmasat csalódott bennük emiatt. Én azért adok még egy esélyt a játéknak, mert ez a sötét fantáziavilág egyszerűen csodálatos és magával ragadó is egyben, de akinek nincs türelme hozzá, az minden bizonnyal átkokat fog szórni a készítőkre...
szóval 6 pontot megérte... vagy nem?
