Amiben egyébként maga a főhős is megsebesült, a homlokán egy hatalmas heg bizonyítja, hogy évekkel ezelőtt ő is golyót kapott a fejébe. A sérülés és a trauma hatására természetes hogy nem emlékszik semmire az ominózus esetből. Azonban minden rosszban van valami jó, a golyó ütötte sebesülés hatására David egy fantasztikus képességre tett szert: képes ténferegni a térben és az időben ide-oda, legalábbis nagyon úgy tűnik.

Egyetlen betű nyomból felépíteni egy bonyolult esetet nem könnyű dolog, legalábbis ha nem az NCIS kötelékébe tartozik valaki, ahol egy csepp könnyből képesek megállapítani, mikor, hol, hogyan és hányszor történt meg az ősrobbanás – négy univerzummal arréb.
A különös nyomozás során segítségünk azért akad. A rendőrségnél töltött évek alatt David Young társa volt Forrest Kaysen, aki nem felejtette el a régi barátot és amint valami új dolog bukkan fel az évek óta húzódó nyomozásban, azonnal meglátogatja hősünket, hogy infózzon neki. Segítségünkre van még a macska, aki amúgy egy szőke csaj… Vagy fordítva… David agya gyakorlatilag egy kész káosz, egy japán horror játékbeli megtestesülése, sosem tudhatjuk hogy amit látunk a képernyőn, a valóság, vagy csak egy álomkép, esetleg egy emlék ami éppen felbukkant a golyó lyuggatta fejből.

Azt hiszem, az már az eddigiekből is kiderült, hogy a D4 kellően elborult hangulatú játék, mintha a fejlesztő, az ex Deadly Premonition-os Swery65 folyamatosan pszichedelikus szerek hatása alatt állt volna ahogy a szereplőket és magát a történetet megalkotta. Az egész olyan mintha egy rémálomba csöppentünk volna, vagy egy diliház folyosóján ténferegnénk, ahol éppen halloweenes cuccokba öltözött ápoltak nyomnák őrültebbnél őrültebb szövegeiket.

Persze mindez nem véletlen, az ilyen jelenetek gyakorlatilag David agyának mélyén játszódnak le, aki egy-egy mementó segítségégével egy időutazáshoz hasonló állapotba kerül – persze csak elméje legmélyebb bugyraiban. Legalábbis én így gondolom.
A mementók olyan fizikai tárgyak, amelyeknek megérintésével David a fejlövése okozta képességének hála egy-egy szituációba tud visszautazni az időben. Ilyenkor becsücsül a wécére, vagy kényelmesebb verziót választva befekszik a kádba és transzba kerül. A múltba történő utazások alkalmával tudunk nyomozni, a jelenlévő szereplőkkel beszélni, a helyszíneken kutatni és tárgyakat összeszedni, megvizsgálni. Rengeteg gyanúsítottal találkozunk, David folyamatosan felfedezi mindenhol és mindenkiben a nagy D-t, ami a kulcs a megfejtéshez. Az első évadban egy repülőgép fedélzetén fogunk tevékenykedni, az első két epizód itt játszódik, míg a prológus David otthonában.

Kalandozásunk során több mindenre kell figyelnünk, ilyen a stamina, ami gyakorlatilag az erőnlétünk és rohamosan képes fogyni, egy-egy beszélgetés alkalmával 5-10%-ot is képes csökkenni. Ezt evéssel tudjuk feltölteni, szerencsére a szezon helyszínén, egy repülön elég sok csipsz található. De persze a transzból ki is tudunk ugrani és otthon beletúrni a hűtőbe. Másik fontos figyelnivalónk a vision, ami a megfigyelőképességünket, éleslátásunkat jelenti, szimplán víz ivásával is tölthető. Ezeken kívül van a life, ami az aminek hangzik, ha ez elfogy, akkor pápá időutazás, hősünk összeesik és meghal – átmenetileg.
Maga az irányítás Kinectre és ezáltal mutogatásra lett tervezve, amiből következik, hogy nincs túl nehéz dolgunk. Léphetünk egyet előre vagy hátra, jobbra-balra és ennyi. Ez megy néhány méteren keresztül – egy repülőgép folyosója nem egy nagy hely ugyebár -, #kovernem túl hatalmas bejárható területről beszélhetünk tehát. Persze kerülünk a beszélgetésnél izgalmasabb szituációba is, ilyen például a verekedés, ahol a képernyőn megjelenő mozdulatsorokat vagy gombnyomásokat kell lekövetnünk és már meg is vagyunk. Nincs tehát igazi mozgás, minden előre megtervezett, egyszerűen csak le kell követni a megadott lineáris mozdulatokat.

Nincs ez másként magával a nyomozással sem, hiszen a párbeszédek nagyon egyszerűek, csak fel kell tennnünk sorban a kérdéseket, meghallgatni a válaszokat aztán annyi. Ez magával hozza azt is, hogy a játék élvezetéhez tökéletes angol tudás szükségeltetik, anélkül teljes mértékben érdektelen maga a nyomozás és a történet is.
A cel-shading megjelenítés kinek tetszik, kinek nem, személy szerint az utóbbiak táborát gyarapítom, viszont ehhez a beteg sztorihoz tökéletesen illik. A zenei aláfestés zseniális, a soundtrack hamarosan külön is elérhető lesz.

Ahogy jeleztem már, a D4 epizódikus formában jelenik meg, egy-egy szezonban (évadban) három rész várható a későbbiekben is. Remélhetőleg a következő szezonban – ha lesz egyáltalán – már előrébb jutunk a nyomozásban és az is kiderül, valóban időutazás történik, vagy csak David fejében zajlik le mindaz ami történik.

A folytatás viszont csak akkor érkezik, ha a D4 első évada sikeresnek bizonyul. Csak csendben jelzem, hogy jelenleg nem éppen a sikercímek között tartható számon az alkotás, amolyan fekete bárányként nem kap túl nagy hírverést. Pedig az egyik olyan játék, ami az egyébként funkcionalitásában erősen vitatott Kinect népszerűségét növelheti, hiszen kifejezetten épít rá, sőt csak arra, bár ennek ellenére, ahogy jeleztem, használhatunk kontrollert is.

Az első szezon háromezer forint alatti árával néhány órás játékélményt kínál – exkluzivitásának köszönhetően csak Xbox One-on.