Colin McRae: DIRT 2 teszt

A Dirt 2 nem ragaszkodik foggal, körömmel a merev sablonokhoz, igaz, nem olyan vagány, mint akár a MotorStorm, de határozottan vagányabb a hivatalos, korlátolt rally feldolgozásoknál. A lazára vett Dirt 2 többféle versenymódozatot kínál, szám szerint pontosan ötöt, a rally-t, a rally cross-t, a trailblazer-t, a land rush-t és a raid-et, valamennyi jellegében eltér egymástól, más típusú verdákat igényelnek és a szabályok is ennek megfelelően váltakoznak. A World Tour szekció viszi a szingli játékmódot a hátán, beutazzuk a világ néhány meghatározó földrészét (Malajzia, Horvátország, Japán, Kína, Marokkó, Baja, London, Los Angeles...), négy kontinens ad otthont a gyorsasági versenyeknek, több európai, ázsiai, afrikai és észak-amerikai pályával, a csarnokos műtereptől a dzsungeles környezeten át a sivatagos vidékekig mindennel összeakadunk a bajnoki nagy túrán. A versenyzők elsősorban a reputációért küzdenek, egyre magasabbra és magasabbra jutunk a ranglétrán, amelyet ezúttal javarészt olyan, az extrém sportokból ismert srácok alkotnak, mint Dave Mirra, a bringás fenomén, Travis Pastrana, a Freestyle Motocross kiválóság és Ken Block, akit Kódiék a Dirt 2 hivatalos reklámarcául választottak meg.

A bajnokság eseményeit egy mobilizált flottával látogatjuk, ennek központi eleme a lakókocsinkban és annak közvetlen, elszeparált környezetében ölt testet, innen indulunk a versenyfutamokra. A menürendszer felépítése nagyon tetszett, innovatív és látványos, pilótánk belső szemszögéből navigálunk az opciók között, ezek egy része a mobilizált otthonunk falain belül található, egy része pedig a kocsin kívül lett elhelyezve, ahol a körülöttünk ólálkodó tömeg és hangzavar hozza mindig az emelkedett, már-már fesztiváli hangulatot. A játékban licenszelt, korrekt módon kivitelezett járgányokkal verjük fel a sivatag homokját, dagonyázzuk a dzsungel sármedencéit, vagy éppen poroljuk fel a vidéki útszakaszokat, ezek a kocsik pedig látványos módon zúzódnak, gyűrődnek, roncsolódnak, esetenként darabokra is hullanak. Az amortizációtól nem kell komolyabban tartani, gondoltak a készítők az amatőr versenyzőkre is, ennek megfelelően szabadon megválaszthatjuk, hogy legyenek-e valós hatással a törések a járművek menettulajdonságaira, vagy csupán vizuális mélységű roncsolódásokat akarunk tapasztalni a versenyeken, amelyek egyáltalán nincsenek befolyással a kocsik műszaki állapotára. További könnyítés a játékban, hogy easy szinten minden futamon öt flashback áll rendelkezésünkre, ennyi alkalommal tekerhetünk vissza néhány másodpercet az eseményekből, így egy-egy balul sikerült manővert könnyedén korrigálhatunk utólag általa, ezt a rendszert a srácok a Grid-ből emelték át a Dirt 2-be és kimondottan a hasznunkra válhat, főként a sokat hibázó driverek sikerélményeit elősegítendő.


Ahány nehézségi szinttel emeljük viszont a kihívást, annyival kevesebb flashback-et kapunk, következésképp a legdurvább fokozatban már csak egyetlen sanszunk marad utólag általa kijavítani fatális hibáinkat. Visszajátszani nem csak a versenyek egy-egy adott in-game momentumát lehet, a futamok végén az egész kűrt újra lekövethetjük, - sajnos el nem menthetjük - ahogy az lenni szokott, szabadon választható kameraállásokból. A Replay funkciót példásan sikerült megvalósítaniuk, látványosak, dinamikusak, öröm időt szánni rájuk, ilyenkor legalább kiélvezhetjük a produkció grafikai erősségeit, megcsodálhatjuk a pofás tájakat és kielemezhetjük az elkövetett hibáinkat, amelyekből később majd hasznos tapasztalatokat profitálhatunk. A Dirt 2 nem nyújt újszerű látványt, sok-sok ponton köszönnek vissza a Grid-ben látott effektusok, vizuális elemek, de mivel közös szülőktől származnak és egy szerszámmal fabrikálták őket - EGO Engine -, ez teljesen természetes.


A lakókocsink asztalán terpeszkedő térképen tervezhetők meg, választhatók ki az unlock-olt, már elérhető versenyprogramok, minden országban többféle esemény és versenytípus képviselteti magát, ezeket a progresszió feljebb tornászásával nyithatjuk meg, egyiket a másik után. A normál event-ek mellett a Codemasters három X-Games bajnokságot is lezsírozott a játék számára, ebből egyet Európában, egyet Ázsiában, egyet pedig Amerikában zavarhatunk le, majd további kisebb bajnokságok is megnyithatók és végül, de korántsem utolsósorban a Colin McRae Tribute Cup-on száguldhatunk végig a rally fenomén emlékére. A megnyert futamokat a rendszer számtalan kasztni skin-nel, úgynevezett Liveries-zel, új verdával, műszerfalra aggatható bigyókkal és kiemelt sztárok virtuális barátságaival jutalmazza. A versenyek alatt XP-ket, azaz tapasztalati pontokat, emellett kemény pénzeket gyűjtenek a játékosok, ezekkel léphetünk szinteket, velük pedig újabb eseményeket érünk el. A megnyerhető pénzek mennyisége szintén nagyban függ az aktuális nehézségi mércétől, ha nehezebb fokozaton indulunk, több zseton vándorol az istállónk kincstárába, ergo többet is költekezhetünk a géppark kibővítésére.

A járgányok egyébként nem tuningolhatók saját szájízre, bizonyos összegekért vásárolhatunk számukra magasabb besorolási kategóriákat, de a festésen és a beltéri műszerfal díszeken kívül nem nyúlhatunk bele a fix konstrukciókba, csupán finomhangolhatunk néhány alapvető beállítást, ami nem feltétlenül baj, a kreativitás ilyentén kiélésére számtalan másik cucc áll a rendelkezésünkre. A Dirt 2 egy kiváló off-roader, remek árkádos szórakozás, látványos fizikai modellel, de a valós vezetési élményről kénytelenek leszünk lemondani, a készítők nem arra hasaltak rá, így inkább egy instant, könnyed irányításra tessék számítani, ha a Dirt 2 elé sodor a gamer-élet. A játék easy fokozatban nevetségesen könnyű, minden erőfeszítés nélkül teljesíthető, kedvezve ezzel a kezdő rally-soknak, a gyakorlottabb pilótáknak viszont ott vannak a több szinten kalibrálható nehezebb fokozatok. A szingli mellé természetesen online multiplayer is társul. A Dirt 2 nem fogja megváltani az off-road versenyjátékok világát, ellenben egy remekül összepakolt darabbal gazdagítja a szegényes témabeli kínálatot. Grafikai szempontból nem sok panaszunk lehet rá, a tájak szemet gyönyörködtetőek, az autók pofásak, bár ezen a téren semmi kiemelkedőt nem mutat fel a produkció, ellenben a framerate viszonylag stabil, csak nagyobb tömörüléseknél hajlamos némi elenyésző lassulásra, az EGO Engine részlet gazdag környezetet varázsol az autók köré és szórja a szépséges effektek sokaságát. A sebességérzet példásan mászik le a képernyőkről, a trailblazer futamok alatt egyenesen hajmeresztő tempót diktál.


Nem a Dirt 2-ben látjuk a legszebb poreffektust, nem ebben a stuff-ban vezetjük a legnagyobb gonddal és pontossággal modellezett vasakat és nem is ebben a műben csapkod a plafonig az adrenalin, ezzel szemben kiválóan ötvözi az extrém vonalat az autentikus off-road, rally versenyek feeling-jével. Érzésem szerint a srácok a populárisabb vonalon szeretnének haladni a Colin McRae sorozattal, ennek tükrében az árkádos csapáson mozgolódnak, azon viszont mindenképp ügyesen, minden igényt kielégítően. A vezetési élményhez hozzájárul, hogy minden autótípus másként reagál a manőverekre és a terep is annak megfelelően nyújt tapadást, hogy éppen milyen jellegű felületen haladunk velük. A betonon - már azon a kevésen, amit a Dirt 2-ben találunk - megtapadunk, a sárban instabilabbá válnak a gépek, a vízzel teli pocsolyák visszarántják a vasak sebességét, míg a nagy dögök lomhán manőverezhetők, addig a rally gépekkel állati nagyokat farolhatunk, a trailblazer masinák pedig állatian jól tapadnak és eszméletlen nagy sebességeket képesek elérni. A műszerfalas nézet nem különösebben látványos, teljesen átlagos kivitelt kapott, úgyszólván funkcionális szerepet tölt be, gyönyörködni benne aligha fog valaki, ahhoz nem elég részletes, nem elég kidolgozott, ellenben feldobhatjuk őket mindenféle megnyert, mókás enteriőr dísszel. A Dirt 2 sajnos hiányosságokkal is küzd, egyik ilyen jellegű probléma többek között az időjárási körülmények statikussága, nincs eső, sem más jellegű csapadék és a napszakok sem szabadon variálhatók.


Az egyik kivétel ez alól a Londoni körpálya, ahol esti versenyeket is bonyolítanak, nagyrészt viszont nappal, vagy aranyló alkonyatkor zajlanak a futamok, amiért kár, hiszen így kevésbé változatos, kevésbé látványos az egész produkció. Szívesen látnánk például sokkal átláthatatlanabb, a látási viszonyokat komolyan befolyásoló porfelhőket, mint a valódi rally futamokon, de ezt valamilyen okból kifolyólag nem különösebben erőltetik, bár a Gran Turismo-kban már láthattunk elég durva pamacsokat, amik nehezítik a hibátlan manőverezgetést. Kifejezetten tetszett ellenben a pirotechnikai eszközök használata, a versenyek végén a célvonalnál a földből feltörő tűzijátékok és az azok által keltett hanghatások emelik a hangulat szintjét, viszont képtelen vagyok azt továbbra is elfogadni, hogy nem rakhatunk zenéket a futamok alá. A versenyek közben így rá vagyunk kényszerítve arra, hogy folytonosan a monoton motorhangokat kagylózzuk hosszú percekig, pedig a Dirt 2 lemezén kiváló zenei anyagok kaptak helyet, ám sajnálatos módon azokat csakis a menüben és a visszajátszások alatt hallgathatjuk, az események alatt nem sikerült egyet sem megszólaltatnom, nyilván mert nincs rá a játékban elérhető mód. A gépszörnyek hangjaival egyébként abszolúte elégedett voltam, de órákon keresztül csak és kizárólag azt hallgatni nem túl funny, higgyétek el. A töltőképernyőre megszokott módon ezernyi statisztikai adatot pakol ki sorjában a játék, itt nyomon követhetők a besöpört trófeák, az addig megtett távok és különféle elért teljesítmények. A hangokat panasz nem érheti, a vasak típusaikhoz hűen dorombolnak, mint már fentebb kitértem rá, de a durcát ettől függetlenül én bizony bevágtam rájuk, a korábban említett, verseny alá rakható zenék hiányától sebzetten vergődve.

Amilyen kellemes meglepetés volt pár éve a Dirt, annyira példás a folytatás kivitelezése, annak ellenére, hogy a Dirt 2 gyakorlatilag egy off-road-os bőr a Grid szilárd vázán. A látványt meghatározó effektkészlet olyan elemekből építkezik, amelyeket már volt alkalmunk sokszor megfigyelni, kiélvezni, ellenben a hegyes-növényes vidéki környezetek megvalósítása tényleg pazar lett, nem keltik az út széli fák, nézők és egyéb tereptárgyak holmi elcseszett papírmasék hatását, van bennük élet, a lombokat és a növényzetet lágy szellő ringatja, a víztócsák fodrozódnak a belegázolt kerekek nyomán, az autók porosodnak, sározódnak, amortizálódnak és térbeli nézők szurkolnak mindenütt. Érdekes módon a pop-up jelenség még a nagy beláthatóságú, nyílt területeken is olyannyira minimális, hogy szinte észrevétlenül bújik meg a versenyek alatt, ez az EGO Engine remek adottságait dicséri elsősorban. A Dirt 2 azoknak lesz nagy kedvence, akik a MotorStorm-nál kevésbé extrém, elrugaszkodott, autentikusabb terepverseny érzésre szomjaznak, de több, színesebb lehetőségre vágynak például a kötöttségektől szenvedő WRC licenszes játékoknál, amelyből majd csak jövőre kaphatunk frissített adagot, addig marad a Dirt 2 és persze tavasztól a Gran Turismo 5-ben is terepre szállhatunk.


A Codemasters játékában szinte az összes, zárt kabinos terepjárgánytípus felvonul, a négy kerék meghajtású, böszme nagy Trophy Truck-okon át a rally és buggy autókig. Fontos megemlíteni, hogy valamennyi vasparipa létező modellek reprodukciója, tehát teljes licenszet élvezhetünk általuk. A Dirt 2 nem csupán felülmúlta nem rosszul sikerült elődét, de valóban méltó emléket állít a skót származású Colin McRae számára, aki 2007 szeptemberében, két évvel jelen tesztünk alanyának megjelenése előtt veszítette életét egy tragikus helikopter balesetben. A nevét viselő Tribute Cup megnyerését követően néhány emlékezetes képkockával tisztelegnek a készítők a világhírű rally pilóta előtt, megkapó pillanatokkal ajándékozva meg a játékos közönséget. Erre az alkotásra biztosan büszke lenne, ha láthatná, mert kétség kívül felnőtt a névhez úgy minőségben, mint játékélményben és ez a legfontosabb momentum, amivel egy ilyen kiválóan összerakott játék tesztjét zárhatjuk. Per pillanat a legjobb darab a műfaj szorosabb keretein belül, tehát ajánlott kiemelt figyelmet szentelni rá. Isten nyugosztalja McRae-t, éltesse viszont a Codemasters rátermett csapatát. Bízunk abban, hogy a franchise fennmarad és a jövőben további, ehhez hasonlóan jól megkomponált darabokat vehetünk kézhez tőlük. Ámen, srácok, ámen!