Ceville teszt

/>Meseországban járunk, ahol az élet elég más, mint a megszokott, gombaházak díszítik, és szépítkező lovagok járják a furcsa város, még furcsább utcáit. Itt uralkodik Ceville, a töpörödött zsarnok, aki piros ruhájával, és esetlen járásával azonnal nevetésre húzza szánkat. Főhősünk éppen tróntermében intézi a fontos ügyeket (a három kismalac meséje elég absztrakt módon elevenedik itt meg), mikor is hirtelen lázadás tör ki a városban, hiszen népét elég galád módszerekkel irányította, csak napok kérdése volt a "forradalom". Két idióta őr természetesen azonnal elállja utunkat, és ugyan bántani nem mernek, de a trónteremből sem akarnak nagyon kiengedni minket. Mit lehet ilyenkor tenni? Megszökni, és visszaszerezni a szavazati jogainkat néhány mesebeli lénytől, hát mi sem természetesebb.


Közben persze kiderül az is, hogy miért történt a nagy lázongás. A háttérben Basilius, mágusunk és tanácsadónk bujtotta fel a jó népet, hiszen neki olyan valaki kell a trónszékbe, akit kényére kedvére irányíthat. Ceville nem volt ilyen, de nem is olyan, aki egykönnyen feladja, így a segítségünkkel máris kezdetét veszi a kalandozás, miközben bejárjuk egész Meseországot, és érdekesebbnél érdekesebb kalandokba bonyolódunk csak azért, hogy a szavazati jogainkat visszaszerezzük. Ennek érdekében el kell látogatnunk a törpékhez, akiknek szépen tönkre is tesszük az aranybányájukat, de meggyőzzük a druidákat is, egy kis focizással, hogy az elfekről ne is beszéljünk. Természetesen mindenhol csalunk és hazudunk, de hát ezért is zsarnok a zsarnok.


Túlontúl nem szeretnék a sztoriról beszélni, hiszen egy kalandjáték esetében sok más mellett pont, hogy ez a lényeg, a Ceville története pedig minden gyermeklelkületű embernek okozhat tartós örömet, hiszen lenyűgöző és iszonyatosan humoros, amit összehoztak itt a készítők, felfedezését pedig szeretném meghagyni mindenkinek. A humor, valamint a poénok egyébként olyan szinten szoros képviselői a játéknak, hogy nem csak a történetíró által kitalált viccek, vagy egyszerű csínyek ütnek hatalmasat, hanem utalásokat kapunk más játékokra, sőt filmekre is egy-egy nagyon jól eltalált párbeszéd közben. Én először akkor fogtam a fejemet, amikor Ceville rácsok mögé kerül. Ha ott lesztek, mindenképpen olvassátok el a falra írt mondatokat, maradandó agykárosodás garantált...

Mindamellett a Ceville nem csak a szavakkal hódít, hanem a fejtörők gyermeki csínyeit is bedobja a nevetőizmok megtornáztatásáért. Ilyen például rögtön a második pályarészen a francia szakácsunk átverése, vagy a későbbi börtönös résznél, Ambrosius lovag féltett, és állandóan pátyolgatott hajába a tetvek szórása, de a törpék aranybányájának ál-összeomlását is elég furcsa és kacifántos úton-módon fogjuk elintézni, ami után szem nem marad szárazon, ez biztos. A játékot tehát körüllengi egy aranyos atmoszféra, amelyben nagyon jól megfér a mindenki számára érthető humor és báj, ezzel fog először elkápráztatni minket a produktum, ami kifejezetten jó pont.

#tv#

Ha már szóba kerültek a fejtörők, akkor vesézzük ki őket egy kicsit bővebben. Túl nagy nehézségekbe itt nem fogunk ütközni, az viszont elég visszataszító tényező lehet sokaknak, hogy a Ceville tipikusan olyan kalandjátékok közé tartozik, ahol a pálya első percében felvett fluxuskondenzátort, a pálya utolsó percében kell felhasználni, Basilius legyőzésére. Természetesen semmilyen kondenzátor nincs a játékban, a hasonlat csak a hatás kedvéért került terítékre, viszont a fejlesztők többször is használtak olyan fejtörőket, amelyeket időre kellett megoldani, ezzel is pörgetve egy kicsit a nyugalmasabb játékmenetet.

Elakadni, vagy tárgyakat nem megtalálni egyébiránt elég nehéz a játékban, hiszen segítségünk a Space gombocska lesz, amit még sötétben is könnyű megtalálni. Ha megnyomjuk a bűvös billentyűt, egy csapásra minden felvehető tárgy, valamint megvizsgálható objektum kiemelkedik a sok közül, ami után már tényleg nem lesz nehéz dolgunk, maximum a kombinálásokkal, valamint azzal, hogy most éppen mit és hová, bár sokat látott kalandoroknak ez sem fog nehézséget okozni, ebben szinte biztos vagyok. Azt mindenképpen ki kell még emelni, hogy a játék a második újrajátszás után mutatja ki az igazi oldalát, hiszen akkor már nagyjából tudjuk a fejtörőket, sokkal több időnk van nézelődni, a párbeszédekre figyelni, és minden apróságba belekontárkodni, aminek az lesz a következménye, hogy még nagyobb poénokat tudunk kicsikarni a produkcióból.


A Ceville egyik legbájosabb opciója mégis az, hogy nem csak a sok sok felvehető tárgyat kombinálhatjuk, hanem a szereplőket is. A főhős zsarnok mellett ugyanis irányításra bírhatjuk az előbb említett Ambrosius lovagot, illetve Lilly-t is. Lilly egy kislány lesz (a nevéből sem egy szőrös rockerre tippelnénk), akinek állandó társa egy csúzli, és szinte az egész történetben velünk tart, segítsége pedig nélkülözhetetlen, hiszen több párbeszéd, valamint fejtörő is csak az ő segítségével oldható meg. Az igazi nagy dolog itt viszont a finálé előtt következik be, mikor is már elértük, hogy mindenki ránk szavazzon, és ismét a palotában ügyködünk. Ilyenkor a három említett szereplőt irányíthatjuk, és olyan szinten össze kell dolgoztatni őket, hogy az már csodálatra méltó tud lenni. Míg Lilly például kinn a várudvaron serénykedik, addig Ambrosius a trónteremben, Ceville pedig a konyha környékén aktivizálja magát. Ezen részen tehát tulajdonképpen három helyszínt kell összehangolnunk, és iszonyatosan élvezetes tud lenni, mikor Lilly-től el kell juttatni valamit a kis zsarnokig, természetesen a cicafiú lovagon keresztül, az összeköttetést pedig egy nyavalyás zászlórúd, valamint egy ételfelvonó biztosítja. Ha eddig eljutsz a játékban biztosan neked is leesik az állad, ugyanis az összefüggések kidolgozása valami iszonyatosan jól sikerült, annak ellenére is, hogy nehéz dolgunk nem lesz.


Egy kalandjáték tekintetében mindig erős szokott lenni a grafikai körítés, hála ugye a jól ismert technikának, ami tulajdonképpen csalás, de pont ezért szeretjük. A Ceville egy majdnem teljesen háromdimenziós, point n click kaland, de azért a szokásos csalafintaság itt is megfigyelhető. A szépség, mint olyan, viszont már kevésbé, ugyanis a Ceville grafikájára sok mindent lehetne mondani, de azt, hogy szép, elég nehezen. Ugyanakkor nem is csúnya a látvány, de láttunk már ennél sokkal-sokkal szebb kalandjátékot is, bár azt tényként kell elfogadnunk, hogy az alkotás nem is a kinézetével szeretne elsősorban elragadni minket. A közepesnél valamivel jobb grafika mellé egy elég bájos kisugárzást hoztak össze a fejlesztők, mesés elemekkel vegyítve, szóval bátran felfoghatjuk az egészet egy interaktív rajzfilmnek is, ahol a főhőst mi irányítjuk.


Az irányítással viszont néha azért akadtak nehézségeim, ugyanis oké, hogy kattints és menj, de ha egyszer nem megy, akkor mit lehet csinálni ugyebár. Többször is előfordult, hogy az irányított karakterem teljesen megzavarodott, és nem tudta hogyan jusson el oda, ahová én szerettem volna, valamint többször egy-egy tárgyat sem tudott felvenni első, második, sőt harmadik próbálkozásra sem, ami egy kicsit idegtépő volt, bár különösebb bugokkal vagy hibákkal nem találkoztam. Korrekt mentési rendszer, lassú töltés, előfordult néhány kifagyás is, de összességében komolyabb gondok azért nem voltak vele, derekas munka áll a produkció mögött.

Hasonló jókat lehet elmondani a hangokról, valamint a zenékről is. Bár utóbbiból nem sokat hallunk a játék alatt (ezért le is kell vennem egy kicsit a pontszámból), a szinkronhangok viszont nagyon jól sikerültek, hiszen az alapból egyéniséggel bíró szereplőknek plusz kiemelkedést adnak. Külön kiemelném Ceville szinkronját, ami olyan idiótára sikeredett (pozitív értelemben), hogy az első megszólalás alkalmával is már elröhöghetjük magunkat, egyik mellékelt videón ezt meg is hallgathatjátok.


Így a végére nem is maradt más hátra, mint egy kicsit összeszedni a gondolatainkat. Nos, a Ceville a maga nemében egy nagyon jó kis kalandjáték lett, azonban apró gyerekbetegségektől nem mentes, sajnos. Hardcore kalandjátékosoknak nem kizárt, hogy kihívást egyáltalán nem fog nyújtani a produktum, viszont poénossága miatt mindenképpen ajánlott nekik is kipróbálni, kezdőknek pedig mindenképpen. Ha éppen most szeretnéd felidézni a gyerekkor rejtelmeit, és szeretnél igazán nagyokat nevetni, akkor nézz utána a Ceville-nek, ajánlott fogyasztani való.

#tv2#