Idén, 2004 szeptemberében ismét színre lép a magyar mozik vásznára, hogy megmutassa, Őt nem lehet ilyen könnyen elfelejteni. Ezúttal a Macskanőt Halle Berry személyesíti meg. És, hogy sokáig az emlékezetünkben maradjon (ezt gondolják a készítők), elkészült a film játékváltozata is… kár volt (de erről majd részletesebben). A 2 CD feltelepítése után viszonylag kellemes menürendszer fogadott. Minden egyes menüpontra jutva, egy lágy női sóhaj adott hangot. A játék grafikai beállítása katasztrófális. Annyit tudunk beállítani, hogy fényerő, ezzel ki is merült ez az opció. Még mielőtt új játékot indítanánk, nem árt, ha betekintünk az „irányítás” pont alá. Nos, olyan hogy egérhasználat, felejtsük el. Teljességgel lehetetlen egeret használni a játékban. Mármint lehet egy–két gombot használni, de forogni nem igazán lehet a cincogóval. Szomorúan vettem tudomásul e tényt és reménykedtem, hogy a szuper játékmenet kárpótolni fog ezért a „kis” hibáért.
Szóval, miután felkapartam az államat a padlóról, indulhatott a játék. A rövid, de látványos bevezető animáció után, – fel sem tűnt, de – rögtön a játékban találtam magam. Ezek után megpróbáltam megbarátkozni az irányítással.

Első feladatom az volt, hogy rúgjam szét egy rosszfiú hátsóját (ilyenkor tippet kapunk, hogy milyen gombokat kell nyomogatni ahhoz, hogy sikeres legyen az akció). Igen, tényleg „rosszfiú”–ról van szó. Ugyanis a történet ott kezdődik, hogy egy boltba akarunk bűncselekményt végrehajtani, de néhány vetélytárs megelőz bennünket, így nekünk kell felvilágosító órát tartanunk a „szabályokról”. Ekkor ismerhettem meg a Macskanő úgynevezett harcművészetét, ami tényleg elég változatos és szépen is néz ki. Csak az irányítással gyűlt meg a bajom, ami erősen Prince of Persia koppintást mutatott. Ami nem is lenne baj, ha jobban megcsinálták volna. Valahogy hamarabb szoktam meg az irányítást a Prince of Persia–ban, mint itt a Catwoman–ben. Ráadásul, ami még tetézte a rossz irányítást, az a kamerakezelés volt, már ha kezelésnek lehet mondani, hogy nem azt mutatja a kamera, amit kéne, hogy sokszor egy faltól vagy valamilyen tereptárgytól nem látom magamat, hogy éppen lőnek rám, de gőzöm nincs honnan, hogy ötvenszer esek le a magasból, mert a kameraforgás közben teljesen felcserélődnek az irányok, és persze az egér teljes hiánya. Így tíz perc után erős késztetés fogott el, hogy ne nyúljak az Uninstall gombra. Na jó, gondoltam adok még egy esélyt, hogy bizonyítson ez a Macskanő. Nem sok sikerrel, ugyanis bármilyen jól is néz ki, szépen és erotikusan van megformázva, ennyivel még nem lehet megnyerni a közönség tetszését.

Miután túltettem magamat a krízisen, és túljutottam az első, bevezető pályán, ismét egy animáció fogadott, melyben a nő elmeséli hogyan is vált Macskanővé:
Patience Phillips egy kozmetikai mamutcég, a Hedare Beauty grafikai tervezője. (Egészen) Véletlenül rájön egy sötét titokra, melyet cége leplezni próbál. Ami ezután történik, örökre megváltoztatja Patience életét. A sors váratlan fordulatának következtében olyan nővé változik át, amely egy macska – erős, gyors, robbanékony és végtelenül kifinomult érzékeivel rendelkezik. A Macskanő elhatározza, hogy rendez néhány adósságot, melyet előző életében képtelen volt megtenni… milyen meglepő…
A készítők semmilyen brutalitást nem tettek bele a játékba, szóval senkit nem lehet megölni, így egy csepp vér sem folyik. Az ellenséget úgy lehet elintézni, ha valamilyen trezorba, szekrénybe, tárolóba vagy épp kukába rugdossuk, esetleg előfordul, hogy egy idő után megijed (ekkor az áldozat körvonala sárga lesz) és elmenekül. Elég röhejes. Az is érdekes, hogy aki puszta kézzel esik nekünk, sokkal jobban hatással van az életerő csíkunkra, mint egy pisztolygolyó. Például, egy igen erős golyózápor, alig ejt rajtunk karcolást. Tehát meghalni azért nem olyan könnyű. Habár azt mondják, hogy a macskának kilenc élete van és mindig a talpára esik, ebben a játékban ez nem bizonyosodik be. Leesni egy négy emeletes ház tetejétől azért nem túl kellemes érzés. Az ellenség tűzereje is igen érdekes, már azt megszoktam, hogy az égből kapott áldás nem igazán fog a cicuson, de hogy szünet nélkül, újratöltés nélkül tüzeljenek, ez már inkább furcsa. Hogy honnan szedik a végtelen muníciót, az rejtély marad. De leginkább, egy hiba a mátrixban.
A cél legtöbbször az, hogy megszerezzünk egy drága ékszert, vagy eljussunk egyik helyről a másikra, nem túl változatos.

A játékban haladva egyre több ütéskombinációt, kombót fogunk megtanulni. Ezek nevet is kaptak, amik a küldetés elején vannak felsorolva. Érdemes megjegyezni, mert ezeket a kombókat végre is kell hajtani, ahhoz, hogy továbbjussunk. Indiana Jones–nak nemcsak ostora, de fegyvere is volt. Nekünk csak az ostor jutott, amit igen sok mindenre tudunk használni. Elsősorban, a levegőben himbálódzás és kapaszkodás eszköze, másodsorban az ellenség fegyver-leszerelésében nyújt hasznos segítséget, illetve távolabbi kapcsolókat lehet vele elérni. Ezeken kívül tudjuk használni mindenféle tereptárgy felkapására, amit aztán fegyverként odacsapva valakihez megtanulhatja, hogy velünk nem lehet packázni. Továbbá ostorunk közreműködésével elkaphatjuk a haramia nyakát és oda is húzhatjuk magunkhoz, hogy legyen egy túszunk. Közlekedni nem nagyon lehet a tússzal, de legalább, addig sem lőnek ránk, nem minta a lövés számítana. A Macskanő, mint jó macskákhoz illik, rendelkezik különleges képességekkel is, ilyenek például a falra felfutás, a macskaszem, melynek segítségével látja a préda lábnyomait, illetve érzékeli a veszélyt, azt hogy hova kell mennie, hol kell felkapaszkodni a falra, hogy továbbjusson. Hatodik érzéke segítségével félelmet kelthet áldozataiban. Ezek a képességek tényleg nem rosszak és még használhatók is!

Menteni csak a checkpoint-ok után lesz alkalmunk, ezeket a főmenüben érhetjük el, ha esetleg folytatni akarjuk a macskaéletet.
Grafikailag rendben van a játék. A karakterek kidolgozása átlagon felüli, bár azért akad egy–két szögletes fej és váll. A környezet kidolgozása is szépnek mondható. A Macskanő, azaz Patience Phillips megformálása, igazán nőiesen hat, ebben a szado-mazo bőrszerkóban.
A hangok és zenék jó minőségűek, bár a hangeffektek egy rövid idő után, kicsit unalmasnak tűnt. Sok mondanivaló nincs róla.
Összegzésképpen elmondható, hogy a Catwoman egy jó játék -lett volna, ha nem szúrják el az irányítást és a kamerakezelést-. Meg lehet szokni, nem arról van szó, de aki FPS játékokon nőtt fel, annak ez a kezelés nem túlzottan fogja elnyerni tetszését. A játékot nem ajánlom jó szívvel senkinek, de azoknak megér egy próbát, akik szeretnék látni, hogy néz ki Halle Berry a virtuális világban… és most már a mozikban is!