Másolni nem szép dolog, de megbocsájtható, ha mások munkájának felhasználásával egy sokkal jobb, sokkal élvezetesebb dolog alkotható. Ezzel így lehetett a londoni illetőségű Splash Damage csapata is, ugyanis az új játékukban nem egy olyan elem felfedezhető, amit már láthattunk más nagyágyúkban is, ám így, egy alkotásban még nem köszönthettük őket. Hogy mennyire volt jó ötlet mindent egybeturmixolni, az néhány perc múlva kiderül. Stoplis cipőket előhúzni, könyökvédőket felcsatolni, fegyvert kézbe venni, cikket elolvasni,
Brink teszt következik!
Hogy milyen lesz a világ több száz év múlva, azt csak sejthetjük. Egyesek valódi Kánaánt vizionálnak, mások lelki szemei előtt elpusztult, atomszennyezett síkságok vannak, míg akadnak olyanok, akik szerint a cyberpunk néven ismert univerzum tükrözi a leghűebben a jövőt. Mivel tegnap takarítás közben összetörtem a kristálygömböm, ezért biztosat nem tudok mondani az elkövetkezendő időkkel kapcsolatban, annyit azonban nyugodtan elhinthetek, hogyha a jövő olyan lesz, mint amilyennek a Splash Damage fiai elképzelik, akkor a torkosborz-effekt lesz a kihatással mindenki életére. Gyengébbek kedvéért: szívás.
A játék története valamikor a távoli jövőben játszódik egy Ark [Bárka] nevű városban, amelynek sikerült túlélnie a világot elpusztító özönvizet. A gazdagok a város biztonságos részében élnek üvegpalotáikban, míg az elnyomott rétegek, a névtelen sokaság úszó gettóikban tengeti az életét. Legalábbis ezt tette eddig. Az elégedetlenség lázadáshoz vezetett, s megindult a harc a városért az Ellenállás és a Biztonsági szolgálat között. Itt kapcsolódunk be a játékba, itt választhatjuk ki, hogy mi legyen a célunk Arkkal. Pusztuljon el a kezeink által, vagy védjük meg a támadóktól? A döntés nem nehéz, a győzelem azonban korántsem ennyire könnyű.
Mint azt láthatjuk, a játék története nem egy nagy "was ist das", láthattunk már millió plusz egy hasonlót, az egyetlen érdekesség talán az, hogy választhatunk, kinek az oldalán szeretnénk megvívni a szent harcot. Tény és való azonban, hogy ezzel semmi probléma nincs, figyelembe véve azt a nem elhanyagolható tényt, hogy nem a magányos farkasoknak készült, ergo egy ízig-vérig többszemélyes játékra kihegyezett programmal van dolgunk. Bizony ám, aki jobban szereti egyedül vívni a csatákat, az jobb, ha más szórakozni való után néz, a
Brinkben ugyanis magányos részen kívül minden akad.
A játékba belépve egy karakterválasztó képernyő az első dolog, amivel találkozunk. Itt alkothatjuk meg a harcosunkat, illetve később itt tudjuk kiválasztani, hogy éppen melyik emberünkkel szeretnénk harcolni. A karaktergenerálás elég részletes, s ugyan nem egy The Sims 3, azért rendesen átszabhatjuk az avatárunkat. Lehetőségünk van többféle arcból választani, ezeket sebekkel, tetoválásokkal, arcfestésekkel díszíthetjük. Fejfedőkkel és hajakkal is szórakozhatunk, s a ruházatot is kedvünkre váltogathatjuk. A készítők elmondása szerint 102 trillió lehetőségünk van arra, hogy egyedit alkossunk, köszönhetően az olyan apró változtatásoknak, mint például a kiegészítők színezése.
A kinézeten felül módosíthatjuk harcosunk fegyverzetét is, a rengeteg golyószórónak köszönhetően bőven akad választási lehetőségünk. Kicsit sajnáltam ugyan, hogy csak éles játékban van lehetőségünk kipróbálni a fegyvereket, a választó képernyőn nem. Egy lövölde elfért volna még a menüpontok között, és nagy hasznát vehettük volna. Azt gondolom meg sem kell említenem - de igen-, hogy a fegyvereinket is variálhatjuk, kezdve új irányzéktól egészen a hangtompítókig sok mindent felpakolhatunk rájuk, szóval aki szereti bütykölni a golyóköpködőket, annak valószínűleg kedvez a játék ezen része.
A fegyverek mellett a különböző képességeket is itt vásárolhatjuk meg, amelyeket okosan használva hatalmas előnyökre tehetünk szert a harcmezőn. Van olyan, amelyik figyelmeztet, ha valaki becélzott minket, van ami lehetőséget ad a tüzelésre akkor is, ha földre kerülünk, de egyesek segítségével a gránátunk helyett Molotov-koktélt dobhatunk, vagy éppen páncéltörő golyókra tehetünk szert.
Maga a játékmenet kissé összetett, a meccsek sem a legegyszerűbb módon zajlanak. Minden pályának van egy körítése, és mindig van egy cél, amit az egyik csapatnak el kell érnie, a másiknak pedig meglepő módon megakadályoznia ezt. Az átlagos multi-játékoktól eltérően a
Brink sokkal küldetés orientáltabb, a gyilkolás helyett a feladataink elvégzése a cél. Az már más kérdés, hogy ehhez sokszor hullahegyeken át vezet az út. A küldetéseink bár nem bonyolultak, egyedül lehetetlen elvégezni őket. Van, hogy ajtókat kell berobbantanunk, máskor gépeket hackelünk, táskákat szállítunk, s akad olyan, hogy ezeket kell megakadályoznunk. Ezen felül sokszor nyújtunk eszkortszolgáltatásokat, igaz, ilyenkor tényleg nem vagyunk többek puszta kísérőnél. Ez utóbbi egyébként a Team Fortess 2 Payload módjához hasonló, azaz egy adott gép/személy mellett kell őrt állva araszolnunk a pálya másik vége felé. Az ellenséges ezt hivatott megakadályozni, amelyet a védett objektum átmeneti (golyók általi) kiiktatásával tehet meg. Természetesen néha fordul a kocka, és a mi feladatunk lesz mindent megtenni, hogy ne sikerüljön kimenekíteni az érintett objektumot.
Ha már említettem a Valve gyöngyszemét, akkor maradjunk még mindig nála. Ahogyan a TF2-ben, úgy a
Brinkben sem semleges karakterek vannak, hanem jó RPG módjára eltérő kasztok. Sajnos a játékban mindössze négy osztály van jelen, ami messze elmarad az előbb említettől. A harcos lelkűeknek ott a Soldier, egészségügyi alkalmazottaknak a Medic, műszaki zseniknek az Engineer, míg a James Bond filmek rajongóinak az Operative. Azon felül, hogy mindezek eltérő harci stílust képviselnek, vannak egyedi képességeik is (ajtónyitás, hackelés, gyógyítás és így tovább), éppen ezért nagyon fontos, hogy mindig megfelelő emberek kezdjenek neki az adott feladatoknak. Nem egyszer tapasztaltam azt, hogy egy katona elvállalta, hogy majd Ő kinyitja az ajtót, ami azért is volt nagyon érdekes a számomra, mert arra csak az ügynök képes. Mielőtt azonban szólhattunk volna neki, már meg is indult a pálya másik végébe, s csakhamar az átmeneti vadász mezőkre került.
A kampánymód mellett lehetőségünk van különböző kihívásokban is részt venni, ahol önmagunkat tehetjük próbára. Személy szerint engem annyira nem kötöttek le ezek a kisebb játszmák, de tény és való, hogy Achievement-vadászoknak ideális, nem beszélve a bezsebelhető extrákról.
Merthogy a játékban mindig kapunk valamit. Ha mást nem, hát golyót a fejünkbe, de összességében minden tettünk (sokszor még az is, ha semmit sem csinálunk) tapasztalati pontot hoz a konyhára, amely szintlépéshez vezet. Ahogy egyre magasabb szintűek leszünk, úgy oldódnak fel az újabbnál újabb ruhák, kiegészítők, fegyverek, képességek. Míg az előbbieket szabadon felhasználhatjuk, addig a képességek csak korlátozott számban állnak a rendelkezésünkre. Minden szinten kapunk egy pontot, amiből egy képességet vehetünk, azonban egyszerre csak egy ilyen képesség lehet aktív. Tény és való, hogy ez első ránézésre korlátozza az élvezeteket, viszont aki megtanulja megfelelően használni az az egyet, az könnyen felülemelkedhet a szembekerülőkön.
Három a magyar igazság, így a The Sims és a Team Fortress 2 mellett megemlítem még a Mirror's Edge-et is. Faith kalandjai visszaköszönnek a
Brinkben, még ha kissé kurtított formában is. Alapjáraton bármelyik karakterrel lehetőségünk van parkour-özni, futás közben legyőzni az előttünk lévő akadályokat azáltal, hogy megmásszuk őket. Szinte bármire, bárhova felmászhatunk, így nem kell mindig lépcsőket, esetleg egymásra pakolt dobozokat keresgélnünk. Persze azért Faith egy kicsivel jobb volt Ark srácainál, hiszen a mozgáskultúrája sokkal kifinomultabb volt, sokkal szélesebb skálán mozgott. Ettől függetlenül mindenképpen érdekes színfolt ez a
Brink világában, és örülök, hogy belekerült a játékba, így ugyanis néhány év múlva talán még emlékezni fogok rá.
A játék ugyanis nem égett bele az agyamba, s nem is mondanám azt, hogy klasszikus lesz belőle. A meccsek olyanok, mintha az Unreal Tournamentet keverték volna a Team Fortress 2, ami ugyan jól hangzik, valójában azonban kevésbé működik jól. A finom taktikázás és az ész nélküli rombolás nem illik össze, és ez tisztán látszik a
Brinkben is. A hangsúly az előbb említett taktikázáson van, de egyszerűen lehetetlen úgy irányítani a csapatot, hogy tizenöt másodpercenként meghal az egész bagázs. Mindennek oka nem (csak) a játékosok bénasága, hanem a pályák kis mérete is. Ha nagyobb terepeken lehetne mozogni, akkor jobban lehetne a taktikákat is alkalmazni, ugyanis kisebb lenne a "hering-feeling", azaz bőven jutna hely mindenkinek. Vannak ugyan nagy pályák, de ők képviselik a kisebbséget, s sok van az olyan apró területekből, ahol egyszerűen zsúfoltság van.
A parkour sem igazán használható, ideig-óráig poén becsúszkálni minden sarkon, de hamar rá lehet unni, illetve a zárt terek miatt szabályosan öngyilkosságot követ el, aki védtelenül próbál felmászni valahova.
Ugyan a látványra nem lehet panaszunk, nem a
Brink lesz az, ami letaszítja a trónjáról a Crysis 2-t. A játék alatt az id Tech 4 motor teljesít szolgálatot (ez hajtotta meg hét éve a Doom 3-at is), ami ugyan ma is megállja a helyét, az azonban már nincs rendben, hogy a játék szaggat. Közepes beállításokkal voltam képes csak játszani, ami egyszerűen felfoghatatlan, annak tekintetében, hogy ilyen kinézettel és ennyire szűk pályákkal tükörsimán kellett volna futnia. Ha rossz májú lennék, azt mondanám, hogy erről a játék konzolport mivoltja tehet, de... várjatok csak... mégis rossz májú vagyok.
A
Brink ugyanis konzolport a javából, igaz, messze nem olyan zavaró ez a tény, mint más játékok esetében, de azért volt egy-két dolog, ami szúrta a szemem. Az optimalizálatlanság adott, nem sok dolgot tehetünk azon felül, hogy imádkozunk az olyan javításokért, amelyek kicsit finomhangolják a motort. Ide tartozik az tény is, hogy beállítási lehetőségünk nem sok van, ezen felül pedig mintha egy "FPS-zár" lenne a játékon, egyszerűen semmilyen beállításokkal nem fut simán. A Fraps szerint 60 képkockát jelenített meg a monitorom egy másodperc alatt, mégis ugyanolyan volt, mintha 30 lett volna. Sajnos ez visszafelé már nem működött, 15-nél nem volt olyan érzésem, hogy a jelzett duplájával fut. Pedig akkor megbocsájtottam volna.
Szintén furcsa volt az alapból beállított billentyűzetkiosztás, kis játék után azonban sikerült elfogadhatóvá varázsolnom, a rátartást azonban nem tudtam megszokni. Mintha egy minimális auto-aim lett volna a játékban, ami nem zavaró, csak szimplán felesleges egy online játékban, lévén tönkreteszi az élményt, s egyfajta csalásként is felfogható (még ha mindenki más is használja). Furcsa volt szintén az, hogy ha dobtam valamit egy csapattársnak, akkor automatikusan rátartottam a dobás idejéig, aminek tényleg nem sok értelme van, hiszen ha rossz embernek dobtuk a csomagot, akkor már úgysem tehetünk semmit, ellenben kizökkenthet a játékból, ha másra kell figyelnünk.
Mindent összevetve a
Brink egy jó játék. Nem kiváló, és nem is lesz belőle a következő Team Fortress 2, de tény és való, hogy el lehet vele ütni az időt. A konzolosok valószínűleg szeretni fogják, hibái miatt azonban a PC-s tábornak millió plusz egy alternatívája akad. Akit azonban nem zavarnak a fentebb leírt gyermekbetegségek, és emellett szeretik a szűk tereken játszódó pörgős csatákat, azoknak bátran ajánlom, hogy tegyenek egy próbát a Splash Damage alkotásával.